HTML

A blogról

A blog elsősorban a gyerekeknek készül, hogy nagy korukban olvashassák mennyi örömet szereztek nekünk, másodsorban a rokonságnak, hogy ők se maradjanak le a legfontosabb pillanatokról.

Képajánló

Legfrissebb videók

Vélemények, észrevételek

  • fodoreszter: Boldog szülinapot kívánunk Botinak! Nórikának a bölcsiben üzenjük, hogy mi is figyelünk ám!:-)) Em... (2012.03.30. 12:51) Botond két éves lett
  • fodoreszter: Boldog szülinapot kívánunk Botinak! Sok puszit küldünk: Emma, Eszter, Dávid (2011.04.03. 20:29) Az első születésnap!!!
  • rbea: Gyerekek,tudom,h ez nagy dolog,de mégsem egy cirkuszi mutatványos szegény Bobek,h agyon tapsikoljá... (2010.10.22. 12:52) Újabb meglepetések
  • FNora: @NapcsiAndi: Ha én ezt tudom! :o) Sebaj, jövőre is megyünk, majd akkor élünk a lehetőséggel. Köszi... (2010.05.30. 13:01) Botond két hónapos lett
  • vidrapeter: Sziasztok! A bukás nálunk is ugyanígy meg volt Panni esetében. A szilárd ételek megkezdésével pedi... (2010.05.25. 20:46) Újabb vizsgálatok...

Nem tévedtünk nagyot! :)

2017.06.01. 23:55 :: krischilaco

Nem tévedtünk nagyot bizony, mikor úgy sejtettük, sokkal kevesebb időnk lesz jelentkezni. Rohannak a napok egymás után, gondolom, Boti sulija miatt is, a megnövelt létszám miatt is, csak kapkodjuk a fejünket.

Léla nyolc hónapos lett a mai napon. Nagyon szerencsések vagyunk, áldott jó kislány. Az ébren töltött idő 98,9 %-át mosolygással tölti. Nagyon vidám, barátságos baba.  Botit, Apát imádja. Boti szinte bármit tehet, mondhat, Léla őrületesen jókat kacag rajta. Lacó igazi szerelem neki. Amint Apa hazaér, semmi nem számít, Léla követeli, hogy vegye kézbe. Csakúgy, mint Boti esetében, hatalmas játék folyik apukájával minden esetben. Ez ma készült. Este fél tízkor... :)

Így, hogy ilyen nagylány, már elég sok mindent eszik, de nagy mennyiségeket még nem igazán fogyaszt főzelékekből és gyümölcsökből, mindig van tápszer utána. Ja, igen, mert másfél hónappal ezelőtt elfogyott az anyatej, cumisüvegezik szépen.

Az éjszakáink rendeződtek, ma már tudjuk, hogy amikor jön a foga, akkor nem alszik éjjel. Sírni nem sír, de legalább beszélget kb. éjféltől négyig. ☺ Eddig három foga van, úton a negyedik, már várom az újabb beszélgetős éjszakát. De ha nem jön fogacska, szépen alszik éjjel, általában 5-6 körül kel. Igaz, többnyire a mi ágyunkban. Ha minden jól megy, kisvártatva lesz külön szobája, ott majd remélem, szeret aludni.

Ami a mozgásfejlődését illeti, egész más, mint Boti. Botinál minden nagyon korai volt, ennek okán minden egyértelmű is volt. Léla sincs még elkésve a kúszással-mászással, de egyrészt, mivel Boti ilyenkor már állt, járogatott, másrészt mivel kezdetben tornával korrigálni kellett a mozgását, mindig várjuk, hogy mutasson valamit. Olyan értelemben képes helyváltoztatásra, hogy elpörög-forog a nappaliban, elvergődik egyik játéktól a másikig, de ez nem célzott. A védőnő szerint ennek az is lehet az oka, hogy nem könnyű mozgatni egy 72 cm-s, 9.170 gr-os testet.  A szivacs-szőnyegét néhány másodperc alatt szedi ízekre, rágcsálja veszettül, lassan el is kell vegyem tőle, nehogy lecsípjen belőle darabokat.

Ma este valamiért nem tudott elaludni, őrületesen bulizott az ágyunkon. Aztán kinézte magának a telefonomat és ügyesen odamászott hozzá. Arra gondoltunk, ott könnyebb neki, mert belekapaszkodik a lepedőbe. Lehet, lassan vége a kényelmes életnek? Ugyanis Léla mellett szinte bármit lehet ténykedni itthon, sőt, bárhová megyek, ahová lehet, jön velem. Posta, bolt, kozmetika, manikűr, bárhová. Édesen, türelmesen vár. Az evésért sem cirkuszol soha, kibírná nélküle bármeddig. Kivéve, amikor rázom a cumisüveget. Na akkor már tipródik. Ja, meg ha éjszaka kel fel enni! Újabban pillanatok alatt felhergeli magát, és torkaszakadtából üvölt. ☺

Boti továbbra is hatalmas nagyfiúnak tűnik így, de nem is csak tűnik, hanem az. Elmegy egyedül boltba, tanul szépen, játszik a hugával. Most úgy tűnik, a birkót jegeli kicsit, áttért a kézilabdára. Nyáron nincsenek edzések, ősszel visszatérünk majd rá, mihez volna kedve. Mi még mindig úgy gondoljuk, igazi sikerélménye a fociban lehetne, abban tehetséges, de ki tudja. Kb. egy hónapja jár kézilabdázni, most hétvégén már versenyen is volt. Ugyan alig játszott, de nagyon lelkes volt és az éremre, amit a végén kaptak, állati büszke. Mindenkinek megmutatta.

Az iskolából még 8 tanítási nap van hátra. Utána megy néhány napot sulis ügyeletbe, ő szerette volna, meg egy úszótábort választott a nyárra. Ha ezeken is túl vagyunk, irány a Balaton! Remélhetőleg még karácsony előtt beszámolok a nyaralásunkról!

Szólj hozzá!

8 hónapos szeretetgombóc

2017.05.30. 22:03 :: krischilaco

lela_feny_arnyek.jpg

Szólj hozzá!

Kukucs

2017.03.28. 08:30 :: krischilaco

Léla kukucsosat játszik. Eleinte jobban élvezte, jókat kacagott, csak mire elkezdtem kamerázni, elunta kissé. :)

Szólj hozzá!

Léla megfordult, Boti lassan 7!

2017.03.19. 23:06 :: krischilaco

A legnagyobb hír, hogy Léla alig múlt 5 hónapos, amikor megfordult. Nagy kő esett le a szívünkről! Persze, tudjuk, hogy nem volt elkésve vele, csakhát a gyógytornás foglalkozások miatt kicsit aggódtunk. Nem ez az egyetlen kunsztja, rendületlenül erőlködik, hogy felüljön: két könyökével kitámaszt, és "hasizomból" próbálkozik. Pedig erre még ráérne! :)

Egyre több zöldséggel (burgonya, édesburgonya, sütőtök, spenót, répa) és gyümölccsel (alma, barack, sárgabarack, áfonya, gesztenye) ismertetjük meg, bár egyelőre ezek nem okoznak neki túl nagy örömöt. Inkább csak ímmel-ámmal eszi a gyümölcsöket, és a zöldségek nagy részét is. Talán csak az édesburgonya és a sütőtök volt az ami láthatóan ízlett is neki. Mondanám, hogy édes szájú, de akkor mi a baj a gyümölcsökkel?! Az is igaz, hogy mivel továbbra sem egy nagy alvó, sokszor már túl fáradt az evéshez, ilyenkor nyűglődés az egész. Ma kapott a krumplijába egy kis csirke husit, na az ízlett neki. Mondjuk ennek az lehet az oka, hogy mindez fincsi húslevesben főtt. :) Ja, és egyre inkább kijelenthetjük, hogy csak Nórától fogadja el a kaját. Túl sokszor mondjuk lehetőségem sem lenne etetni őt, de az esti tejpépet próbáltam neki én adni. Ilyenkor két falat után gyakorlatilag szájzárat kap, és üres tekintettel néz maga elé. Esetleg mosolyog, de továbbra is szájzár mellett. :)

Az éjszakákat legjobban Nóra tudja összefoglalni:

Nem is tudom, vannak-e éjszakák. Inkább állati hosszúra nyúlt nappaloknak nevezném őket. :)  A szokásos csecsemőkori nem alvást néhány nap erejéig felváltotta az egyszeri kelés 3 óra körül. Nagyon boldog voltam, plusz friss és üde, mire a fiúk hazaértek minden feladat el volt látva (vasalás, vacsora, háztartás, stb.) De ez valóban csak mézes madzag volt, aztán jött a fekete leves: Léla elalszik úgy fél kilenc körül, 11 óra körül azonnal ordítva ébred, ami azért sem szokványos, mert nem egy sírós baba. Ilyenkor Apa sem jó, kizárólag én. Vagyis gondolom nem is én, hanem a lehetőség egy kis csüngésre. Akkor eszik egy kicsit, majd alszik kb. kettőig. Vagy éjfélig. Onnantól viszont reggel négyig, ötig nagyjából egy percet sem. Néha sírdogál egy icipicit, de leginkább beszél, nézelődik. Ilyenkor igyekszem kiköltözni vele a kanapéra, hogy Lacót, aki dolgozni jár, nem mellékesen vezet sokat, hagyjuk aludni. Így volt ez egyik reggel is, amikor eljutottam arra szintre, hogy kínomban hihetetlen viccesnek találtam az eseményeket. Léla fél kettőtől szórakoztatott, míg végre 4:45-kor, a kanapén heverve álomba szenderült. Gondoltam, nem teszek másként én sem. Egészen 5:20-ig sikerült, míg meg nem jelent a másik kiválóan alvó gyermekem. :O :D Gyorsan bevittem Lélát a hálóba, majd visszamentem Botihoz, hogy megbeszéljem vele, hogy nyugodtan tévézzen, de én most visszafekszem aludni.  Édes Drágám azt mondta, ő szeretne velem lenni. Mit tehet ilyen esetben egy anya? Lógó fejjel ugyan, de marad a fia mellett, míg Apukája fel nem ébred. :)  Nagyon erősen él bennünk a remény, hogy Léla kisvártatva változtat ezen. Az a szerencse, hogy Boti ugyan keveset alszik, de az abszolút minőségi alvás, a világon semmire nem ébred fel, így Léla esetleges sírása sem zökkenti ki. (Csak az érdekesség kedvéért: most, blog írás közben már kétszer kellett bemennem Lélához, pedig még 11 óra sincs, oly hangerővel ordított, hogy szerintem az egész ház hallotta, Boti ennek dacára édesen alszik. A szomszédok mondták mindig, hogy a hangját sem hallják ennek a babának. Hát most megkapták.)

Mindezek ellenére nagyon békés, nyugodt kislányunk van. Rengeteget mosolyog, tényleg. Jókat lehet vele játszani, már abszolút partner "baribaribuccban" és "kukucsolásban". Szombaton Budapesten voltunk, ugyanis Boti hét éves (!!!!!) lesz néhány nap múlva és az volt a kívánsága, menjünk el egy általa választott játékboltba és hadd keressen magának ott ajándékot. Boti eléggé fel volt dobva az úttól, Léla pedig ott is angyalian viselkedett. Hazafelé arról beszéltünk, hogy a világ végére is elindulnánk vele, és micsoda mázli, hogy nem alszik éjjel, különben tökéletes lenne. Hehe.

Boti hatalmas nagy fiú. Édes odaadással gondozza a húgát, nagyon bírja a nagytesó pozíciót, gyakorolja is rendesen. Ha nem Lélával, akkor a családi ünnepségeken Gergővel - a legutóbbi közös ebéden is rengeteget játszott vele, kitartó türelemmel kísérgette a totyogóst, dobálta vissza neki a játékokat a járókába-, de nagyon jól kijön a házban lakó három éves Csabussal is. 

Újabban megint rákapott a gördeszkázásra, egyre ügyesebb. Valamelyik nap sikerült kunsztolnia vele, olyan boldog volt utána, egész meghatódtam. Ugyanezen a napon visszalátogattunk az oviba. Régóta készültünk, mert amikor néha összefutunk onnan valakivel, mindig mondják, hogy sokat emlegetik Botit. Nos, ezt látni kellett volna! Minden szülőnek azt kívánom, legalább egyszer lássa, hogy egy közösség így rajong a gyerekéért. Éva néni sajnos nem volt ott, de Nati néni és Marika néni szerencsére igen, és nagyon-nagyon megörültek Botinak, megölelték, megpuszilták, ámuldoztak, milyen nagy. Na de a gyerekek! Úgy viselkedtek Botival, mintha valami híres filmsztár érkezett volna. Körülrajongták, itták a szavait. Kívülről nézve olyan volt, mint ahogy a rajzfilmekben ábrázolják, ahogy a méhek kergetik áldozatukat. Boti haladt elöl, a gyerekek pedig egy fürtben utána. Már öltöztünk, hogy indulunk haza, Nati néni terelgette a gyerekeket, mert készültek az összevont csoportba, de addig ez nem ment, míg ki nem jött az öltözőbe az összes fiú, hogy még egyet pacsizzanak Botival. :)

Az iskolában nagyon jól teljesít, matekból csupa csillagos kiváló dolgozata van, ami azt jelenti, hibátlan, magyarból többnyire kiváló. A szorgalma mindig példás. A magatartás jó, de hát a jó az jó, nem? Birkózni még mindig szívesen jár. Járna focizni is, de ez azt jelentené. hogy hétfőtől csütörtökig hat óra körül jönne haza, ezért választania kellett, hogy marad-e birkón, vagy megy focira, ahová a barátai járnak. Ő még így is a birkó mellett döntött.

