HTML

A blogról

A blog elsősorban a gyerekeknek készül, hogy nagy korukban olvashassák mennyi örömet szereztek nekünk, másodsorban a rokonságnak, hogy ők se maradjanak le a legfontosabb pillanatokról.

Képajánló

Legfrissebb videók

Vélemények, észrevételek

  • fodoreszter: Boldog szülinapot kívánunk Botinak! Nórikának a bölcsiben üzenjük, hogy mi is figyelünk ám!:-)) Em... (2012.03.30. 12:51) Botond két éves lett
  • fodoreszter: Boldog szülinapot kívánunk Botinak! Sok puszit küldünk: Emma, Eszter, Dávid (2011.04.03. 20:29) Az első születésnap!!!
  • rbea: Gyerekek,tudom,h ez nagy dolog,de mégsem egy cirkuszi mutatványos szegény Bobek,h agyon tapsikoljá... (2010.10.22. 12:52) Újabb meglepetések
  • FNora: @NapcsiAndi: Ha én ezt tudom! :o) Sebaj, jövőre is megyünk, majd akkor élünk a lehetőséggel. Köszi... (2010.05.30. 13:01) Botond két hónapos lett
  • vidrapeter: Sziasztok! A bukás nálunk is ugyanígy meg volt Panni esetében. A szilárd ételek megkezdésével pedi... (2010.05.25. 20:46) Újabb vizsgálatok...

Hubaccsa, Nénóccsa, Botika

2018.06.05. 23:34 :: krischilaco

Újabb hónapok teltek el, Huba már 4 hónapos múlt, Léla első mondatait alkotja, Boti pedig épp befejezi a 2. osztályt. De haladjunk csak sorban!

Huba 7,3 kg; 64 cm és 4 hónapos.

huba_1.jpg

Irtó nyugodt, türelmes, hálás baba volt ez idő alatt. A 3. gyermeknél már messze nem lehet annyira a szabályok, a rendszer bűvöletében élni. Bizony előfordul, hogy az etetések csúsznak, vagy épp az alvásidőben kell elindulni otthonról valami miatt. Nagyon ritkán fordult elő, hogy Huba ezt ne tolerálta volna. Az is biztos, hogy bármennyire is szeretné az ember, nem jut rá annyi idő, mint az első gyerek esetében. (Elég csak a blog bejegyzések számából kiindulni). Ez Hubánál azt eredményezte, (vagy csak szerencsénk volt?) hogy nagyon jól el volt magában, és amikor valaki odalépett hozzá, és megszólította, akkor irtó hálás tudott lenni, de aztán hiszti nélkül folytatta a saját maga szórakoztatását. A múlt idő persze nem véletlen. Mostanában kezd el ez megváltozni. 4 hónaposan már felfogja mi zajlik körülötte, és egyre inkább részese akar annak lenni. Imádja, ha olvasunk Lélának, és azt ő is a közelből hallgathatja; ha ebédelünk, akkor sokkal jobban szeret pihenőszékben közöttünk feküdni, mint a kiságyban; vagy épp a konyhában lévő hintában, amikor ott ténykedünk.

Persze nem volt minden felhőtlen: az éjszakai alvással megszenvedtünk. Illetve leginkább Nóra. Volt minden: két óránként felkelés, vagy csak egyszer, de akkor órák hosszat nem alvás, vagy ezek keveréke. Ha épp Huba aludt volna, akkor Lélának jött a foga, vagy náthás volt, vagy valami.

Néhány hete Huba naponta egyszer tápszert kap. Ha valami program indokolja akkor napközben, így kicsit szabadabban lehet kimozdulni, de általában este. Ezzel szinte egy időben Léla nem hajlandó napközben aludni. Ez elég hosszúvá teszi a nappalokat, de valamit javított az éjszakai alváson. Léla többnyire alszik, Huba pedig nem ritka, hogy 4 körül kel először, de általánosnak azért ezt még mindig nem nevezhetjük.

Huba is korán kezdte a sportolást: Lélához hasonlóan szintén Dévény-tornász. Nála is a "féloldalasságra" figyelt fel Nóra, aztán a hason fekvéssel szenvedtünk sokat. Szépen fejlődik, most ott tartunk, hogy már elég hosszú ideig elvan hason, és kezdi kinyomni magát, és úgy szemlélődik. Ez elég jó eredmény, mert eleinte hason csak aludni volt hajlandó. Jöhet a következő szint, az átfordulás.

Léla egy dumagép. Nekünk fura volt, hogy az első néhány szó után gyorsan eljutottunk oda, hogy szinte mindent mond. Bármilyen szót hall, azt megismétli, illetve próbálja megismételni. Persze nem használja mindet, de igen nagy önbizalommal tanul. Volt egy időszak amikor mindent, de mindent becézett. Pl.: lábika (láb), dejóka (de jó), idenke (igen), borsóka, pancsika, zuhika, csinike, minden név, de a legtöbbet halottak: Botita, Hubaccsa, Apucika, Anucika, Nénóccsa; nénike, bácsika, stb, stb... :) Ezekből néhány még megmaradt.

