HTML

A blogról

A blog elsősorban a gyerekeknek készül, hogy nagy korukban olvashassák mennyi örömet szereztek nekünk, másodsorban a rokonságnak, hogy ők se maradjanak le a legfontosabb pillanatokról.

Képajánló

Legfrissebb videók

Vélemények, észrevételek

  • fodoreszter: Boldog szülinapot kívánunk Botinak! Nórikának a bölcsiben üzenjük, hogy mi is figyelünk ám!:-)) Em... (2012.03.30. 12:51) Botond két éves lett
  • fodoreszter: Boldog szülinapot kívánunk Botinak! Sok puszit küldünk: Emma, Eszter, Dávid (2011.04.03. 20:29) Az első születésnap!!!
  • rbea: Gyerekek,tudom,h ez nagy dolog,de mégsem egy cirkuszi mutatványos szegény Bobek,h agyon tapsikoljá... (2010.10.22. 12:52) Újabb meglepetések
  • FNora: @NapcsiAndi: Ha én ezt tudom! :o) Sebaj, jövőre is megyünk, majd akkor élünk a lehetőséggel. Köszi... (2010.05.30. 13:01) Botond két hónapos lett
  • vidrapeter: Sziasztok! A bukás nálunk is ugyanígy meg volt Panni esetében. A szilárd ételek megkezdésével pedi... (2010.05.25. 20:46) Újabb vizsgálatok...

Húúúú, de rég írtunk!

2012.07.24. 22:45 :: FNora

Bizony régen. Azóta elég sok minden történt, nem is tudom, hol kezdjem. Talán folytatom a legutóbbi, X-faktoros témával. Mivel nem volt meggyőző az itteni doktornő, elvittük Botit a Heim Pálba, hogy ott is mondjanak valamit a lábacskáiról. Ott egy kedvesebb doki bácsi várt minket, aki azt mondta, nincs semmi kóros, ami van, azt valószínűleg hat éves korára kinövi. Illetve a házi orvosunkkal egybehangzóan azt mondta, hogy viseljen gyógycipőt, de csak fele időben, vagy csak bölcsiben, vagy csak azon kívül.

Reméltük, egy időre mellőzhetjük az orvoslátogatást, de nem így történt. Botika egy péntek reggelre náthás lett, szombat reggelre már lázas is. Az aznapra tervezett mojito-party ugrott, maradt a betegápolás. Apa elment a lakásba dolgozni, mi meg maradtunk otthon. Bobek minden betegséget egész vidáman tűr, de most csak feküdt a kanapén, cumizott és kérte a takaróját, ami nála teljes képtelenség, mert utálja a takarót. Ami pedig a legjobban zavart, hogy szegény Kisbabám elég furán vette a levegőt. Hívtam is Lacót, hogy ha hazajött, menjünk orvoshoz. Így is lett, bementünk az ügyeletre, de azt nem tudtuk, hogy a kórházban van gyerekügyelet, így a körforgalomhoz mentünk. Ott két nagyon kedves hölgy fogadott bennünket, a doktornő igen fiatal volt, de tényleg kedves, bár az kicsit fura volt, hogy könyvből kereste ki, mit adjon és abból mennyit. Tudtátok, hogy ügyeleti időben felírt gyógyszerre nincs támogatás??? Felháborító, na mindegy. Elindultunk a patikába, de Lacó kitalálta, hívjuk fel Tókos dokit, mivel sem ő, sem pedig mi nem vagyunk nagy antibiotikum barátok és a recept arról szólt. Azonnal beirányított bennünket a kórházba a gyermekügyeletre. Hát, amit ott kaptunk, elég ijesztő volt. Ott is egy roppant fiatal dokinő volt, akinek ezúton is megköszönném a segítségét, látszott rajta, hogy tökéletesen érti a dolgát. Nos, majdnem ott fogott a kórházban, mert Boti, a látszat ellenére annyira nem kapott levegőt, hogy ő úgy fogalmazott, a gyerek a fülén át lélegzik körülbelül. Iszonyatos érzés!!! Kapott Bobika kúpot, illetve "pipáznia" kellett egy gépből a gyógyszert. Este kilencre visszahívtak még egy ilyen körre, plusz Lacó összefutott Tókos dokival, aki adott kölcsön egy bébiháler nevű szerkezetet otthoni pipálás céljára. Botond elképesztően jó fiú volt végig a kórházban és a betegség alatt is. Pipázni imádott, pedig pár napig éjjel is fel kellett ébreszteni ezért.