A héten készülünk majd Boti születésnapjára. Egészen valószínű, hogy következő alkalommal, mikor blogolunk, már egy hét éves fiú és egy fél éves lány (kimosottelhasználtenerválttízévetöregedettdeannálboldogabb) szüleiként jelentkezünk!

Friss képek itt.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Léla négy hónapos

2017.02.05. 12:11 :: krischilaco

Hetek óta tervezzük, hogy írunk, de be kell látnunk, hogy nem fogjuk tudni olyan gyakorisággal tölteni a blogot, mint Boti esetében. Egyrészt két gyerek mellett ez már sokkal nehezebb, másrészt egy csomó dolog teljesen természetes, ami az elsőszülöttnél csodaszámba megy, vagy ami miatt napokig aggódtunk: forgatja a fejét, mosolyog, zöldet kakil, sárgát kakil, alszik, nem alszik, stb.

Így fordulhat elő, hogy bár csak néhányszor jelentkeztünk, de Léla máris elmúlt négy hónapos!

Kb. 7800 gramm, és 67 cm.

lela_4ho.jpg

Az alvás továbbra sem az erőssége: előfordul, hogy napközben maximum fél órát alszik egyhuzamban, és az éjszakák is ritkán simák. Általában kétszer kel, de változó, hogy mikor, és mennyi ideig szórakoztatja Nórát. Viszont nagyon vidám baba, állandóan mosolyog és jóízűeket szokott kacagni, amikor viccelődünk neki. :) Ritkán van csak nehezebb napja.

Ma megpróbálkoztunk az almalével. Látszólag nem okozott neki túl nagy élményt, de azért ette. Igaz utána a nagyrésze vissza is jött.

A tartása most sokat javult. Legutóbbi infó ugyebár az volt, hogy egy-két Dévény-torna kezelés elég lesz, aztán úgy látszott, hogy mégse, járjunk inkább hetente. Mivel azonban a következő kezelésen már szemmel látható volt a javulás, megint csak egy hónap múlva kell mennünk. Addig pedig itthon tornáztatjuk. Szerencsére Léla is szereti a gyakorlatok többségét, viszont hason egyelőre csak néhány percig bírja.

lela_4_ho_ff.jpg

A fürdés továbbra is nagy kedvenc, Nem lehet annyira fáradt vagy éhes, hogy a pancsi ne vidáman teljen! Maximum az öltözésre fogy el a türelme nagy ritkán. Ezért is gondoltuk, hogy imádni fogja a babaúszást is, amire a héten sor is került. Legnagyobb meglepetésünkre kb. tíz percig bírta. Illetve Nóra bírta addig, hogy Léla gyakorlatilag az első pillanattól kezdve üvöltött. Ennek több oka is lehetett: egyrészt elég fáradtan érkeztünk, mert nem aludt előtte; másrészt az is zavarhatta, hogy pont ott tartották a foglalkozást, ahol bugyborékolt a pezsgőfürdő. Legközelebb kiderül, mert természetesen nem adjuk fel!

Boti nagyon aranyos Lélával, pedig a minap kifakadt, hogy kevesebbett foglalkozunk vele amióta megszületett. Próbáltuk vele tisztázni, hogy egyrészt biztos így is van, hisz egy ilyen csöppség elég sok kötöttséggel jár, másrészt az is lehet ennek az oka, hogy iskolás nagyfiú lett (szinte Léla születésével egy időben), ami viszont neki jár egy csomó kötöttséggel. Hogy megértse, idővonalat rajzoltunk egy napjáról. Szomorú, de 0,5-1,5 órányi közös játékra van lehetőség naponta, attól függően, hogy van-e birkó edzés, vagy sem. Belátta, hogy azért naponta egy órát biztos, hogy szoktunk vele játszani. Azt javasoltuk neki, ha elhagyja a délutáni telefonozást, akkor 15 perccel több időnk lehet egymásra. Vajon hogy döntött? :) 

 lela_4ho_boti.jpg

Szólj hozzá!

Képek

2017.01.03. 23:23 :: krischilaco

lela_3ho_1.jpg

lela_3ho_2.jpg

Szólj hozzá!

Az a fránya Mikulás

2016.12.18. 00:09 :: FNora

Bizony, úgy tűnik, már a Mikulás sem a régi. Boti lázzal indított múlt hét csütörtökön este, ami torokfájással párosult, pénteken el is vittem Tókos doktor bácsihoz. Természetesen Léla is jött kapcsolt áruként, de nem is bántam, sokat szörcsögött, de érdekes mód csak éjjel, gondoltam nem baj, ha őt is látja orvos. Persze pénteken már nem volt láza Botinak, de a torka csúnya volt. A szokásos módon megkaptuk az antibiotikumos receptet azzal az utasítással, hogy ha vasárnap még lázas, akkor váltsuk csak ki és kezdjük el adni. Léla szörcsögése is magyarázatot nyert, doktor bácsi felnyitotta a szemünket: ez nem nátha, hanem a hanyatt fekvés miatt visszacsordogáló anyatej. Emiatt megnyugodhattunk. A következő pár nap csendesen telt, Boti tök jól volt, még csak hőemelkedést sem produkált. Keddre, Mikulás napjára időpontunk volt Lélával, őrá oltás várt. Kettő. Ebben az esetben Boti volt a kapcsolt áru, de ha már ott volt, ugyan kutya baja sem volt, azért a doki benézett a torkába. Szerencsére. Még mindig nem találta szépnek Boti torkát, kérte, csináljunk egy gyorstesztet. Az eredmény pozítív: Boti torkában ott laknak streptococcusék. A doki is csodálkozott, hogyhogy nem lázas, meg semmi, de hozzá tette, a mai gyerekek már egészen másként reagálnak betegségekre. Úgyhogy suliba nem mehet, ellenben szedheti az antibiotikumot.

Ezután következett Lélácska. Két comb, két oltás. Az elsőnél semmi, a másodiknál viszont már sírt, szerencsére csak addig, míg fel nem vettem, a kezemben már gyorsan megnyugodott. Természetesen súlyt is mértek, Léla kilenc hetes korára elérte a 6,2 kilogrammot, ami azt jelenti, hogy mióta hazajöttünk a kórházból, több mint 2,5 kilót hízott. Centire is hosszú, de azt itt nem mértek, majd jövő héten a védőnőnél. Mindenesetre már két zsák ruhát kipakoltam a szekrényéből (Barbara, ebből egy a tiétek J), és a 62-es ruhák kezdenek kicsivé válni…

Így hát bátran kijelenthetjük: már a Mikulás sem a régi, Botinak betegséget, Lélának oltást hozott. Na jó, azért érkeztek édességek és kicsi ajándékok is.

Ha már ott voltunk, megemlítettem az orvosnak, hogy úgy tűnik, Léla sokkal-sokkal többször fordítja a fejét jobbra, mint balra. Azt mondta, szeretné, ha elvinném egy Dévény-tornát alkalmazó hölgyhöz, hogy ránézzen.  Ennek ma volt a napja. Nagyon kedves a Judit, nagyon szépen bánik a babával és jó szakembernek tűnik így az első alkalom után. Azt mondja, nincs nagy baj, teljesen jó időben derült ki, hogy kicsit kezelni kell Lélát. Meg is történt most az első kezelés. Ugyan felkészített rá előre, de nehéz volt nézni, hogy Léla egy órán keresztül folyamatosan sír. Abban maradtunk, hogy jövő héten is elmegyünk még egyszer, közben mi tornáztatjuk itthon, illetve sokat fektetjük hasra (amit gyűlöl), aztán meglátjuk, kell-e további kezelés, illetve, mennyi kell.

Egyébként jól telnek a hétköznapok, Boti kezd belerázódni az iskolás létbe, szép eredményeket ér el, mint például csillagos ötös matek dolgozat, vagy akár azt is említhetném, hogy mára gyakorlatilag mindent elolvas. Mi pedig kezdünk belerázódni a két gyerekes felállásba. Nem állítom, hogy minden zökkenőmentes, de az első néhány naphoz, héthez képest sokat fejlődtünk. Léla is kezd nagyjából rendszer szerint élni, éjjel többnyire egyszer kel 1-2 óra körül, a következő ébredésre már rá tudom fogni, hogy reggeli, mert általában öt körülre esik. Vagy négy. Vagy hat. :) Ráadásul az elmúlt néhány napban nyolcig aludt. Persze Boti itthon volt, így nem kellett nekem sem kelni.

Boti egyébként állati jó fej, nagyon jó testvér. Segítget is a Léla körüli teendőkben, sokat simogatja a húgát, játszik vele, amennyire egy ekkora gyerekkel játszani lehet. De amikor találkoznak Gergővel, aki maholnap egy éves lesz, ott látszik igazán, milyen ügyesen bánik nála sokkal kisebb gyerekekkel. Nagyon büszkék vagyunk rá!

Nem mondom, hogy könnyű az élet két gyerekkel, sőt! De mielőtt elkezdtem írni, elolvastam az előző bejegyzést, amiben írom, hogy buli nap lévén Boti alszik az ágyunkban… Ma is buli nap van, ma két gyerek alszik ott. És el sem tudom képzelni már másként!

Szólj hozzá!

Száznyolcvan perc

2016.10.22. 00:09 :: FNora

Száznyolcvan perc… Pontosan ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy 2016. 10. 01.-én Krischneider Léla világra jöjjön.

Nagyon vártuk már. Mivel Boti a 37. hétre született, és mert sulikezdés volt, eléggé tartottam attól, vagy számítottam rá, hogy hamarabb fog érkezni. Fura is volt, még sosem voltam 40 hétig terhes. Tulajdonképpen most sem. Negyedikén töltöttem volna a 40. hetet. Elsején reggel még mentem NST-re, Balázs (Maczali, az orvosom) már fel is vázolta, mi történik, ha nem szülök a kiírt dátumig, főleg mert alig-alig egy ujjnyira tágultam még csak. Nem szerettem volna befeküdni, az fix.

Este békésen tévéztünk Lacóval. Péntek, tehát „bulinap” lévén Boti édesen aludt az ágyunkban. 22:36-kor jött az első fájás, ami a ritkán előforduló jósló fájásokhoz képest már elég erősnek tűnt. Aztán követte néhány 10 perces, majd egy 14 perces. Emiatt elég bizonytalanok voltunk, a jóslóról tudjuk, hogy rendszertelenek, ellenben nem fájnak. Viszont innentől megérkeztek az öt percesek. Hívtam a szülésznőt, Andit, hogy mit gondol, mi legyen, bár egyszer már elmondta, hogy öt perces fájásoknál menjünk. Nem vette fel. (Másnapra kiderült, hogy rossz volt a telefonja.) Szerencsére Lacó határozottabb, mint én, úgyhogy ő szólt Rózsi mamának, hogy jöjjön vigyázni Botira, én meg készülődjek. Éjfélkor indultunk a kórházba. Még a lépcsőházban lementem két fájás között, de a kórház udvarán már nehéz volt végigmenni. A kórházban újra NST-n kötöttem ki, akkor már nagyon erős fájásaim voltak, bár a jelenlévő szülésznő az NST alapján még nem találta annak. Viszont a Balázst már hívták is, miután megvizsgáltak és már 2-3 ujjnyira voltam tágulva. Szerencsére ő utolérte Andit, így ő is jött. Nagyon-nagyon intenzív fájásaim voltak, nyilván az idő megszépít mindent, de tényleg nem emlékszem, hogy Botinál ilyen kemény lett volna. Egy ideig labdán ücsörögtem, kellemes félhomályban, szólt a zene, Lacó mellettem, kezemet fogva, ölelve, tulajdonképpen jól is érezhettem volna magam, ha nem akartam volna néha szétszakadni. :) Aztán felfektettek az ágyra, Balázs kérte, hogy forogjak egyik oldalról a másikra, az majd segít, hogy eltűnjön a méhszáj és tolhatunk is. Tettem egy fél fordulatot Lacó felé, és már szóltam is, hogy szerintem most toljunk. Balázs újra megvizsgált, egyetértett, úgyhogy kezdtük is. Erre a részére egyikőnk sem emlékszik határozottan, de talán harmadik, negyedik nyomásra kint is volt Léla, 1:33-kor.  3750 grammal és 50 centivel, csodálatosan gyönyörűségesen. :)

001-2.jpg

Balázs és Andi már a szülés előtt megállapodtak abban, hogy minden erejükkel azon lesznek, ez a szülésem más legyen, mint az első. Nos, ez százezer százalékosan sikerült. Végig azt éreztem, hogy ők tényleg azért vannak ott, hogy a babának és nekem segítsenek, folyamatosan biztattak, teljesen egyértelmű utasításokat adtak és végtelenül kedvesek voltak. Ahányszor eszembe jut, könnybe lábad a szemem és borzasztó hálás vagyok a jó sorsomnak, hogy megismerhettem őket és ez így sikerült. Míg az első után hat év kellett, hogy újra kedvem támadjon szülni, most azonnal vállalnám a harmadikat!

Természetesen Lacó volt a legfőbb támasz ebben az esetben is, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Minden tiszteletem az övé, amiért ezt végigcsinálja velem! Neki tényleg érdemes gyereket szülni! Szegény másnap mondta is, hogy majdnem eltörtem a kezét.

