Hála az elmúlt napok gyönyörű időjárásának, megkezdtük a baba szoktatását a friss levegőhöz. Délután evés után először csak 5 percre mentünk ki levegőzni az erkélyre, de másnap már 15 percet 'napoztunk'. Láthatóan élvezte a dolgot, szerintem jót aludt volna, de azért azzal még várunk. Jövő hét végén már szeretnénk egyet sétálni is, de az időjárásjelentés nem kecsegtet túl sok jóval, majd meglátjuk!

Ezen a hétvégén Gabiék érkeztek látogatóba, Ádám kivételével mindannyian, tehát Botondot három unokatestvére nézegette egyszerre. Persze a nagyoknak nem volt újdonság egy kisbaba, de a három és fél éves Barnabást látni kellett volna! Egészen oda volt a gyönyörűségtől, nagyon aranyosnak találta vagy talán viccesnek. Az anyukája, Gabi mindent elmondott neki, amit egy ilyen pici babáról tudni kell, Barnus mégis azt mondta, hogy Botond keze sokkal kisebb, mint amilyennek ő képzelte. Valamint kaptunk ígéretet arra, hogy Barnus gyerekdalokat fog énekelni lemezre és azt fogja Botondnak ajándékozni. Ami egyrészt nagyon kedves ajándék, másrészt számunkra roppant praktikus is, ugyanis mindkettőnk ismeretei enyhén szólva is hiányosak ezen a téren, az énektudásról nem is beszélve.

Szombaton volt a pisiltető, vagy tejfakasztó buli. Az előkészületek, és a másnap miatt szegény Nórára maradt minden feladat. Én vasárnap délutánig egyáltalán nem voltam beszámítható állapotban, de este már tisztába is mertem tenni Botondot.

Azt tapasztaljuk, hogy minden nap van egy olyan időszak, amikor nem alszik két szoptatás között. Ilyenkor többnyire nyűgös, és csak kézben marad meg. Ma ez az időszak a reggeli után volt, és nyűgösködés helyett érdeklődve nézelődött. Egy darabig a kezemben, aztán a pihenőszékben. Csúcsot döntöttünk, mert kb. fél órán át ott is szépen elvolt. Később azért csak kiharcolta, hogy mellém fekhessen a kanapén. Itt készítette az anyukája ezt a képet: