Múlt hét csütörtökön kirándulni mentünk Botonddal, Megnyitott az új váltó Nyergesen és ki kellett mennem, természetesen Bobika kíséretében. Nagyon jó fiú volt, bár reggel köhögött és bent a váltóban gyanúsan nagyot aludt, még nem gondoltam semmi komolyra. Mikor ott végeztünk, mentünk a Várfok utcába, mert előző nap megérkeztek Gabiék, hogy itt töltsenek pár napot az őszi szünetből. Jó sokáig ott maradtunk, mert Botond és Barnus nagyon édesen játszottak, Barni még azt is megmutatta Botinak, milyen ügyesen bukfencezik! Célunk volt még az is, hogy Botond újra "megismerkedjen" Gabiékkal, ugyanis pénteken egész napra rájuk hagytam a Kisfiúcskát én pedig takarítottam itthon. Boti még mindig csak köhögött, vettem is neki a patikában lándzsás útifű szirupot, hát, nincs tőle elragadtatava.
Szombaton családi móka volt a Várfokban, Apa, Zsozsó, Szivi, Dani szülinap ünneplése. Botika nagyon sokat aludt, akkor már kezdtünk aggódni, de ébrenlétkor nem volt gond vele, most is, csak úgy mint máskor, imádta a nagy társaságot.
Még vasárnap is elmentünk a Béke térre ebédelni, de mikor onnan hazajöttünk, úgy gondoltuk, lázas, így mértünk. 38,2......Nagyon rossz érzés, akinek van gyereke, tudja. Apa beadagolt egy kúpot a kisbabának, aminek hatására fél öttől háromnegyed hétig aludt. Éjjel viszont nem sokat, de ez mostanság sajnos nem újdonság.
Reggel felhívtam a doktor bácsit, azt mondta, menjünk be a rendelőbe. Így is tettünk. Kb. 40.000ren voltak a váróban, szerencsére, mivel Boti kicsi, a belső helyiségben várakozhattunk és ott sem olyan sokat. Nem kell mondjam, a betegségtől kicsit nyávogósabb, nyűgösebb gyermek a dokinál abszolút a legjobb formáját hozta. Kaptunk receptet antibiotikumról, azzal a felszólítással, hogy tilos kiváltani, kivéve, ha Botika újra lázas lenne. És persze orrporszívózás, orrcsep és köptető folyamatosan. Most csütörtök van, lázas nem lett szerencsére, de még mindig köhög és folyik az orra. Remélem, nagyon hamar elmúlik.
A betegsége alatt megtanulta Apától a "Dolgozzatok legények"..kezdetű mondókát, amit szintén ügyesen mutogat a kisfiam, illetve alkalmanként integet pápá felszólításra. A két foga egyre cukibb és két kezét fogva körbejárná az egész házat, ha hagynám. Ja! És mára megtanult ülni is! Olyan édes! Főleg, ahogy ülő helyzetben elmélyed a játékban és egyszer csak eldől! Édespofa ez a gyerek!