Boti reggel kérdezte az apját, hogy hol vagyok. Lacó elmondta neki, hogy bent a kórházban. „Akkor jó. Azt hittem, hogy anya leesett az ágyról.” :D  :D :D

A kórházi napok is kellemesebben teltek, mint Boti esetében, ez valószínűleg több dolognak köszönhető. Egyrészt Balázs és Andi minden nap meglátogattak, érdeklődtek, tehát éreztem a törődést, másrészt második gyerekes anyukaként a csecsemős nővérek túl sokat nem jártak a nyakamra. J A család is lelkesen látogatott bennünket, szerintem nekem volt a legtöbb látogatóm. Apa is és Boti is jött minden nap. Boti édesen fogadta a húgát, örült neki, kicsit zavarban is volt.

Lacó, csodálatos apuka módjára jó kis programokra vitte Botit, amíg mi lányok a kórházban voltunk. Többek között a VW találkozóra, rally autós rendezvényre (ami épp a kórház gyerekosztályát volt hivatott támogatni).

Kedden végre hazaengedtek! Egy óra körül jött értünk Lacó. Boldogan jöttünk haza! A doktor bácsi még aznap délután meglátogatott bennünket, nagyon meg volt elégedve Lélával, szép, erős babának titulálta és nagyon örült, hogy Botihoz hasonlóan természetes úton jött világra. Az első este elég nehéz volt, nagyon nem állt össze a kép, hogy hogyan is kell ezt két gyerekkel, úgy, hogy senki ne szenvedjen hiányt semmiben. Nem sikerült tökéletesre, Boti sírt is kicsit, én meg titokban nagyon. De azóta – azt hiszem – egyre jobban megy. Másnap jött Évi, a védőnő. Hát ő is nagyon megdicsérte Lélát, azt mondta, láthatóan érett baba. Aztán sorba jöttek a rokonok, először Istiék Gabival, majd Rózsi mama, Lilluka, Jutka mamáék, Peti, Zsani. Szombaton volt a pisiltető, este jött segíteni Gabi Barnussal, illetve Zsozsó Attival, aki persze aztán ment a férfiakkal mulatozni.

Lacó, míg itthon volt, nagyon sokat segített, nekem tulajdonképpen más dolgom nem is volt, csak szoptatni és még az éjszakai etetéseknél is abszolút jelen volt. Természetesen mióta dolgozik, sem vetné a szememre, ha csak a babával törődnék, de azért igyekszem magammal és a lakással is. A fürdetés, csak úgy, mint Botinál, most is Lacós program, szerencsére Léla nagyon szereti. Az elmúlt néhány napban nagyjából sikerült úgy időzíteni, hogy mire Botival megyünk mesélni, aludni, addigra Léla alszik, remélem ezt sikerül is tartani.

A kislányunk alapvetően jó baba, jobbára eszik-alszik. Kivéve, amikor nem. :) De az már egy pozitív dolog, hogy nem tűnik hasfájósnak. Szépen szopizik, hízik is, viszont a bátyjához hasonlóan igen lassú, egy etetés legalább egy óra. A védőnő szerint ez majd javulni fog, hát nem tudom. Botinál végig így maradt. (Olyannyira, hogy még most is nagyon lassan evő nagyfiú.)

Nagyon fura, hogy négyen vagyunk. De szuper jó is. Mint minden. Most minden jó! Ennél jobb már csak akkor lesz, ha ki tudunk menni sétálni, sajnos a béna őszi idő miatt ez egyelőre várat magára. De eljön még a mi időnk! Majd vigyázzatok, el ne ájuljatok, mikor meglátjátok a világszép Léla hercegnőt! :)

Szólj hozzá!

Az ígéret szép szó...

2016.09.20. 10:22 :: FNora

Szerencsére a facebook figyelmeztet mindenre, így arra is, hogy tavaly ilyenkor megígértem, idén ezen a napon elárulom, Boti iskolás lett-e! :)  (http://krischiboti.blog.hu/2015/09/13/ket_evvel_kesobb_659)

Nos, elég sokat gondolkodtunk rajta, vívódtunk. Az óvodavezető Anna néni és az óvónők egyértelműen azt javasolták, menjen iskolába, mert roppant okos fiú, és az óvodában biztosan unatkozna, ebből kifolyólag valószínűleg rendetlenkedne, stb. Ugyanakkor, ami visszatartott bennünket, nevezetesen az új helyzetekben való viselkedése, továbbra sem változott. Tavasszal tartott az iskola néhány foglalkozást, ott is nagyon nehezen vegyült el a gyerekekkel, inkább maradt velünk, sőt.  Apával egy olyan foglakozáson voltak, ahol a szülőknek egy külön helységben tájékoztatót tartottak, a gyerekeket pedig egy másik teremben szórakoztatták. Hát Boti sírva-zokogva inkább maradt Apával a szülőin, semmint játszott volna a gyerekekkel. Ez volt az a pont, amikor is másnap szóltam Anna néninek, hogy csináljunk valamit, mert mi nem akarjuk iskolába vinni Botit.  Ilyenkor valamiféle iskolaérettségi vizsgálatot kell kérni, de egy hetünk volt már csak arra, hogy beírassuk az iskolába.

Az ovis program úgy alakult, hogy pont ebben az egy hétben mentek az óvó nénikkel iskolalátogatásra. Natiék azt mesélték, hogy Boti az első sorban foglalt helyet, jelentkezett, amikor kérdés hangzott el és kiment a táblához megmutatni, hogy ő le tudja írni a nevét! Arra jutottunk, hogy ha velünk kerül ilyen szituációkba, akkor nekünk szól a szomorkodás, de nélkülünk kiválóan helytáll, így hát beírattuk az iskolába!

Az óvodából el is búcsúztunk június közepén. Nagyon fájó szívvel, mert igazán jó óvoda, Nati, Éva és Marika néni olyan jól bántak a gyerekekkel az elmúlt három év alatt, rengeteg programot szerveztek, sok verset, mondókát, éneket tanultak. Az évzáróra minden ballagó gyereknek személyre szabott verset költöttek!

ovis_ballagas.jpg

Szünidő alatt idén is számítottunk a Rózsi ovi nyitva tartására, de Gabiék is beszálltak ebben az évben is, Zsozsóéknál is eltöltött néhány napot és mivel én épp várom a kistesóját, így igazából júliustól velem volt itthon. Gabiék először otthon látták vendégül, természetesen nagyon jól érezte magát, aztán augusztusban Gyulán nyaraltak néhány napot. Zsozsóéknál két hétvégét töltött, tűzijátékot néztek, buliba mentek és nem utolsó sorban ástak, ástak, és ástak! Botinak állati jó lenne egy családi ház kerttel, Rózsi mamának is nagyon szívesen segít bármiféle kerti munkában. Igazából neki mindegy, csak kint lehessen.

A kimondott nyaralás idén elmaradt nálunk. Inkább, míg Lacó szabin volt, minden nap csináltunk valamit: boboztunk, gokartoztunk, élményfürdőztünk, két napot Balatonon töltöttünk, stb. 

majdnem_nyaralos.jpg

Nagy élmény volt a MiniCity is.

minicity.jpg

Fagyiék is itt nyaraltak néhány napot, Boti Fridával jól megtalálta a hangot, Frida nálunk is aludt kétszer.

Amikor kettesben voltunk itthon, akkor néha strandoltunk, játszótereztünk, de sok időt töltött lent az udvaron a haverjaival. :) Ők mind nagyobb fiúk-lányok (10-12 évesek). A nyár nagy része jól telt velük, de nyár végére egyre több lett a konfliktus, mióta suli van, kevesebbet is jár le.

Eddig úgy tűnik, nagyon kedves tanító néniket sikerült választanunk, Magdi néni és Erika néni várták Botit szeptember elsején. Az első reggelen mindketten el tudtuk kísérni Botit, Lacó nagyon ügyesen úgy intézte, ő is el tudjon jönni.  Boti igazi nagyfiú módjára viselkedett, szépen, könnyek nélkül ott maradt. Már ami őt illeti, én kifelé azért diszkréten megkönnyeztem, hogy ekkora nagy iskolás fiunk van! :)

suli_01.jpg

Az első két napon nem is akart velem hazajönni, kétszer mentem érte, de persze még nem nagyon tanultak, az udvaron töltötték az idő nagy részét, mintha az oviban lettek volna.  Aztán hétfőtől már rendes tanulás folyt, leckével. Megbeszéltük, egy hétig megnézzük, milyen a napközi, aztán döntünk. Két napig szerette, aztán már nem annyira. Azért tisztességgel végigjárta a hetet, de tegnap óta elhozom kettő körül. A terv az, hogy rögtön jövünk haza tanulni, utána szabadprogram.  Meglátjuk, hogyan fog ez működni.  A monoton feladatokat nem bírja, utál fekvő és álló egyenesekből, összeadásjelekből sorokat rajzolni, teljesen érthető módon. Ha kicsit „gondolkodósabb” a feladat, az már tetszik neki. De alapvetően jól érzi magát az iskolában, azt gondolom, remélem, így is marad.

A kisbaba születéséig maximum három hetünk van. Nagyon várjuk már, szerencsére Boti is. Persze arról sejtelme sincs szegénykémnek, hogy azért ez nagy változás lesz. Bízom benne, hogy jól tudjuk majd kezelni és a lehető legkevesebb „sérüléssel” túljutunk az első, nehezebb időszakon.

Így hát a blog folytatódni fog. Csak már két gyerekről írhatunk! :)

Szólj hozzá!

Két évvel később...

2015.09.13. 21:01 :: FNora

Valóban, két éve nem írtunk már. És ugyan azt terveztük, az első három évről szól majd csak Boti blogja, de úgy érzem, néha mégis csak írnék néhány sort.

Az igazi indíttatás az volt, hogy a befejező részeket akkor írtuk, mikor Boti kiscsoportos lett, a mai reggelen pedig, mint nagycsoportost vittem óvodába. Hihetetlen! Ami a fizikai méreteit illeti, kb. 125 cm magas, 26 kg és 31-es cipőket vettünk az ovikezdésre! Az észbeli képességeiről, én, mint az anyja pedig kizárólag ódákat tudnék zengeni! :)

2015_ket_evvel_kesobb1.jpg

A középsős lét nagyon jól telt! Éva, Nati és Marika néni sok kedves programot szerveztek a gyerekeknek: kirándultak, fagyiztak, kisvonatoztak és még sorolhatnám. Ez az év sem telt el mondókák, versek tanulása nélkül, sokat fejlődött, okosodott az egész csoport. A nagy szerelem továbbra is Janka, ez nem változott, a legjobb fiú barát kimondottan nincs, mindig arról beszél többet, akivel aznap épp jobban játszottak! Boti az óvodában is nagyfiú, Natiék szívesen bíznak rá feladatokat (vigyen a csoportszobából egy papírt az Anna néninek, stb!). Év végére szuper előadással készültek a gyerekek, Boti természetesen ott is hozta a formáját, jókat kacagott rajta/vele a szülőkből, nagyszülőkből álló közönség!  (videó?)

Viszonylag könnyen megúsztuk a betegségeket is, nem hiányzott olyan rettentően sokat az óvodából. Tavasszal volt két hét szünet, amikor is sikerült megnyerni a bárányhimlőt, de mások elbeszéléseihez képest, Boti alig volt pöttyös, (pedig nekem azért soknak tűnt) és baromi jól viselte. Ha mondjuk én épp nem értem rá bekenni a viszkető pöttyöt, ő szépen ment, mártotta a vattát a szódabikarbónás vízbe, és kente magának!

A nyári szünetet már nagyon vártuk, bár a hivatalos bosszantóan bénára sikerült: júniusban két hét, augusztusban két hét, a kettő közt ovi. Nagyon nem tetszett, de hát mit van mit tenni! Épp ezért a siófoki nyaralásunk júniusra esett. Az első néhány nap még jó időnk volt, aztán kevésbé, azt is mondhatnám, még sosem fáztam így a Balcsin. Szerencsére a csodás szállásunk az élményfürdő mellett volt, így ott tölthettük időnk nagy részét. 

2015_ket_evvel_kesobb_nyaralos.jpg

A véletlen folytán Rózsi mamáék is ugyanekkor nyaraltak, épp Siófokon, így néha velük is találkoztunk.

2015_ket_evvel_kesobb_papaval.jpg

A nyaralós hét előtt Jutka mamáék, utána Rózsi mamáék vigyáztak Botira, akivel mindig meg is beszéltük, melyik nap hová megy. Ennek okán azt is tudta, hogy hétfőn már ovi lesz, sőt összevont ovi. Be is mentünk szépen, de persze nem a Katicában, hanem a Süniben voltak; Nati néniék szabadságon, haverok nyári szüneten. Olyan, de olyan keservesen sírt, hogy nem tudtam ott hagyni, fél 8-kor hívtam a mamát, ki tud-e nyitni a Rózsi ovi. Olyannyira szerencsés vagyok, Botiról nem is beszélve, hogy a Rózsi ovi egész nyárra kitárta kapuit és a legnagyobb szeretettel várták a gyermeket! Másnap telefonáltam is az óvodába, hogy csak szeptember elsején kezdünk. Boti nagyon megkönnyebbült, én pedig boldog voltam!

Szerencsére a nyári szünetből mások is részt vállaltak. Például Gabiék, akiknél kétszer egy hetet töltött Botond, a lehető legnagyobb békében, szeretetben, egyetértésben, jobbnál jobb programokkal fűszerezve! Természetesen Lacó (aki idén is szuper programszervező volt) is, és én is voltunk vele egy-egy hetet, bár az én hetemből két napot Petiéknél nyaralt Boti Budapesten. Program volt ott is bőven. Olyan fáradtan jött haza, hogy este kilenctől másnap délelőtt tízig aludt! És a Jutka-ovi is kapott még egy hetet.

A nyár folyamán strandoltunk sokat, főleg a „retro” strandon, ami többek között azért jó, mert általában van ismerős, főleg a sztenderd barátok közül, úgy mint Vidra Panni és Barni, vagy Borlai Bebe és Dani.

