Szerencsére a facebook figyelmeztet mindenre, így arra is, hogy tavaly ilyenkor megígértem, idén ezen a napon elárulom, Boti iskolás lett-e! :) (http://krischiboti.blog.hu/2015/09/13/ket_evvel_kesobb_659)
Nos, elég sokat gondolkodtunk rajta, vívódtunk. Az óvodavezető Anna néni és az óvónők egyértelműen azt javasolták, menjen iskolába, mert roppant okos fiú, és az óvodában biztosan unatkozna, ebből kifolyólag valószínűleg rendetlenkedne, stb. Ugyanakkor, ami visszatartott bennünket, nevezetesen az új helyzetekben való viselkedése, továbbra sem változott. Tavasszal tartott az iskola néhány foglalkozást, ott is nagyon nehezen vegyült el a gyerekekkel, inkább maradt velünk, sőt. Apával egy olyan foglakozáson voltak, ahol a szülőknek egy külön helységben tájékoztatót tartottak, a gyerekeket pedig egy másik teremben szórakoztatták. Hát Boti sírva-zokogva inkább maradt Apával a szülőin, semmint játszott volna a gyerekekkel. Ez volt az a pont, amikor is másnap szóltam Anna néninek, hogy csináljunk valamit, mert mi nem akarjuk iskolába vinni Botit. Ilyenkor valamiféle iskolaérettségi vizsgálatot kell kérni, de egy hetünk volt már csak arra, hogy beírassuk az iskolába.
Az ovis program úgy alakult, hogy pont ebben az egy hétben mentek az óvó nénikkel iskolalátogatásra. Natiék azt mesélték, hogy Boti az első sorban foglalt helyet, jelentkezett, amikor kérdés hangzott el és kiment a táblához megmutatni, hogy ő le tudja írni a nevét! Arra jutottunk, hogy ha velünk kerül ilyen szituációkba, akkor nekünk szól a szomorkodás, de nélkülünk kiválóan helytáll, így hát beírattuk az iskolába!
Az óvodából el is búcsúztunk június közepén. Nagyon fájó szívvel, mert igazán jó óvoda, Nati, Éva és Marika néni olyan jól bántak a gyerekekkel az elmúlt három év alatt, rengeteg programot szerveztek, sok verset, mondókát, éneket tanultak. Az évzáróra minden ballagó gyereknek személyre szabott verset költöttek!
Szünidő alatt idén is számítottunk a Rózsi ovi nyitva tartására, de Gabiék is beszálltak ebben az évben is, Zsozsóéknál is eltöltött néhány napot és mivel én épp várom a kistesóját, így igazából júliustól velem volt itthon. Gabiék először otthon látták vendégül, természetesen nagyon jól érezte magát, aztán augusztusban Gyulán nyaraltak néhány napot. Zsozsóéknál két hétvégét töltött, tűzijátékot néztek, buliba mentek és nem utolsó sorban ástak, ástak, és ástak! Botinak állati jó lenne egy családi ház kerttel, Rózsi mamának is nagyon szívesen segít bármiféle kerti munkában. Igazából neki mindegy, csak kint lehessen.
A kimondott nyaralás idén elmaradt nálunk. Inkább, míg Lacó szabin volt, minden nap csináltunk valamit: boboztunk, gokartoztunk, élményfürdőztünk, két napot Balatonon töltöttünk, stb.
Nagy élmény volt a MiniCity is.
Fagyiék is itt nyaraltak néhány napot, Boti Fridával jól megtalálta a hangot, Frida nálunk is aludt kétszer.
Amikor kettesben voltunk itthon, akkor néha strandoltunk, játszótereztünk, de sok időt töltött lent az udvaron a haverjaival. :) Ők mind nagyobb fiúk-lányok (10-12 évesek). A nyár nagy része jól telt velük, de nyár végére egyre több lett a konfliktus, mióta suli van, kevesebbet is jár le.
Eddig úgy tűnik, nagyon kedves tanító néniket sikerült választanunk, Magdi néni és Erika néni várták Botit szeptember elsején. Az első reggelen mindketten el tudtuk kísérni Botit, Lacó nagyon ügyesen úgy intézte, ő is el tudjon jönni. Boti igazi nagyfiú módjára viselkedett, szépen, könnyek nélkül ott maradt. Már ami őt illeti, én kifelé azért diszkréten megkönnyeztem, hogy ekkora nagy iskolás fiunk van! :)
Az első két napon nem is akart velem hazajönni, kétszer mentem érte, de persze még nem nagyon tanultak, az udvaron töltötték az idő nagy részét, mintha az oviban lettek volna. Aztán hétfőtől már rendes tanulás folyt, leckével. Megbeszéltük, egy hétig megnézzük, milyen a napközi, aztán döntünk. Két napig szerette, aztán már nem annyira. Azért tisztességgel végigjárta a hetet, de tegnap óta elhozom kettő körül. A terv az, hogy rögtön jövünk haza tanulni, utána szabadprogram. Meglátjuk, hogyan fog ez működni. A monoton feladatokat nem bírja, utál fekvő és álló egyenesekből, összeadásjelekből sorokat rajzolni, teljesen érthető módon. Ha kicsit „gondolkodósabb” a feladat, az már tetszik neki. De alapvetően jól érzi magát az iskolában, azt gondolom, remélem, így is marad.
A kisbaba születéséig maximum három hetünk van. Nagyon várjuk már, szerencsére Boti is. Persze arról sejtelme sincs szegénykémnek, hogy azért ez nagy változás lesz. Bízom benne, hogy jól tudjuk majd kezelni és a lehető legkevesebb „sérüléssel” túljutunk az első, nehezebb időszakon.
Így hát a blog folytatódni fog. Csak már két gyerekről írhatunk! :)
