Boti Bárány napról napra édesebb, okosabb, tündérebb! Mivel másfél éves lett, mennünk kellett a doktor bácsihoz, hogy kettő oltást kapjon a Baba. Előtte pár nappal a híradót nézve nagyon tetszett neki, ahogy egy doktor néni meghallgatta egy gyerek mellkasát. Ezen felbuzdulva vettünk neki egy orvosos készletet, benne "minden földi jóval", úgy mint lázmérő, fecskendő, sztetoszkóp és a többi. Nagyon bőszen játszottunk is vele és az oltást megelőző napon főleg az injekciót gyakoroltuk. Kellő magabiztossággal léptem a rendelőbe, mely magabiztosság csak nőtt, amikor a doktor bácsi elkezdte hallgatni a KisPockot, aki szokás szerint elkezdett sírni, majd mikor rájött, mi történik, már mosolygott. Gondoltam, az oltásnál sem lesz ez másképp. Ennél nagyobbat régen tévedtem, szegény Kicsikém jobban sírt, mint eddig bármelyik oltásnál, bár az igaz, hogy ez most pont ebédidőben, alváshoz nagyon közeli időpontban történt. De túléltük.
Az alvás továbbra is nagyon könnyen megy, most már alig pár percet kell eltölteni a mi ágyunkon és fekszik is a sajátjába. A cumiról csodálatos módon leszokott, kizárólag alváshoz használja, igaz, akkor egyszerre kettőre van szüksége. :) De amikor felébred, első teendői között szerepel, hogy a kezembe adja a cumikat vagy saját maga megy a szekrényhez és teszi le a helyére.
Egyik délután vendégségben voltunk Borlai Daninál, Bencénél, Dorottyánál és Gábornál. Dani négy héttel idősebb Botinál, Bebe három múlt. Dani és Boti között néha kitört a feszültség egy-egy játékon, de nagyon helyesen viselkedtek a gyerekek. Botondnak általában egyszer kellett szólni, hogy adja oda a Daninak a játékot és szó nélkül adta is. Nagyon okos nagy fiú. Aztán miután Bebe is felébredt, Boti inkább vele játszott, például Bebe úgy csinált, mintha kisbaba lenne, Boti pedig itatta a csőrös poharából. Aztán a fő szenzáció a fűmag szórása volt a szomszéd Erzsi nénivel! Nagyon cukik és tényleg jó fiúk, de azért Dórival megbeszéltük, hogy egyikőnk sem lenne bölcsődei gondozó. :) Kicsit aggódtam, hogy nehéz lesz hazaindulni, de viszonylag könnyű volt, csak a varázsigét kellett kimondani: megyünk Apához!
Botond jó régen aludt máshol, nélkülünk, de múlt héten mi hivatalosak voltunk Csucsuhoz, így a Baba ment Anyuékhoz. Kicsit aggódtam, de természetesen a világon semmi gond nem volt, angyalian viselkedett, evett, aludt. Nem panaszkodhatunk, az biztos.
Mivel Bobika a tervek szerint tavasszal bölcsibe megy, szeretnénk, ha addigra szobatiszta lenne. Ismertetjük a bilivel, de mindeddig csak játékszernek gondolta. Így volt ez ma este is, játszott vele, majd egyszer csak szólt Apának, hogy vegyék le a pelust és rácsücsült a bilire. Majd mikor felállt, ott volt a pisi a biliben!!!! Nem kell mondjam, nagyon-nagyon megdicsértük és Ő nagyon-nagyon büszke volt saját magára. Már csak arról kell meggyőzni, hogy ha végzett, ne nyúljon és ne lépjen bele a bilibe!
Minden nappal többet próbálkozik a beszéddel és egyre több szóra ráérez, hogyan is kéne mondani. A kedvenc szava a körte. Még mindig mindenki Ada, kivéve persze Petit, aki Teti, meg engem, aki Aja vagy néha, amikor nagyon akar valamit, akkor majdnem igazi Anya. Nagyon jól megy az igen, a nem még jobban, de az régóta. A tejcsi=tecci, a hülye lottózós reklám végén a tessék=tették, a köszi=sziszi, papa=tata és még sorolhatnám. Nagyon igyekszik, szerintem hamarosan eljön az igazi szóáradat! Már várjuk nagyon!