Már a balatoni nyaraláson úgy tűnt, Boti nagyon közel áll ahhoz, hogy megtanuljon úszni, ezért be is írattuk úszótanfolyamra. Nagy lelkesedéssel vártuk mindannyian, főleg ő. Aztán kb. a 2. percben elsírta magát és abba sem hagyta az óra végéig, amit az apja ölében töltött. Másnap még egyszer megpróbáltuk, de mivel akkor is sírt és hasmenést kapott az idegességtől, úgy gondoltuk, nem kínozzuk tovább. Nem tudom tagadni, elég csalódottak voltunk, de természetesen Boti előtt nem csináltunk belőle túl nagy ügyet. Beláttuk, hogy mivel egy rém okos gyerek, ezért valószínűleg többet várunk tőle, de érzelmileg nem érettebb a koránál, ő bizony egy öt és fél éves fiú. És milyen jól tettük! Gabiéknál már magára szedett némi tudást az úszást illetően, és a balul elsült tanfolyam után, amikor legközelebb mentünk strandra, Boti egyszer csak virított 4-5 tempót a vízben!!!! Magától, illetve Őry Barnustól! :) Ezt a nyár végére olyan szintig fokozta, hogy a mély vízbe ugrált a startkőről, majd kiúszott a medence széléhez! Nem állítom, hogy tökéletesen tud úszni, mert az nem igaz, de most már (elérhető közelségről persze) nyugodtan mehet a vízbe, akár nélkülünk is.  (Videó)

2015_ket_evvel_kesobb_ugralos.jpg

A nyári szünet utolsó hétvégéjére tartogatott Boti még meglepetést! Szombaton arról beszéltünk otthon, hogy el kell menni a zöldségesbe. Boti mondta, hogy ő elmegy egyedül!!!! Természetesen nem kezdtük el szajkózni neki, hogy ő még kicsi ehhez, hanem próbáltunk megoldást találni. Ami végül az lett, hogy Lacó ilyen-olyan indokkal lement előre, Boti tudta nélkül követte őt és felügyelte, miként közlekedik a mi hatalmas, öt és fél éves gyerekünk. Aki bizony elment egyedül a zöldségesbe, megvette a kívánt petrezselymet, kifizette, megvárta a visszajárót, majd hazasétált! Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá!

Hogy jövőre iskolás lesz-e? Ezt még nem tudjuk. Ha változik a hozzáállása és viselkedése idegen felnőttek jelenlétében (lásd nyári ovi vagy úszótanfolyam), akkor valószínűleg megy. Ha nem, akkor marad még óvodás. Ezt legkésőbb jövő ilyenkor elárulom! :) :) :)

2015_ket_evvel_kesobb_nyaralos_2.jpg

Szólj hozzá!

Óvodai események

2013.10.08. 08:23 :: FNora

- Anyuka! A Kenéz sokszor megüt engem!

- És miért Botikám?

- Hát, mert elveszem a játékot, ami nála van.

- Akkor ne csodálkozz Kisfiam!

- De Anyuka, én mindig visszaadom a játékát!

--------------------------------------------------------------------------------------------

- Összevesztünk a Kristóffal a homokozóban.

- Min vesztetek össze?

- Egy lapáton.

- Mi történt? 

- Én is fogtam, meg ő is fogta és húzogattuk ide-oda!

- És aztán? 

- Aztán semmi. Kristóf talált magának másik lapátot!

--------------------------------------------------------------------------------------------

- Ki a legjobb barátod az oviban?

- A Janka! Csak őt szeretem,  de senki mást!  

(Mindehhez délután elhangzott az is, hogy Boti annyira szeretne egyszer végre már a Janka mellett aludni! :D )

Szólj hozzá!

Nyár és egyebek

2013.09.24. 20:54 :: FNora

Úgy gondoltuk, néhány szóban összefoglaljuk a nyár eseményeit. Az első az volt, hogy Boti kijárta a bölcsődét. Kicsit aggódtam az óvoda miatt, hogy hogyan fog majd alakulni, mert Boti annyira szerette a bölcsit. Hát, június-július környékén már feladtam minden aggódásomat, mert Boti már nem szerette annyira a bölcsit.  :) Gabi néni szerint már unatkozott, nagy fiú már az ottani játékokhoz, illetve fáradt is volt, rossz volt felkelteni minden reggel. Ezért, amikor már csak két hét volt hátra, rajzoltunk nyári szünet-váró fát, gondolván talán látványosabb lesz, milyen kevés nap van hátra, ha minden reggel kiszínezünk egy levelet. Nos, az első két levelet színezte Ő, a többit én....

Július tizenkilencedikén volt Botond utoljára bölcsiben. Hát, én is, de az épp jelenlévő Kriszta néni és Vali néni is megkönnyezte Boti távozását, nagyon szerették Őt. (Gabi néni akkor sajnos nem volt ott, de pár héttel később azért bementünk, tőle is elköszöntünk illő módon.)

Másnap, július 20-án végre eljött a nyaralás időpontja, reggel útra keltünk Balatonra! Nagyon vártuk mindannyian! Egy cuki kis lakásban laktunk Balatonbogláron, Boti rögtön otthon érezte magát. Első utunk Fenyvesre vezetett, mert Gabiék, Istiék, Zsozsóék ott nyaraltak éppen. Este foglaltuk el igazán a mi szállásunkat.

Nos, életünk eddigi legjobb nyaralását tudhatjuk magunk mögött! Az idő a legjobb volt, a víz tökéletes, a lakás kényelmes és hát Botond....Édes, okos, kifejezetten jó fiú volt egész idő alatt! Nagyon bátor is lett! Míg az itthoni strandon úgy ugrott a medencébe, hogy fogni kellett a kezét, a Balatonba Apa nyakából ugrált, aztán már a karúszót is levette és édesen úszni próbált. Nagyon sokat labdáztunk, elképesztő labdaérzéke van! Vízibicikliztünk, azt nagyon élvezte, ott is igazi hősként csúszott bele a mély vízbe a csúszdáról. Minden alkalommal, mikor mentünk be a vízbe azt kiáltozta, hogy ez jobb, mint újkorában! :) Kedvenc időtöltései közé tartozott, hogy felfeküdt a víz tetejére és ezt kiabálta: Hú, de jó! Azta de jó! :)) Annyira, de annyira édes volt! Egyik este átjöttek Gabiék, felsétáltunk a kilátóhoz (Botika ráütött az ujjára egy kővel, most szeptember vége van, de még mindig kék). Minden este bulizhatott, fél tízig ébren maradhatott és minden reggel fél kilenckor kelt, sőt, egyszer fél tízig is alhattunk! Voltunk sétahajókázni is, sokat sétáltunk esténként. Boti kapott Anyutól zsebpénzt, nagyon boldogan vásárolt belőle egy VW bogár rendőrautót! Szépen lebarnultunk, még Boti is, cukin világított a kis fehér feneke! :)

Sajnos gyorsan eltelt az egy hét, nagyon szomorú voltam, mikor indulni kellett haza. Szombaton el is indultunk Úrhidára Gabiékhoz, ugyanis Boti ott folytatta a nyaralást. Aznap még mi is náluk aludtunk, majd vasárnap hazajöttünk, a mi nagyon nagy fiunk pedig ott maradt! Hát, borzasztóan hiányzott, de szerencsére Ő borzasztóan jól érezte magát hála az Őry-családnak! Gabi minden nap leírta, hogy mit csináltak és amikor szerdán Apa hazahozta, kiderült, hogy szinte mindenről be is számolt nekünk Bogyika.

A nyár hátralévő része nagyon gyorsan telt. Apa, Jutka mama, Rózsi mama és én felváltva vigyáztunk Botond úrfira! Lacó szuper programokat talált ki neki: sátoroztak a Várfok utcában, hajnalok hajnalán felkeltek és felmentek a Vaskapuba hullócsillagot nézni, stb. Amikor Rózsi mama vigyázott Botira, akkor Boti hétfőn beköltözött a Várfok utcába és péntekig nem is volt hajlandó hazajönni velem. :)

Szeptember első hetében elkezdtük az óvodát. Boti nagyon várta és ez a beszoktatásnál is látszott. Első nap csak az udvarra mentünk volna kicsit, de ő már ott is ebédelt, majd másnap már ott is aludt az óvodában. Úgy látom, Gabi néniékhez hasonlóan az óvónők, Nati néni és Éva néni is nagyon szeretik Botondot. Azt mondják, nagyon stramm, vagány, talpraesett, ugyanakkor szófogadó és szabálykövető gyermek. A negyedik hetet kezdtük most, Botiból ömlenek a mondókák és minden nap könyörögni kell, hogy induljunk már haza az óvodából! Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire okos nagyfiú!

A szokásai közé visszakerült, hogy nem nagyon enged a ki a szobájából este, igényli az összebújva-elalvást. Ami néha nem túl jó, mert rengeteg idő elmegy vele, meg én is elalszom, stb., de alapvetően viszont nagyon szeretem, egyrészt mert ilyenkor nagyon közlékeny, csomó mindent elmesél, másrészt roppant bújós, ölel, puszil, simogat és egy percenként elmondja, hogy mennyire szeret!

A legutóbbi hétvége eseménye a VW Golf találkozó volt. Boti ezt is imádta! Láttunk igazi autóversenyt,csodaszép veterán és új autókat de a lábbal hajtós kisautózás volt a kedvence! Estig maradtunk. Hazafelé még megálltunk vacsorázni a mekiben. Apa sorban állt, mi leültünk. Botika fennhangon: "Anyuka! Én olyan jól éreztem ma magam, hogy majdnem beszartam!" :))))

Szeretem a közös programokat! És Botond is. Csüng az apján, nekem ettől könnybe lábad a szemem minden alkalommal! És amíg vártuk a tombolasorsolást, Bogyek a kezemben volt, majd odahúzta Apát is és egyszerre ölelgetett bennünket. Mint kiskorában a "bódodóóó"!

Szólj hozzá!

Befejező rész?

2013.04.04. 21:33 :: FNora

A kérdés jogos, hisz 2013. 03. 23-án, szombaton, Krischneider Botond három éves lett!!!! Nagyon büszkék vagyunk rá!

Péntek este bőszen fújtuk a lufikat Apával, hogy reggelre feldíszítsük a Nagyfiúnak a lakást! Örült is nekik másnap nagyon! Reggeli után gyorsan összeszedtük magunkat és elindultunk Budapestre az Elevenparkba! Botond eleinte kicsit bátortalan volt, de aztán belejött a játékba és remekül mulatott. És hát mi is! Boldogan mászkált a nagy mászókán, fetrengett a sok színes műanyag labda között, csúszdázott (persze a "nagy" csúszdán szigorúan Apával vagy velem, mert kicsit betoji néha :D ). Ugrált a trambulinon, focizott, igazi Ronaldinho, de legjobban a szivacslabdákat kilövő szerkezet tetszett neki! Három órán át folyt a felhőtlen mulatság! 

elevenpark.jpg

elevenpark2.jpgAz Elevenparkból hazafelé megálltunk kicsit vásárolni. Életünkben először ott hagytuk Botit egy gyerekmegőrzőben. Nagyon jól érezte magát ott is és nagyon jól viselkedett, én viszont elég rosszul tűrtem, hogy vadidegenekkel van, úgyhogy bő fél óra után mentünk is érte. 

Sokan felhívták Őt telefonon, édes pofa, mindenkinek azt mondta, hogy lufit kapott a szülinapjára. Nagyon rendes gyerek, semmiféle hiányérzete nem volt, hogy nem kapott ajándékot, tökéletesen beérte a lufikkal és a játszóházzal. Persze azért kézzelfogható ajándék is járt, vasárnap köszöntöttük. Kapott társast, mondókás könyvet és Apa rendkívül finom tortát sütött neki! Ebéd után játszott a szobájában, amíg Apa díszítette, felgyertyázta a tortát, aztán szóltunk neki, hogy jöjjön. Nyilván sejtette, mi következik, kisomfordált a szobájából és zavarában a következőket mondta: "Jödök már! Na mi van? Mit kiabáltok?" :)))))

3 éves 01.jpg

Délután jött Jutka mama és Feri papa, akik szerszámkészlettel és egy fa veterán autóval ajándékozták meg, illetve elhozták a Keresztanyámék ajándékát, egy szép, színes, festett favonatot!

3 éves 02.jpgApa családjával Húsvét hétvégéjén ünnepeltünk... Szombaton Istinél voltunk, ahol Szilvi szülinapját ünnepeltük egy meglepi-buli keretében. A vendégek közt ott voltak Szilvi szülei és néhány barátja is, szóval Boti számára idegenek. Bobek nagyon jó fej volt, egy cseppet sem feszélyezte őt az ismeretlen társaság, sőt, mindenki el volt ájulva tőle, olyan jól viselkedett és annyira cuki volt. Néhányszor fel kellett vele menni az emeletre, ahol régen laktunk. Ott van becsomagolva Boti hintája, és ő minden áron lyukat akart fúrni a csomagolásra. Mondom neki:

- Botikám, ne lyukaszd ki, mert esetleg bogarak másznak bele. Ha lesz egyszer egy kistesód, ő hol fog hintázni?

- Itt a kicsi kezemben! 

:)))))

Vasárnap volt a nagy családi szülinap, szintén Istvánnál. Nagyon jól éreztük magunkat, Boti rengeteget játszott Barnussal, segítettek Gabinak sütit csinálni, szaladgáltak, fogócskáztak.