Köztünk aludt, hogy halljuk, fullad-e, erről gyógyulás után sem tudtuk leszoktatni, de nem is erőlködtünk, gondoltuk, majd az új lakásban...

....mert bizony ám, ez a bejegyzés már a Bánomin, a lakásban születik. Egy hete lakunk itt és nagyon szeretjük! A költözés egy része megtörtént egyik hétvégén, a másik része azt követő héten. Maga a folyamat, míg Szamárhegyről idekerültek a dolgok, nem volt hosszan tartó, sokan segítettek (Peti, Dani, Attila, Ricsi, Ádi, Szivi, Csucsu és egyszem lányként Virág), de előtte a minden estés dobozolás, válogatás elég megterhelő volt. A lényeg, hogy Botond imádja a szobáját és az egész lakást, pedig azért tartottunk tőle, nem fogja-e megviselni Isti, Marci, Boci, meg egyáltalán az eddigi élete során megszokott környezetének hiánya. De semmi. Vagyis majdnem semmi, egy kicsit többet cumizik, mióta itt lakunk, eddig ugye csak alváshoz kérte, mostanában viszont tévézéshez is. Nem csinálunk túl nagy ügyet belőle.  Első este Botika a kezembe adta a bábujait: "Pet, Nyuszi, Dodó, Bunda, na fidelj!!" Lemászott az ágyáról és tárlatvezetést tartott: "Ez Apa-házs, Ada-házs (háló), itt amm-ammm (konyha), itt mese (nappali), itt pancsi (fürdő)!!!! Meg kellett zabálni! Nagyon örül a nagy kádnak, második este, vacsora közben meg is kérdezte: "Ada, ma pancsi itt?" :)  Gyalog járunk boltba, játszótérre, nagyszülőkhöz, szinte mindenhová. Pluszban bölcsiszünet van, időmilliomosok vagyunk, a kettő együtt (szabadidő+városi lét) nagyon jó kombináció. Mindettől függetlenül nekünk is hiányzik Isti, a kert, Marci és Boci, és sosem lehetünk elég hálásak azért, amiért nála lakhattunk három éven át.

Botond nagyon cuki mostanában! Mindig is az volt, de azt hiszem, ez a legédesebb korszaka. Nagyon sokat dumál, fejlett humorérzéke van, és nagyon okos nagyfiú! Mióta itt lakunk,  elalszik a saját ágyában, néha átjön közénk hajnalban, de már két.három éjszakát végigaludt a saját ágyában is. Mindent mond, de még mindig vannak édes kis szavai, úgy mint:

pője-pője = körbe-körbe

pisó = piros

fiokkk = finom

tatajó = takaró

sísa = csillag

baj, boj = bal láb, jobb láb (nagyon ügyesen meg is különbözteti a jobb és bal oldalt)

Ötig rendszerint elszámol, de azt is tudja, hogy a kilenc után tíz jön. Néhány szint (általában kéket lilát, időnként a pirosat) már felismer. Mindent egyedül akar csinálni, többnyire megy is neki az, ami megengedhető. Profin felismer minden Fordot, Suzukit, Opelt és Skodát, újabban a Toyotát is! Egyedül a szobatisztasággal nem állunk túl jól, mióta bölcsis lett, hallani sem akar a biliről vagy vécéről, de még arra sem lehet rábeszélni, hogy egy fát lepisiljen! Mint említettem, a humora még mindig fantasztikus! Így, hogy már nem járunk a poros úton, gondoltam, itt az ideje kitakaríttatni az autót. El is vittük Bobekkal, mi bringáztunk, amíg a kocsi szépült. Mikor visszamentünk érte, kinyitottam Bobikának az ajtót, aki benézett a ragyogó, illatos autóba és csak ennyit mondott: "Boti ilyet lát nem!!!!!!"

Szólj hozzá!

Címkék: költözés jobb bal babyhaler

A bejegyzés trackback címe:

https://krischiboti.blog.hu/api/trackback/id/tr494676014

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.