HTML

A blogról

A blog elsősorban a gyerekeknek készül, hogy nagy korukban olvashassák mennyi örömet szereztek nekünk, másodsorban a rokonságnak, hogy ők se maradjanak le a legfontosabb pillanatokról.

Képajánló

Legfrissebb videók

Vélemények, észrevételek

  • fodoreszter: Boldog szülinapot kívánunk Botinak! Nórikának a bölcsiben üzenjük, hogy mi is figyelünk ám!:-)) Em... (2012.03.30. 12:51) Botond két éves lett
  • fodoreszter: Boldog szülinapot kívánunk Botinak! Sok puszit küldünk: Emma, Eszter, Dávid (2011.04.03. 20:29) Az első születésnap!!!
  • rbea: Gyerekek,tudom,h ez nagy dolog,de mégsem egy cirkuszi mutatványos szegény Bobek,h agyon tapsikoljá... (2010.10.22. 12:52) Újabb meglepetések
  • FNora: @NapcsiAndi: Ha én ezt tudom! :o) Sebaj, jövőre is megyünk, majd akkor élünk a lehetőséggel. Köszi... (2010.05.30. 13:01) Botond két hónapos lett
  • vidrapeter: Sziasztok! A bukás nálunk is ugyanígy meg volt Panni esetében. A szilárd ételek megkezdésével pedi... (2010.05.25. 20:46) Újabb vizsgálatok...

II. Karácsony

2012.01.03. 17:44 :: krischilaco

Mivel az első közös Karácsonyunk kisebb csalódással telt (krischiboti.blog.hu/2010/12/24/botond_es_a_karacsonyfa), ezt ismét úgy vártuk, mintha Boti első Karácsonya lenne. Izgultunk, hogy mit fog szólni hozzá, és biztosak voltunk benne, hogy idén már nem ússzuk meg a fa felborítása nélkül.

Úgy döntöttünk, hogy délutánra állítjuk fel a fát, bár ez igen nagy szervezőmunkát igényelt, hiszen mellette sütni, főzni, takarítani is kellett. (Jól van, tudom én, hogy ez mindenhol így van, de mi még csak tanuljuk!) Szerencsére István felajánlotta, hogy elviszi Botit sétálni, így én tudtam főzni, amíg Nórika díszített. Így is épp hogy elkészültünk, mire hazaértek. Amíg vacsoráztunk a szobaajtót bezártuk, de ez persze azonnal feltűnt Botinak, mindenáron be akart menni, mintha tudta volna, mi várja odabent! Aztán végre bemehetett... Volt ám nagy csodálkozás: "Úúuuu", "Áááááá", "dejó" meg hasonlók. Annyira elvarázsolta a fa, hogy észre sem vette az alatta álló ajándékokat, pedig a barkácsasztal összeállítva várta őt. Azért miután rávezettük, hogy az a valami valószínű az ő ajándéka, egyből érdekelni kezdte, bár elsőre fogalma sem volt szerintem, hogy mi az! De azért megint elejtett egy-két "dejó"-t, gondolom csak a mi kedvünkért. Aztán amikor megmutattuk a kalapácsot, meg a fűrészt akkor már képbe került. A többi ajándék kibontása után persze mindet ki is próbáltuk, de közben sokszor megcsodálta a fát, főleg a villogó fénysor nyűgözte le.

Aznap kicsit tovább maradt ébren, de minden hiszti nélkül ment aludni, pedig számítottunk rá, hogy nehéz lesz elszakadni az új játékoktól.

Másnap Jutka Mama, és Feri Papa várt minket ebédre, sőt meglepetésvendégként Fagyiék is hazajöttek. Tényleg volt nagy meglepetés, mikor betoppantak! Annyira jó volt látni, hogy bár utoljára nyáron találkozott velük Boti, úgy viselkedett, mintha hetente együtt lennének. Olyannyira így van ez, hogy a lányokról le sem lehetett vakarni, főleg Hanna varázsolta el.

Egész nap azt lehetett hallani, hogy "Aaanna" "Aaanna" "Aaanna", mivel még Fridát is így hívta! :) Az aznapi szó toplistára a "Mama" mellett még a "kuka", és a "nyííiiho" került fel, hiszen a fa alatt többek között két telitalálat: egy hatalmas kukásautó, és egy hintaló volt.

Másnap a Várfokban volt nagy családi összeröffenés. Mivel a sok ember mellett most még egy csomó új játék is volt, egész nap alig találkoztam a gyerekkel! Az biztos, hogy a Karácsonyfa alatt lévő műanyag gokartot magától itt sem vette volna észre. Azért miután emlékeztettük, hogy valami hasonlóval hasít a kisvakond abban a mesében, amit már kivülről tud ő is, meg mi is (csak mi ezt nehezen viseljük), egyből érdekesebb lett! Pláne amikor a Peti, vagy a Dani még rallizott is vele a konyhában!

Az évből hátralévő néhány nap sajnos nagyon gyorsan eltelt. Ami rosszabb, hogy fárasztó is volt, ugyanis minden nap 6, fél 7 körül keltünk. Amíg a mamáéknál akár fél 9-ig is tud aludni a gyermekünk, addig otthon sportot űz abból, hogy minél korábban felkeltsen minket. Egyébként meg annyira cuki, mert ilyenkor mindig mondjuk neki, hogy nem játszhat a kalapáccsal ("bam-bam"), vagy a zenélős játékaival, mert az Istvánék még alszanak. Ezért aztán ahányszor elővenné mondja is, hogy "bam-bam, nem"! Majd mikor hallja, hogy felkelt mindenki, akkor örömmel kijelenti, hogy "bam-bam", és gyorsan dolgozik is egy kicsit a kalapáccsal!

Hogy ne csak a korán kelés miatt legyünk fáradtak, újabban megint nagyon nehezen alszik el. Mese közben izeg-mozog; felül, lefekszik; átviszi a párnámat az ágyába, majd kidobja onnan; Nóra esetében ölbe kéredszkedik, majd visszamászik, stb... Amikor meg kijövünk a szobából nyavajogni kezd, és ezt addig fokozza, míg vissza nem megyünk, illetve ilyenkor már csak Anya jó! Fárasztó, na! Végül még Szilveszterezni se mentünk, inkább csak leadtuk Jutka Mamának és másnap aludtunk, míg bírtunk!

Ettől eltekintve a Karácsony most valóban nagy élmény volt Botinak, és így nekünk is. És - bár nem akarom elkiabálni, hisz még megvan a fa - de idén is megúsztuk a fa döntést!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://krischiboti.blog.hu/api/trackback/id/tr613517007

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.