3 éves 03.jpgAz ajándékoknak (sárkányos-fújós társas, kirakó, Mini Morris matchbox, persely, stb. ) szintén nagyon örült, és Rózsi mama meglepetése, az Angry Birds-ös torta is nagy sikert aratott! Persze duma ezen a napon is volt! Istinek van egy rossz sütője és egy rossz mosogatógépe, amit most a fiúkkal vittek le a kocsiba, hogy meg tudja javíttatni.

- Anyuka, mit cipekednek?

- Leviszik a sütőt meg a mosogatógépet, hogy elvigye az Isti szerelőhöz.

- Milyen konyha lesz ez?????

http://indafoto.hu/krischilaco/3436_honap/page/4

Nagyon jópofa beszólásai vannak! Múltkor a kocsiban kért inni, de az ő üvegéből kifogyott, így hát beletelt egy kis időbe, míg a mi üvegünkből töltöttem át az övébe. Egyszer csak előre szól: "Na mi van? Nem iszom?" :))))) Egyre édesebb dolgokat mond, és természetesen még mindig folyamatosan beszél. Egyre szebben, de azért még mindig vannak furcsaságok. A kedvencem most a Fondabomb. Ez Spongyabobot jelenti! :)) Próbáltuk neki tanítani: 

- Botika! Sssssssspongyabob!

- Ssssss.....Fondabomb!

Nagyon nevettünk!

S hogy hűek maradunk-e a blog alcíméhez, és befejezzük-e a blog írását három év után? Nos, nem hiszem, de biztos ritkábban fogunk jelentkezni. Muszáj megosztanom a család távol élő tagjaival és a barátokkal a legfontosabb eseményeket, nagy élményeket. Mint például amikor az Elevenparkos estén lefektettem Botit, aki egyszer csak megszólal: "Anyuka, olyan jó volt ez a mai napom! Köszönöm!"

Szólj hozzá!

Címkék: 003

Baleset

2013.03.26. 14:40 :: FNora

Nagyjából két héttel ezelőtt Boti hétvégén benáthásodott és köhögött, ezért úgy gondoltam, hétfőn még otthon tartom, ne legyen komolyabb baja. Szépen eltöltöttük a reggelt, majd míg én teregettem, Boti az ágyunkon bohóckodott. Éjjeli szekrény gyanánt ún. lebegő polcot szereltünk fel, amelyen egy szép kis üvegcsében potpourrit tartunk. Bobikám gondolta, megszagolja, rátámaszkodott a polcra, ami kiszakadt a falból, a gyerek lebukfencezett a földre és a potpourris üvegcse végigszántotta az arcát. Iszonyatosan sírt, remegett szegény. Gyorsan felkaptam, látom, meglehetősen bedagadt a szája és tele van vérrel. Némi vigasztalás után gyorsan ki a fürdőbe kiöblíteni a száját, utána betadinnal bekentem az arcát, nagyjából ilyenkorra hagyta abba a sírást. Leültettem a kanapéra, kiszaladtam az előszobába, gyorsan sírtam egy kicsit én is. :) Utána felkaptam, felvittem a felettünk lakó hölgyhöz, aki nővér a kórházban. Ő azt mondta, mivel be van dagadva az arca is és a szája is, vigyem be a kórházba. Bevallom őszintén, kicsit pánikoltam, még a gyerekdokit is felhívtam Apa után, hogy most őhozzá vigyem-e vagy a kórházba, holott ugye a nővér-szomszéd megmondta, hogy odavigyem! :) Hívtam Anyut is, jöjjön a kórházhoz, hátha menni kell még ide-oda, legyen ott még valaki.

A kórház előtt Anyu nagyon ügyesen foglalt egy parkolóhelyet, közel a bejárathoz, mire odaértünk, de annyira ideges voltam, hogy nem tudtam leparkolni. Mindeközben Boti tök csöndben, lekonyult szájjal ücsörgött a kocsiban. Miután sikerült álló helyzetbe hoznom az autót, besiettünk. Kellett várnunk egy darabig. Amíg Boti a pesti kórházban volt, én csak pisilni mentem el mellőle. Azt kérdi várakozás közben: "Anyuka, végig itt leszel?" Mondom neki, hogy persze, egy tapodtat sem mozdulok. "De pisilni se mész el?" Édes! 

Végül egy nagyon kedves doktor bácsihoz kerültünk, aki megnyugtatott, hogy nem akkora a baj, mint amekkorának látszik, szépen meg fog gyógyulni, csak arra figyeljünk, nem túl aluszékony-e, nincs-e hányingere, nem szédül-e. 

A kórházból egyenes út vezetett a játékboltba, valami fájdalomdíj ilyenkor kötelező. Anyukám vett neki egy VW bogár rendőrautót én meg egy taxit, aztán hazamentünk. Ebéd után viszonylag gyorsan elaludt, csak kicsit nyafizott, hogy ő ülve alszik, mert nem tud ráfeküdni az arcára. De aztán elaludt és majdnem három órán át húzta a lóbőrt. Ő, aki jó esetben másfél órát alszik délután. De mivel jókedvűen ébredt és a nap hátralévő részében is vidám és aktív volt, betudtam a stressznek.

Másnap elvittem bölcsibe, azt mondta útközben, hogy mindenkinek meg fogja mutatni a bibijét. Mondtam, nyugodjon meg, mindenki észre fogja venni! :)

baleset.jpg

Szólj hozzá!

Kórházasdi

2013.02.17. 21:48 :: krischilaco

Január 10-én gyanútlanul elvittem Botikát bölcsibe. Utána gyanútlanul meglátogattuk Bebét és Danit, nagyon jót játszottak a fiúk. Miután hazamentünk, minden rendben ment, egy furcsaság történt, hogy Boti nem akarta végig hallgatni az esti mesét, becsukatta velem a könyvet és kérte, hogy aludjunk. Így is tettünk, szépen, gyanútlanul lefeküdtünk, betakartam. Egy pillanat múlva Botika tele hányta az ágyát. Nagyon meglepődött szegény, nem értette, mi ez, még sosem hányt. Aztán hajnali fél kettőig még kb. tízszer megismételte a műveletet, minden korty vizet visszahányt. Kettő körül elaludt, reggelig pihentünk. Másnap délután újra hányt, de a doki azt mondta, még nem néz ki olyan rosszul, várjunk még. Szombaton reggel egész vidáman ébredt, a dokinál már kicsit kókadtabb volt. Csináltak gyorstesztet, amiből kiderült, hogy szegény Drágám ki van száradva. Az orvos azt mondta, fél lábbal a kórházban van, de látott még esélyt arra, hogy pótolni tudjuk a folyadékot, így még mindig azt mondta, várjunk. „Majd ha csak fekszik és nem érdekli semmi, akkor induljanak”. Ebéd utáni alvásból már így kelt: csak feküdt, egy mosoly nem volt az arcán, így hát felkerekedtünk és elindultunk Budapestre a Beteshda kórházba. Kb. a benzinkútig jutottunk, Boti már egyfolytában csivitelt, nevetgélt, viccelődött. A kórházban evett ropit, ivott szépen, amíg várakoztunk, aztán a vizsgálat után az ott lévő doktornő haza is küldött bennünket. Botikám elaludt hazafelé a kocsiban, Apa így vitte fel a lakásba, ahol tovább aludt, majd amikor felkelt, újra hányt. Ezért elindultunk másodszor is a kórházba, ott is fogtak. Szegény Apucika egy roppant csoffadt panzióban töltötte az éjszakát, én pedig egy széken, mert nem adták oda az ágyat, ami Bobika ágya mellett volt. Kiscicámnak branült szúrtak a kezébe, amit hősiesen tűrt, tényleg nagyon bátor volt. Éjjel két zacskó infúzió folyt le neki, de legalább már nem hányt.

Reggel jött egy újabb doktornő, aki azt mondta, 24 óra kell hányás nélkül, míg hazaengednek, így még vasárnap is ott aludtunk. Nagyon rossz volt nézni, hogy olyan kis bágyadt az én Kisbabám, de szórakoztatni is nehéz volt. Enni csak neki adtak a kórházban, én azt ettem, amit Lacó hozott. Nagyon vártam a hétfő reggelt, hogy végre azt mondják, mehetünk haza! Délelőtt jött is a Főorvos asszony, jól megtapogatta Boti pocakját, majd közölte, hogy nem mehetünk haza, mert még fura hangokat hall a pocakjából. Nagyon-nagyon el voltam keseredve, Botika jobban viselte, ezt be kell látnom. Végül kiderült, nagyon jól tették, hogy ott tartottak, mert este Bobek újra hányt. Na, ezt már rosszul viselte, sírva kérdezte, hogy miért hányt megint? Aztán újabb branült szúrtak neki, ekkor is sírt. Nagyon-nagyon sajnáltam. Kedden volt egy kis vidámság, meglátogattak bennünket a Bohócdoktorok, Boti még igazi bohócorrot is kapott ajándékba. :)

bohócorr_2.jpg

A vége az lett, hogy Apa csak szerdán jöhetett értünk.

A kórház maga rémes volt, a szobánk gyakorlatilag egyben volt a köhögős, prüszkölős, tüdőgyulladásos, influenzás gyerekekkel, illetve hétfőn, mikor Boti újra hányt, már nem tudták kicserélni a párnáját, csak megfordították, mert nem volt több párna a kórházban. Kétszer ugyanazzal az orvossal nem találkoztunk, nővérekkel se sokszor, de igazából majdnem mindenki kedves volt. Boti kedvence (meg tulajdonképpen az enyém is) az egy szem férfi ápoló, Józsi nővér volt.

Az itthonlét elég nehezen indult, Boti az egész világot felfalta volna, de persze nem lehetett, ezért elég sok volt a hiszti. És persze a sok bezártság sem tett jót. Újabb hétfőt vártunk, míg végre mehet bölcsibe a Kisbabánk. Nem így történt. Szombaton kezdtem én az influenzát, hétfő estére a fiúk is becsatlakoztak, úgyhogy Bobek egy napot volt bölcsiben. Mindannyiunknak magas láza volt, de amíg mi Lacóval 2-3 nap alatt túl voltunk rajta, Boti másfél hétig küzdött vele, így a vége sajnos antibiotikumos kezelés lett. Viszont január utolsó hetében már muszáj volt dolgoznom, így Anyu, Zsozsó és Gabi+Barnus felváltva vigyáztak Bobikára. Ezúton is köszönjük a segítséget! Na ezt már nagyon élvezte és lassan-lassan visszatért a lakásba az igazi, gyöngyöző Boti-kacaj! Anyuval játszottak sokat, Zsozsóval főztek, és Gabiékkal végre, közel három hét után kimehettek a levegőre!

Február negyedikén jött el a napja, hogy Boti újra bölcsibe mehetett. Kriszta néni volt ott reggel, nagyon megölelgette, megpuszilgatta a Kisfiúcskát. Délután zeneoviba is elmentünk, mert a Nikit is sokszor emlegette Boti, és úgy örült, hogy nagyon jól viselkedett az Ikrekkel együtt, bár Pannával azért kicsit huncutkodtak is.

Hatalmas nagyfiú, a minap épp 110-es jelmezt vettünk neki, amit aztán majdnem fel sem tudott venni! Egy hét bölcsi után, hétvégén Boti köhögni kezdett. Semmi más baja nem volt napokig, így reménykedtünk, de hiába! A betegség sorozat még nem ért véget! Hétfőn még bölcsiben, és a zeneovis jelmezbálban is volt, de estére belázasodott, folyt az orra. Újabb egy hét itthon…

jelmezbál_zeneovi.jpg

Botika egyébiránt nagyon viccesen néz ki, ugyanis már nagyon hosszú a haja! Édes kis csigákban göndörödik neki. Ha lehúzom a sapkát a fejéről, égnek áll a haja, ilyenkor nagyon nevet, és azt mondja, úgy néz ki, mint egy süni!

Továbbra is egyfolytában beszél, de most már annyira sok mindent szeretne mondani és úgy szeretne már nehezebb szavakat is használni, hogy a kis szája nem tudja követni az agya tempóját.  Ettől néha olyan összevisszaság és halandzsa jön ki a száján, hogy néha mi magunk sem értjük. :)

Legújabb dumája az „akkor jól van akkor”, az „a kutyafáját”, az „a csudába!” és az „a fenébe”! Ezeket váltogatja, nagyon vicces!

Szólj hozzá!

A követőink azt hihették hol vagyunk!

2013.01.07. 21:24 :: krischilaco

Jól lőttük be a blog indításakor, hogy az első három évről számolunk be, mert úgy tűnik addigra teljesen kifullad a dolog. Most is hónapok óta terveztük, hogy írunk, aztán persze meggyőztük magunkat, hogy majd az Ünnepek között, akkor "úgyis lesz időnk"...

Biztos az is közrejátszik a dologban, hogy a kezdetekben minden olyan gyorsan változik egy csecsemőnél: megfordul, felül, feláll, megszólal... Aztán kicsit lelassulnak a dolgok. Vagy mégsem?

Visszaolvastam az előző bejegyzést, amikor is beszámoltunk arról, hogy Boti megtanulta az első mondókáját. Mostanra annyit tud fejből, hogy nem is tudnám felsorolni. Van egy gyermek dalokat tartalmazó CD-je, amit szinte kívülről fúj. Ami nagyon cuki, hogy napjában többször, teljesen önállóan elkezd mondókákat mondani, vagy dalolászni játék közben. Hihetetlen milyen tanulékonyak ebben a korban. Meseolvasás közben is sokszor előfordul, hogy ő fejez be egy-egy mondatot. Sőt! Legújabb szokása, hogy ő mesél nekünk hosszasan, mindenféle cuki történeteket, zseniális fantáziával van megáldva, az biztos! Őrületesen kirakózik, nagyon profi! Gabi néni vitt be a bölcsibe is, majd ámulva mesélte, hogy Boti úgy kirakott egy számára teljesen ismeretlen kirakót percek alatt, hogy annak nem volt meg a doboza, így nem látta, milyen képet kell kiraknia.

Már otthon és a bölcsiben is a nap nagy részét pelenka nélkül tölti, ügyesen szól, ha pisilnie kell. Sőt, egyszer a bölcsiben véletlenül pelenka nélkül aludt el, majd felkelt, és szólt hogy neki pisilni kell. Igazából, ha kakilnia kell is szól, csak akkor azért, hogy adjunk rá pelust. Nem igen lehet meggyőzni még, hogy ezt is a WC-n intézze.

Boti a Karácsonyt nagyon várta. Rózsi mamánál a szokásokhoz híven jó előre fel volt díszítve a lakás, amitől teljesen ámulatba esett. A dekoráció minden elemét alaposan szemügyre vette, mindenkinek megmutatta, és persze közben kommentálta: "Húúú!", "Azta", "Ezt nézd!" stb. Ennek megfelelően fogadta a Karácsonyfát is. Nagy kedvenc a szaloncukor, amit - a kis gyereklogikáját követve - facukornak hív. Persze az ajándékoknak is nagyon örült!

Kari_2012_011.jpg

A Jézuskának is üzent Botond, mégpedig azt, hogy legközelebb, ne csomagolja be ilyen nagyon az ajándékokat. A fa alatt autópálya, lego, és festőkészlet volt. Minden nagyon tetszett neki, azóta szinte naponta fest. Íme az egyik alkotása:

boti festménye1.jpg

A képnek a Papagáj herceg tehénfejjel címet adtam, miután véletlenül 90° fokkal elforgatva állítottam fel a polcon. ;)

Természetesen voltunk a nagyszülőknél, illetve Miskolcon is. Mindenhol nagyon jól érezte magát.

Kari_2011_02.jpg

Kari_2012_03.jpg

Kari_2012_04.jpg

Kari_2012_05.jpg

Hisztik még mindig vannak, de arra is rájöttünk, hogy bizony a mi ingerküszöbünket is magasabbra kell állítani, hogy legalább az apróságokon ne kelljen vitatkozni. A legnagyobb hisztiket akkor produkálja, amikor a nagyszülőktől haza kell menni. Ilyenkor aztán minden eszközét bemutatja! Egyébként pedig zabálnivaló! Minket szigorúan Anyucika/Apucika, vagy Anyuka/Apuka néven szólít. :)

Ja, és a fura cím?! Ha családos program van, de valami miatt kicsit különválunk, a Boti mindig megjegyzi: "Apa! Anya azt gondol hol vagyunk!" :)

Szólj hozzá!

Bölcsiszünet, új bölcsi és egyebek

2012.09.20. 22:30 :: FNora

Már megint elég régen írtunk, nem is mentegetőzöm. :) A bölcsi szünet július végén kezdődött, bár nekünk kicsit hamarabb. Előtte lévő héten Boti beteg volt, aztán hétfőtől mehetett volna, de pont itt nyaraltak Gabiék és Boti velük nyaralt napokig. Nagyon jól érezte magát, minden reggel boldogan várta Gabit. Aztán csütörtök-péntek már bevittem bölcsibe, hogy még utoljára találkozhasson Attiláékkal, akik ősztől már oviba járnak.

A négy hét bölcsi szünet nagyon gyorsan eltelt, pedig míg szegény Apa csak egy hetet, én hármat tudtam Botival itthon tölteni. Nagyon sokat játszótereztünk, illetve épp itt voltak Fagyiék, akikkel szinte minden nap találkoztunk és a három gyerek nagyon bírja egymást! Olyan édesek együtt. Már jó egy hónap eltelt azóta, hogy hazautaztak, de Boti most is nagyon sokat emlegeti őket.

Augusztus 21-én mentünk újra bölcsibe, akkor még a szokásos szobába, Éva nénihez és Gabi nénihez. Botit nagyon meg is dicsérték, mert úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, mintha nem lett volna négy hét bölcsi nélküli lét. Aztán szeptembertől új szobába kerültek, Éva nénitől búcsút kellett venni, helyette kaptuk Betti nénit, vagy ahogy Boti hívja: Benti nénit. Hát, khm...Nem nyűgözött le, de Botit sem. Az én kisfiam, aki minden reggel dalolva ment bölcsibe és még a vezetőnő is megdicsérte, hogy milyen ügyes, okos, minden reggel nyávogott (sírni azért nem sírt), hogy: "Boti nem eeeme bőőőcsííí!" Értsd: Boti nem elmegy bölcsi. :( Elég rossz volt így indulni reggelente, mindig ki kellett találni valamit, amitől minimális kedve támadt elindulni. Aztán egy keddi napon eljött családlátogatásra Gabi néni - aki szerencsére Botival maradt és köztük a szerelem továbbra is változatlan - és Kriszta néni. Igen, Kriszta néni, aki Benti néni helyett lett végül is. Ő százszor szimpatikusabb, lehet vele tegeződni és Botinak is tetszik. Ugyanis azóta újra gond nélkül indulunk reggel!!! Vagy ha picit nehezebben ébred, a tűzoltóság szemléjével gyorsan indulásra lehet bírni! Mivel a legtöbb csoporttársa elment oviba, hárman maradtak régi motorosok: Boti, Tibike és Eszter.  A két fiú nagyon nagy cimbora, mindig együtt játszanak, de amikor Boti volt a fodrász(!), akkor Esztert is bevonták! :D Boti egyébként Pidikének hívja Tibikét! :)))

Boti egyre okosabb. Már mondatokban beszél és szinte mindent mond. Pár napja kezdett el ragozni! Gyakran használ például tárgyragot, de a -val, -vel is megy időnként. Édesen szavalja a mondókákat is, amiket a bölcsiben megtanult. Meg kell zabálni, ahogy előadja és roppant büszke magára. Mi meg őrá! :) Ez volt az első:

Hisztik mostanában is előfordulnak (természetesen csak otthon, sem Gabi nénit, sem a Mamákat nem szórakoztatja ezzel). Nagyon zsivány, amikor tudja, hogy már az utolsó idegszálam is kilóg, akkor odajön, átölel és zokogva: "Boti úgy szeret Aduci!" vagy "Aduci nem médes!" Nnnna? Ki mit lép ilyenkor? :) Ja! Mert bizony, elértük, megértük ezt is, Anyucinak hív. (vagyis pontosan Aducinak) Olyan boldog voltam, hogy végre nincs igazságtalanság, Apuci és Anyuci, jajjdejó! Igen ám, de (Apuci hathatós közreműködésének köszönhetően) Botika következetesen Apucikának becézi Lacót!!! Ha egyszer két Krischneider összefog! :)

Ami a méreteit illeti, Boti kereken 100 cm, kb. 15 kiló és 25-ös cipőt vettünk neki a minap. Óriásbébi! :) A hétvégén lesz kettő és fél éves, úgyhogy tervben is van egy doktor bácsi látogatás. A következő bejegyzés valószínűleg arról születik majd.

Szólj hozzá!

Húúúú, de rég írtunk!

2012.07.24. 22:45 :: FNora

Bizony régen. Azóta elég sok minden történt, nem is tudom, hol kezdjem. Talán folytatom a legutóbbi, X-faktoros témával. Mivel nem volt meggyőző az itteni doktornő, elvittük Botit a Heim Pálba, hogy ott is mondjanak valamit a lábacskáiról. Ott egy kedvesebb doki bácsi várt minket, aki azt mondta, nincs semmi kóros, ami van, azt valószínűleg hat éves korára kinövi. Illetve a házi orvosunkkal egybehangzóan azt mondta, hogy viseljen gyógycipőt, de csak fele időben, vagy csak bölcsiben, vagy csak azon kívül.

Reméltük, egy időre mellőzhetjük az orvoslátogatást, de nem így történt. Botika egy péntek reggelre náthás lett, szombat reggelre már lázas is. Az aznapra tervezett mojito-party ugrott, maradt a betegápolás. Apa elment a lakásba dolgozni, mi meg maradtunk otthon. Bobek minden betegséget egész vidáman tűr, de most csak feküdt a kanapén, cumizott és kérte a takaróját, ami nála teljes képtelenség, mert utálja a takarót. Ami pedig a legjobban zavart, hogy szegény Kisbabám elég furán vette a levegőt. Hívtam is Lacót, hogy ha hazajött, menjünk orvoshoz. Így is lett, bementünk az ügyeletre, de azt nem tudtuk, hogy a kórházban van gyerekügyelet, így a körforgalomhoz mentünk. Ott két nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, a doktornő igen fiatal volt, de tényleg kedves, bár az kicsit fura volt, hogy könyvből kereste ki, mit adjon és abból mennyit. Tudtátok, hogy ügyeleti időben felírt gyógyszerre nincs támogatás??? Felháborító, na mindegy. Elindultunk a patikába, de Lacó kitalálta, hívjuk fel Tókos dokit, mivel sem ő, sem pedig mi nem vagyunk nagy antibiotikum barátok és a recept arról szólt. Azonnal beirányított bennünket a kórházba a gyermekügyeletre. Hát, amit ott kaptunk, elég ijesztő volt. Ott is egy roppant fiatal dokinő volt, akinek ezúton is megköszönném a segítségét, látszott rajta, hogy tökéletesen érti a dolgát. Nos, majdnem ott fogott a kórházban, mert Boti, a látszat ellenére annyira nem kapott levegőt, hogy ő úgy fogalmazott, a gyerek a fülén át lélegzik körülbelül. Iszonyatos érzés!!! Kapott Bobika kúpot, illetve "pipáznia" kellett egy gépből a gyógyszert. Este kilencre visszahívtak még egy ilyen körre, plusz Lacó összefutott Tókos dokival, aki adott kölcsön egy bébiháler nevű szerkezetet otthoni pipálás céljára. Botond elképesztően jó fiú volt végig a kórházban és a betegség alatt is. Pipázni imádott, pedig pár napig éjjel is fel kellett ébreszteni ezért.

Köztünk aludt, hogy halljuk, fullad-e, erről gyógyulás után sem tudtuk leszoktatni, de nem is erőlködtünk, gondoltuk, majd az új lakásban...

....mert bizony ám, ez a bejegyzés már a Bánomin, a lakásban születik. Egy hete lakunk itt és nagyon szeretjük! A költözés egy része megtörtént egyik hétvégén, a másik része azt követő héten. Maga a folyamat, míg Szamárhegyről idekerültek a dolgok, nem volt hosszan tartó, sokan segítettek (Peti, Dani, Attila, Ricsi, Ádi, Szivi, Csucsu és egyszem lányként Virág), de előtte a minden estés dobozolás, válogatás elég megterhelő volt. A lényeg, hogy Botond imádja a szobáját és az egész lakást, pedig azért tartottunk tőle, nem fogja-e megviselni Isti, Marci, Boci, meg egyáltalán az eddigi élete során megszokott környezetének hiánya. De semmi. Vagyis majdnem semmi, egy kicsit többet cumizik, mióta itt lakunk, eddig ugye csak alváshoz kérte, mostanában viszont tévézéshez is. Nem csinálunk túl nagy ügyet belőle.  Első este Botika a kezembe adta a bábujait: "Pet, Nyuszi, Dodó, Bunda, na fidelj!!" Lemászott az ágyáról és tárlatvezetést tartott: "Ez Apa-házs, Ada-házs (háló), itt amm-ammm (konyha), itt mese (nappali), itt pancsi (fürdő)!!!! Meg kellett zabálni! Nagyon örül a nagy kádnak, második este, vacsora közben meg is kérdezte: "Ada, ma pancsi itt?" :)  Gyalog járunk boltba, játszótérre, nagyszülőkhöz, szinte mindenhová. Pluszban bölcsiszünet van, időmilliomosok vagyunk, a kettő együtt (szabadidő+városi lét) nagyon jó kombináció. Mindettől függetlenül nekünk is hiányzik Isti, a kert, Marci és Boci, és sosem lehetünk elég hálásak azért, amiért nála lakhattunk három éven át.

Botond nagyon cuki mostanában! Mindig is az volt, de azt hiszem, ez a legédesebb korszaka. Nagyon sokat dumál, fejlett humorérzéke van, és nagyon okos nagyfiú! Mióta itt lakunk,  elalszik a saját ágyában, néha átjön közénk hajnalban, de már két.három éjszakát végigaludt a saját ágyában is. Mindent mond, de még mindig vannak édes kis szavai, úgy mint:

pője-pője = körbe-körbe

pisó = piros

fiokkk = finom

tatajó = takaró

sísa = csillag

baj, boj = bal láb, jobb láb (nagyon ügyesen meg is különbözteti a jobb és bal oldalt)

Ötig rendszerint elszámol, de azt is tudja, hogy a kilenc után tíz jön. Néhány szint (általában kéket lilát, időnként a pirosat) már felismer. Mindent egyedül akar csinálni, többnyire megy is neki az, ami megengedhető. Profin felismer minden Fordot, Suzukit, Opelt és Skodát, újabban a Toyotát is! Egyedül a szobatisztasággal nem állunk túl jól, mióta bölcsis lett, hallani sem akar a biliről vagy vécéről, de még arra sem lehet rábeszélni, hogy egy fát lepisiljen! Mint említettem, a humora még mindig fantasztikus! Így, hogy már nem járunk a poros úton, gondoltam, itt az ideje kitakaríttatni az autót. El is vittük Bobekkal, mi bringáztunk, amíg a kocsi szépült. Mikor visszamentünk érte, kinyitottam Bobikának az ajtót, aki benézett a ragyogó, illatos autóba és csak ennyit mondott: "Boti ilyet lát nem!!!!!!"

Szólj hozzá!

Címkék: költözés jobb bal babyhaler

Botiban benne van az X-faktor

2012.06.04. 20:21 :: FNora

A baj csak az, hogy nem a hangjában, hanem a lábában. Tókos doki beutalt bennünket a kórházba egy, kedvesnek a legkevésbé sem nevezhető doktor nőhöz. Amíg vártunk (kb. negyven másik emberrel), Boti tündér volt, bár a vége felé már kezdte elveszíteni a türelmét, ami nem is csoda, mert konkrétan alvás időben kellett mennünk. Nagyon csípte mindenki, ő meg azt, hogy ekkora közönsége van, nagyon helyesen produkálta magát. A doktor nőnél is nagyon jó fiú volt, szófogadóan tette, amit a banya kért. Az orvos szerint X lába van Botikának, amit hajlandó vagyok elfogadni. Amit viszont nem, hogy sem ezzel, sem pedig az emiatt befelé dőlő bokájával nem lehet kezdeni semmit. Úgyhogy orvoskeresésbe kezdünk, hátha találunk valakit, aki használhatóbb.

Időközben elérkezett közös életünk második gyereknapja, ami gyerekhétvégére nyúlt. Pénteken kezdődött a bölcsiben, ahol nyílt nap volt, mehettek a szülők is. Szerencsére Apa is ráért, így kilenckor mentünk mi is a bölcsibe. A gyerekek nagyon cukin ropit majszoltak, mikor odaértünk, aztán felsorakoztatták őket a kertre vezető ajtó előtt minden csoportban és egyszerre engedték ki őket! Szólt a zene, és annyi, de annyi új játék volt felsorakoztatva, amennyit én még nem láttam. Igazi Kánaán minden gyereknek! Botinak a minicsúszda, amely műanyaglabdás medencébe torkollott és a sok homokozós játék volt a kedvence, de Attilával, a legjobb jóbarátjával még főzőcskéztek is! Nagyon jó volt nézni, hogy milyen jó helyen van nap mint nap a gyerekünk! Tényleg igazán nyugodtan bízom őt Gabi nénire és Éva nénire! Boti jól el is fáradt, 11kor haza is jött velem. Kifelé találkoztunk a vezető-helyettessel, aki azt mondta, hogy ő sem látott még soha ilyen édes, okos, nagyfiús gyereket, mint Boti, főleg, hogy a beszoktatással semmi gond nem volt! Szerinte (és persze szerintem is) azért van ez így, mert annyira biztos az anya-gyerek kapcsolat köztünk! Nem kell mondanom, pityogva jöttem ki a bölcsiből! :)

Másnap Jutka mamával mentünk a Pünkösdi vásárba, ahol Boti és Anya ringlispilezett!!! (Így kell ezt írni?) Ezen az igazi, kicsi gyerkeknek való, csupa nagy figurás körhintán ültünk, ami kettővel megy körbe-körbe, de én így is nagyon szédültem. Boti szerencsére élvezte. Mama vett neki nagy-nagy traktoros lufit és egy csattogós lábú fapingvint, ami nagyon-nagyon nagy kedvenc. Bobeknak is, de mindenki odáig van érte, már ami a felnőtteket illeti!

Vasárnap Apával mentünk a vásárba. Apa mindenhová befizette BotiBabát, ahová csak menni akart! Játszóház. ugrálóvár, dodgem (ezt sem tudom, így írják-e). És a futóbringával is nagyon sokat tekert Botond, ugyanis már nagyon-nagyon menő futóbringás lett. Olyannyira, hogy egyik nap bölcsi után mondtam neki, hogy elmegyünk boltba mecsit venni, amiért olyan nagyon jó fiú volt a dokinőnél, utána meg bringázni. Amint ezt meghallotta, már nem is akart boltba menni, pedig imád vásárolni (tiszta anyja), a mecsi se kellett, hanem azonnal: Ada, Dodó Duda csicsicsííí! = Anya, Boti Duna biciklizni! :))

Szólj hozzá!

Bölcsi, betegség, bölcsi, betegség

2012.05.21. 20:40 :: FNora

Ez sajnos így van, mióta Bobika bölcsis, gyakorlatilag folyton beteg. Az elején rögtön megfázott és ebből sajnos fülgyulladás lett. Egyszer csak felkelt hajnalban és csak sírt és csak sírt. Reggel Apa itthon maradt vele, én elrobogtam dolgozni, kicsit hamarabb hazajöttem és délután irány a doktor bácsi. Botond természetesen angyalian viselkedett, nagyon megdicsérték. Szerencsére a hangulatán nem nagyon látszott, hogy beteg. Miután kijöttünk a fülgyulladásból, kb. egy hétig volt teljesen egészséges majd újra megfázott, ebből lett tegnapra a kötőhártya gyulladás. Szegény Babaúr! Éjjel felkelt: Ada nem jó, Ada nem jó!!! És közben dörzsöli a semmilyen módon ki nem nyíló szemeit! Délután mentünk dokihoz, ahol helyettesítő doktor néni volt. Boti, aki konkrétan a szokások rabja, teljesen jól reagált,  nem hogy nem sírt, hanem abszolút közreműködött. Például a doktornő még csak nyúlt a spatuláért, de Boti már tátotta is a száját. Ettől teljes ámulatba esett a doki nő is meg Klári néni is. Most már annyiféle cseppet szedünk, használunk, számolni sem tudom, de Botond mindent tűr, van olyan, amit még szeret is. A szeme kamillázásától kicsit tartottam, felesleges volt, ugyanis Bobek magának kamillázza a szemét! Elképesztő önállóságra tett szert, mióta bölcsis. Előtte sem volt egy elveszett gyerek, de nagyot lendített a közösség, meg az idősebb gyerekek társasága, az biztos.

A bölcsiben imádják. Legjobb jóbarátja, Attila rendszerint szalad Boti elé és ölelgeti. Két kis törpe. Gabi néni azóta is minden nap ódákat zeng Botiról, több ízben kifejtette, hogy ő csak jót tud mondani a gyerekünkről! Sőt, volt egy nap, amikor Bobóka nem ment volna bölcsibe, de Gabi néni kérte, hogy vigyem!!!

A szókincse szintén ámulatba ejtő. Már komplett mondatokat mond és minden eseményt kommentál. Mindent. Bármit. Ha berepül egy légy a szobába, ha leesik egy mecsi, mindent, mindent, mindent. Egyfolytában beszél, nagyon édes. Ma például kinyitotta a mondókás könyvét leghátul, ahol már csak képek vannak: „Ada, nincs betű!” Meg kellett zabáljam. Vagy délután játszott a fűnyírójával, tologatta a szőnyegen: „Ada, kicsi fű.” Most már többnyire helyesen mond mindent, de vannak kivételek:

nemsi = semmi,

pantó = traktor,

basú = bajusz,

matató = markoló (!!!),

tatató = targonca,

bídó = bírkózni,

pacsú = papucs,

pancsija = palacsinta.

Ez utóbbi roppant nagy kedvenc lett mostanában. És Krischi papa és Krischi mama rendre süt is neki.

Növekedése nem csak szókincsén és méretén látszik, hanem a tejivós szokásán is. Eddig ugye minden reggel és este cumisüvegből ivott másfél, két deci tejcsit. Újabban viszont nem kér, vagy ha igen, akkor esetleg reggel. Olyannyira nagyfiú lett, hogy most már „rendes” reggelit és vacsorát fogyaszt, a gombás tojásrántottát nagyon nagy lelkesedéssel tünteti el a tányérjáról. Ma például 4 tojásból és 4 gombából evett rántottát. :O Bármiféle szendvicset is megeszik, főleg, ha van megfelelő mennyiségű ketchup!

A délutáni hisztikből még jut nekünk mostanában is, de talán kevesebb. Többnyire akkor hisztizik, mikor szegény Apa hazaesik munkából, vagy épp lakásfelújításból. Azt gondolom, mivel nagyon keveset találkoznak, talán valamiféle figyelemfelkeltés ez Apa felé. Viszont bármi történik, látunk egy kukásautót bölcsibe menet, vagy ha megdicsérem valamiért, kivétel nélkül mindig az az első, hogy mondjuk el Apucinak, általában azt is megbeszéljük, hogy melyik történést melyikünk mesélje el Apának. Viszont ha Lacó huzamosabb ideig tartózkodik itthon, általában hétvégén reggel, akkor mindent csak Apa csinálhat. Apa cserélhet pelust, Apával lehet csak átöltözni, orrot szívni, Anyának ilyenkor konkrétan sicc van!

Egyetlen komolyabb problémánk van mostanában Botival, de erről is mi tehetünk valószínűleg. Botond káromkodik. Ha valami leesik, kiborul, feldől: picccsaaaaa! Néha már picssábaaa. Sőt! Egyik reggel mondtam neki, hogy Gabi néni még nincs ott a bölcsiben. „Néni Babi hol a picsa?” Eleinte szó nélkül hagytuk, hátha elfelejti, de nem. Aztán próbáltuk szigorral, úgy sem. Most már inkább kijavítjuk, hogy ilyenkor azt mondjuk, a csudába, kíváncsian várom, ez hatni fog-e.

Szólj hozzá!

Jajj, hogy magyarázzam el?!

2012.04.15. 13:00 :: krischilaco

Boti napról napra több szót használ, ellenben van jó néhány olyan hangutánzó szó, amit egyelőre nem hajlandó elhagyni, leváltani. Az egyik ilyen a vümm-vümm. Hogy ez micsoda? Lehet hajszárító, valamilyen más gép, de méhecske, légy, satöbbi is.

Egyik nap a szokásos esti játék során Boti a macska bábbal a kezében kalimpálva mondta, hogy "vümm-vümm". Kérdezgettem, hogy "Repül a macska?" válasz: "Vümm-vümm!"; következő gondolatom, hogy "Meg kell szárítani a Cica úrat?" A válasz erre is "Vümm-vümm", de már ingerültebben. Már nem is tudom mik jutottak még eszembe, de a végén Boti már csapkodott, és látszott rajta, hogy egyrészt teljesen hülyének néz, másrészt viszont nagyon bosszantja, hogy nem tudja megértetni magát. Közben én magyaráztam neki, hogy ebből sajnos nem értem mire gondol, próbálja kimondani a szót, mert a "vümm-vümm' túl sok minden lehet. Aztán elővette a Jutka Mamától tavaly Karácsonyra kapott beszélő könyvet, és elkezdte nyomkodni. Van rajta egy gomb, ami minden lenyomásra mond valamit. Pl ilyesmiket: "A sajt háromszög alakú" "Menjünk a szabadba, süt kint a napocska", stb. Gondoltam feladta! Egészen addig, míg a hatodik, hetedik lenyomásra ezt mondta "Látod a sárga méhecskét?" Akkor ugyanis olyan határozottan rámnézett, hogy egyértelmű lett: pár perccel ezelőtt azt akarta mondani a vümm-vümm-el, és a cicával történő hadonászással, hogy a cica elkapja a legyet. El sem akartam hinni, és amikor leesett nekem, akkor annyira elégedett volt és megkönnyebbült, meg tudtam volna zabálni! Megkérdeztem, hogy 'Te azért nyomkodtad a könyvet, hogy rájöjjek mit akartál mondani?" Erre ő nagyon büszkén és leírhatatlan hangsúllyal rávágta, hogy "Iden!"

De miért mondta ezt? Néhány héttel azelőtt az esti bábozás során épp mikor a 'Cica úr' volt a kezemben légy zümmögését hallottuk. Gondoltam egyet, és azt játszottuk, hogy a cica el kezd vadászni a légyre. Mivel még hűvös volt, és kellően le volt lassulva szerencsétlen, 'Cica úr' sikerrel is járt! Egymás után négyszer kapta be a legyet! Ez annyira tetszett Botinak, hogy azóta bábozás közben többször is emlegette már. Most viszont a nappaliban, játék közben én buta, nem értettem meg! :)

Hihetetlen számomra, hogy egyrészt elgondolkodott azon, hogyan magyarázhatná meg mire gondol, másrészt eszébe jutott, hogy a könyv emleget egy méhecskét, és úgy gondolta, hogy a méhecskéről is rá fogok jönni, hogy mit akart a "vümm-vümm"-el!

Szólj hozzá!

Bölcsi, most már komolyan

2012.04.13. 09:30 :: FNora

A második napunk a bölcsiben, az elsőhöz hasonlóan indult, volt némi hiszti reggel. A program is ugyanaz volt, egy óra szaladgálás az udvaron! Szerdán már kicsit kijöttem, csütörtökön elég gyorsan távoztam és Boti már ott is ebédelt! Ez egy kicsit kellemetlen volt. Mármint nem az ott evés, hanem a következménye. Botikám olyan édes, rendszeres életet élő gyermek, hogy ebédnél megeszi az utolsó kanállal, közli, hogy: tenten, és azonnal menni is kell aludni. Na ezt most nem lehetett! Szegénykém vörösen izzó, csík szemekkel jött ki. Viszont mindent megebédelt úgy, hogy a ruhája makulátlan maradt, pedig teljesen önállóan evett. Pénteken beadtam reggel, el is jöttem, aztán alvásidőre visszamentem, de Botond saját, álom jó fiú létét meg nem hazudtolva gyönyörűen el is aludt a bölcsiben.

Szombat reggelre viszont náthás lett, így hétfőn még itthon tartottam. Három napos hétvége után boldogan mentünk Gabi nénihez a bölcsibe, aki nagy kedvenc lett, Boti sokat emlegeti. Odáig jutottunk, hogy az én nagy, bölcsődés fiam fut az udvaron végig, egészen a Pillangó csoport ajtajáig! Olyan, de olyan büszke vagyok rá! Egyébként Éva nénivel sincs gond, csak ő szabin volt. Gabi néni ódákat zeng Botondról, hogy annyira szófogadó, jól nevelt okos kisfiú, de azt nem tudja, én hogyan bírom, merthogy Bobek olyan, mint a gömbvillám, egyik pillanatban itt van, a másikban meg már keresni kell, és annyira jókedvű és vidám és stb, stb!!!! Olyan jó volt hallgatni! A második hét utolsó két napján elvittem a Mamákat magammal délután, hogy lássák, hová kell menni a Babámért, ha esetleg én nem tudok. Nagyon megörült mindkettejüknek!

A Húsvét miatt a következő hétvége is három naposra nyúlt, ettől függetlenül simán indultunk kedden a bölcsibe, semmi probléma nem volt. Az hozzá tartozik a történethez, hogy egészen csütörtökig nyolcra, fél kilencre jártunk, attól függően, hogyan értünk oda. De sajnos muszáj begyakorolni az ébresztős indulást is, mert hétfőtől dolgozom. Így hát csütörtökön már hatkor ébresztettük Botondot és Apa is velünk tartott reggel, mert később kellett dolgoznia menni. Minden sima ügy volt reggel, hétkor el is indultunk, úgy ahogy terveztük meg ahogy majd minden reggel kell. Odaértünk a bölcsibe és Boti gondozó nénije még nem volt ott, így a másik ajtón kellett bemennie a másik csoportba. Nnnnna! Ez így már sok volt! Édes kicsi Kincsem zokogva kapaszkodott a nyakamba, így kellett ott hagynunk. Míg én kint az előtérben zokogtam Apának, hallgatóztunk: Boti 1-2 perc alatt megnyugodott, én viszont totál kikészültem! Hogy mire gondolhat szegény két éves síró gyerek, amikor csimpaszkodik ordítva az anyja nyakába, az meg ott hagyja?! Nagyon remélem, hogy csak ma volt ez így, mert nagyon rossz volt nekem is, de gondolom, neki milyen lehetett! Állítólag Éva nénivel megbeszélte, hogy holnap nem fog sírni.

Összefoglalva Boti egyébként szereti a bölcsit. Vannak barátai, leginkább Zalánnal, Attilával és Nórikával játszik. Az udvaron nagyon szeret lenni, megy, fut, rohan, mint a szélvész, csúszdázik, pakol, rámol. Bent a teremben minden játékot kipróbál és mindig mindent megeszik, megiszik, kivéve, ami valamiféle tejtermék. Érdekes módon a tejet megissza, de már kakaó, karamella, ilyesmi, vagy joghurt, vagy túrós étel szóba sem jöhet és a sajtokat sem szereti. De ezen kívül tényleg mindent! Gabi néni attól is teljes ámulatba esett, hogy BotiBaba milyen szépen eszi a zöldséget, gyümölcsöt.

Ami a szellemi fejlődését illeti, a bölcsi valóban jó hatással van rá, Bobek ugyanis újra megtanult kínaiul. Vagy japánul, ezt még nem tudjuk pontosan, de nagyon sokat halandzsázik, meg kell zabálni. Magyarul is igyekszik azért, minden nap mond egy-két új szót. Van ami nagyon jól megy (méééézs=méz, papííí=papír, pupa=kupak), de vannak olyanok is, amiknek a jelentését csak mi ismerjük. Ilyen az új kedvencem: pipó=polip! Ezen elég jót derültem! Mióta bölcsis, nagyon szépen iszik egyedül pohárból, szívószállal már nem is nagyon hajlandó. Amit előrevetíttetek hozzáértők, bekövetkezett: a napközbeni angyali viselkedésével szemben itthon felerősödtek a hisztik. Nem mondom, néha nagyon nehéz és mérhetetlen türelem kell hozzá. Minden ilyen alkalommal arra kell gondolnom, hogy Boti nem egy hisztis gyerek, hanem egyszerűen az új élet, az Anyától való elszakadásból adódó feszültségnek ki kell jönnie valahol. Lehet, hogy emiatt én néha engedékenyebb vagyok, mint egyébként lennék, de nem érdekel. Az a fontos, hogy Boti minél kevésbé érezze tehernek, kötelezőnek a bölcsit. Épp elég neki, hogy szegény Apucit alig látja, mióta lakásfelújítunk (ill. egész pontosan Lacó egymaga)!

Egyszóval nem könnyű időszakot élünk, de mivel csodacsalád vagyunk, ezt is meg fogjuk oldani! ;)

Bréking Nyúz! Pénteken ismét szó nélkül, vidáman mentünk be a bölcsödébe! :)

Szólj hozzá!

Botond két éves lett

2012.03.26. 23:04 :: krischilaco

Bizony, bizony, a mi csodálatos gyerkőcünk 23-án két éves lett. Ezen okból kifolyólag jártunk a védőnőnél és a gyerekdokinál. Boti mindenhol angyal módjára viselkedett, a védőnőnél például felszólítás nélkül elpakolta a játékokat, mikor szóltam, hogy indulunk! Csak úgy, magától! Ámult is a védőnő, milyen rendes gyerek! A dokinál is minden rendben volt, Boti nem hogy nem sírt, mikor meghallgatta Őt a doki (azt nem nagyon szereti), hanem még mosolygott is közben. Jelenleg 14 kg-ot nyom és 94 cm magas, szóval jóval nagyobb, mint a kortársai.

Botika mindig jó baba volt, ezen nincs mit csodálkozni, azon sokkal inkább, hogy az elmúlt egy hétben elég furán kezdett viselkedni. Például őrületes módon tud hisztizni a legkülönbözőbb dolgokért: nem mindegy hova ülünk, ki ad vizet, ki kapcsolja be a mesét, stb. Mi meg csak állunk és nézünk és nem annyira értjük, hová lett a mi okos, szófogadó Tündérgyerekünk, akivel mindent meg lehet beszélni. Arra jutottunk, nem lehet más oka, minthogy Boti titokban olvassa az Ikrek blogját és megtetszett neki, ahogy Barni is próbálja kifejezésre juttatni akaratát! :)


A szülinapja előtti napon Krischi mama vigyázott Botira, míg én bevásároltam a bölcsire. Délután nagy lendülettel mentem érte, ámde mindhiába, ugyanis közölte, hogy nem jön velem haza: "Dodóó neeem"! Így hát hazajöttem nélküle, nagyon szomorúan, mert szertettem volna, ha a szülinapján velünk ébred, de legalább volt idő kitakarítani és felfújni sok-sok-sok lufit és feldíszíteni vele a nappalit! Apuci még az ajándék futóbiciklit is „fellufizta”! Reggel, amint tudtam, futottam Bobekért és jöttünk haza.

A lufik nagyon tetszettek neki, a biciklivel természetesen megvártuk Apucit, míg hazaért munkából. Nagyon édesen reagált Bobika a bringára. Egyrészt bisssónak hívja, másrészt kicsit magas neki és nehezen találja egyelőre az egyensúlyt és édesen kiabál: eeesik, sesíííí, azaz leesek, segíts!! Nagyon cuki!

Délután kijött az összes Mama és Papa, valamint Peti és Isti is! Botond olyan boldog volt, hogy ennyien itt voltunk, ráadásul az Ő bódodóóó szülinapja miatt! Nagyon fel volt dobva, öröm volt nézni, milyen vidám. Ami az ajándékokat illeti, volt autószimulátor, bukósisak a bisssóhoz, mesekönyvek és Petitől Postás Pat figura, aki azóta elengedhetetlen kelléke az esti bábozásnak.

Másnap az állatkertbe mentünk, illetve előtte még egy VW szalonba, ahol csomó Dudu volt kiállítva és hát egy VW up! Halálosan beleszerettem, pont egy ilyen városi kisautó kellene nekem! (A bankszámlaszámomat megosztom a facebookon, oda várom az adományokat! Hehe!)

Az állatkert megint nagyon tetszett Botinak. Vásároltunk almát és répát és Bobika megetetett két elefántot és még az ormányukat is megsimogatta. Igazából minden állat tetszett neki, de legjobban a víz alatt úszó fóka, az egerek, a halak, a különböző gyíkok, varánuszok, és a mérges pókok (!!!!!) hozták lázba. Meg is tanulta Apukájától a jézsuso szót, amit előszeretettel hajtogat, mikor elmeséli, hogy Jézusom! mekkora pókot látott! :)

indafoto.hu/krischilaco/a_25_honap

Egész nap nem aludt, estére jól elfáradt. Olyannyira, hogy nem is volt hajlandó elaludni, így hát kihoztuk a nappaliba a kanapéra, ahol is fekve, tulajdonképp félig alva nézte a Csillag születik-et. Aztán Apuci egyszer csak elkapcsolt, mert kezdődött a F1 ismétlése. Botika azonnal ülőpozícióba vágta magát és kinyílt csipákkal nézte az autókat! :) Tiszta apja!!! Aztán szerencsére a monoton zaj elaltatta.

Hétfőn elkezdtük a bölcsit. Botond a Pillangó csoport jeles tagja és perec lett a jele. Egyelőre csak egy órát voltunk, igazából neki olyan volt, mintha játszótéren lettünk volna, mert némi adminisztráció után azonnal mentünk az udvarra. Amíg Anyuci Gabi nénivel papírozott, Éva néni bemutatta Botit a többi gyereknek. Egyszer csak egy Nórika nevű kislány odasúgta Éva néninek: Olyan szép szeme van Botinak!!! Öt perce voltunk ott, de máris romantikáznak! :) Az indulás egyébként nem volt zökkenőmentes, Boti reggel is hisztizett nagyon, remélem, ebből nem lesz rendszer, mert az nagyon rossz lenne neki is, nekem is. De persze nem lesz így, minden jól fog menni, mert BotiBaba egy édes, okos, jó fiú, csak valószínűleg érzi a változást! Mindenesetre hajrá Boti!!!! :)
 

1 komment

Bibíííí

2012.03.08. 21:14 :: FNora

A félreértések elkerülése végett gyorsan tisztázzuk: a bibíííí nem sérülést jelent, az a bibi, a bibííí kérem szépen a bili. Nagy barátunk lett mostanában ugyanis. Apuci kitalálta pár hete, hogy altatáskor ne fektessük rögtön az ágyba a gyereket, így hát bábozunk. Bábozás után mesét olvasunk, mese után ének következik. A bábozás a bilin ülve történik. A bilin ülve pedig szinte minden esetben pisi történik, sőőőőőt, már kaki is történt többször! Olyan ügyes nagy fiunk van! Arról nem beszélve, hogy az altatás így már sokkal egyszerűbb, ugyanis az ének után /apa nem énekel :) / Botika kap jó éjt puszit, simogatást, megkapja a kezébe a harmadik cumit (mert kettő már nem elég az alváshoz) és az aktuális aneszteziológus kijöhet a szobából, anélkül, hogy meg kellene várni, míg Bobóka elalszik. És ha nincs semmi baja, úgy értem, például nem beteg, mint az elmúlt héten volt, akkor általában reggel fél hatig alszik a saját ágyában, akkor átjön közénk és ott még alszik fél hétig. Míg beteg volt, 11 körül érkezett, hááát, nem voltak túl kényelmes éjszakák! :)

A tápszerről már teljesen leszokott, kizárólag tejet iszik reggelire és vacsira. Nagyon édes, ha nem issza meg mindet, akkor szól, hogy a maradékot adjuk a Cicaúrnak! (Bár Bocikánk lány, de valahogy Cicaúr lett).


Beszéddel nagyon jól állunk, Botika elkezdett mondatokat alkotni: Apucíí, oda csűűű = Apuci oda ülj le! Dodó intaaa = Botond hintázik, és hasonlóak. Nagyon könnyű vele, mindent meg lehet beszélni, nem állítom, hogy nincsenek hisztik, de többnyire beszélgetéssel orvosolható. Méreteit tekintve fizikailag is nagyon nagy fiú, kb. 13 kg és 93 cm.

 

Legújabb szenvedélye a gyurmázás és a nyomdázás. Nagyon szereti mindkettőt, bár újabban az általam készített gyurmafigurákat egy másodperc után szétszedi. :) Próbáltunk festeni is, de az úgy néz ki, korai volt, az ecset által bejárt víz-festék-papír útvonalat egyelőre nem érti.

 

Házimunkában igazán nagy segítség: a porszívó bekapcsolása, mosógép elindítása, konyha felmosása, főzésnél étel keverése, fűszer beleszórása, sütésnél a deszka lisztezése mind-mind Botond feladata! Porszívózni annyira szeret, hogy ha véletlenül elfelejtem leporszívózni a kanapét, akkor hihetetlen felháborodva jelzi, hogy kapcsoljam vissza, mert az kimaradt. Viszont ha épp nincs kedve segíteni, nagyon szépen leül mesét nézni, míg én dolgozom. Legmenőbb még mindig a Kisvakond, utána Postás Pat következik. De szereti nagyon Bogyót és Babócát meg Bob mestert. Ezek a délelőtti mesék. Este is nézhet, amíg a fürdővíz és a tej készül: Lapka malac, Bindi (Pingvin) és Bundánbon (Bing és Bong) a program.

 

Közben mi szülők nagyban készülünk a második születésnapjára, ami 23-án lesz, illetve a bölcsire, ami pedig áprilistól. Ígérem, előbb-utóbb ezekről is születnek beszámolók!

Szólj hozzá!

Téli örömök

2012.02.12. 22:00 :: krischilaco

Szólj hozzá!