Ízelítőül néhány szó a Léla szótárból, bár a teljes szótárat igen nehéz lenne már leírni. Kicsit elcsúsztunk a dokumentálással.

ebííí - reggeli, ebéd vacsora

okoccsa - oroszlán

házsóka - hálózsák

manyika - mandarin

csimmi, siom - finom

pacsu - papucs

bagyóca - babóca

makas - malac

kábé - kávé

néna, nénóccsa - Léla, Lélácska

csapcsa - sapka

dabja - labda

néccsa - nézd csak!

téélle - tényleg

szemüge - szemüveg

csapcs - (haj)csat

homokka - homokozás

Mostanában kezd számolni, ami általában így hangzik: tettő, há-nyoss, titenc, nyóc. Színeket is gyakorolja, ez pedig ilyen: pios, naancs; függetlenül attól, hogy épp milyen színű tárgyakat rakosgat. Pedig a pirosat már néha felismeri.

Rengeteg szeretet ad. Mindannyiunkat spontán puszilgat, pl. mikor leguggolsz, hogy ráadd a cipőt, vagy kiveszed az etetőszékből. Máskor meg spontán megölel, és ilyenkor azt mondja: szereee! Imádnivaló. Kivéve, mikor kicsinálja az embert! Például mikor altatáskor szól az anyjának, hogy takar! Majd miután Nóra betakarja, nyávogva ledobja magáról a takarót, hogy neeem! És ezt kb. húszszor ismétli meg. Ez sok mással előfordul: ebííí, nem ebííí; palinta (hintázni szeretne az udvaron), de nem hajlandó felvenni cipőt, stb. Ez elég idegörlő tud lenni...

lela_20_ho.jpg

Egyébként imádja a könyveket, most épp Boribon rajongó. Általában szereti, ha olvasunk neki, de sokszor azt vesszük észre, hogy bevonul Boti szobájába, és magában lapozgatja, sőt gyakran olvasást imitál, halandzsázik. Természetesen a mesefilmeket is szereti. Korábban volt a Bogyó és Babóca, majd a Minnie (Mickey egér játszótere) őrület, aztán Peppa malac, de most a Masha és a medve visz mindent. Sokat babázik, de autózik is.

Boti nagyon szereti mindkét tesóját. Lélával egyre többször eljátszanak, bár ennek nemritkán veszekedés, nyávogás vagy sírás a vége. De rendszeresen olvas neki saját indíttatásból, vagy mert Léla kéri.

boti_olvas.jpg

Hubával játszani még nem igen tud, de sokszor kéri, hogy hagy vegye ki a kiságyból. Mindig mondjuk, hogy bármikor kiveheti, de ő azért mindig megkérdezi. Ilyenkor úgy bohóckodik vele, ahogy tőlünk látja, és Huba ezt általában hangos kacajjal díjazza is.

Már csak napok vannak a második osztályból. Továbbra is jól megy neki az iskola, bár idén már volt egy hullámvölgy, mikor a szorzótáblát kezdték tanulni. Szerencsére hamar rájöttünk, hogy be kell avatkozni, és rendszeresen gyakoroltunk, számonkértük, és más dolgokban is szabályokat hoztunk, így sikerült javítani.

A kézilabdában egyre ügyesebb, egyre jobban érti magát a játékot, egyre jobban érzi annak ritmusát. A múlt heti kupán jelentős részben kapuban állt, de amikor kint volt, akkor szép számmal szórta a gólokat is. Idén U7-ben és U8-ban is játszott, és azt gondolom a dobóereje U8-ban is kimagasló volt. Egyébként fáradhatatlan: a pénteki edzésről éppen hazaesve, rendszeresen eljön még velem focizni. 

kezikupa_2018-1.jpg

 

Szólj hozzá!

Gyorsvonat érkezett a harmadik vágányra!

2018.03.17. 22:22 :: FNora

Mint tudjátok, harmadik babánkat február 1-re vártuk, de a 26. héttől riogattak azzal, hogy biztosan hamarabb fog születni, mert a méhlepény nincs túl jó állapotban. Így onnantól kezdve sajnos elég sokat aggódtam, főleg, mert az is elhangzott egy ultrahang alkalmával, hogy jó lesz, ha karácsonyig kibírom. Ezért mikor szilveszterkor koccinthattunk, hatalmas kő esett le a szívemről, onnan már csak egy kis idő kellett, hogy ne legyen koraszülött.

Olyannyira megnyugodtam, és Huba is, hogy egyre inkább úgy tűnt, esze ágában sincs kijönni. Tudtam, hogy nehéz lesz utána, két kicsivel, de mégis vártam már, hogy megszülessen. Egy vasárnapi ultrahang alkalmával Balázs (mert most is voltam olyan szerencsés, hogy a kismamája lehettem) észrevette, hogy kevés a magzatvíz. Ennek okán, illetve az érett lepény és a 39. hét miatt úgy döntött(ünk), hogy vonuljak be január 24-én és megindítják. Érdekes volt, egy kicsit sem izgultam, valószínűleg tényleg nagyon vártam már. Gabi befuvarozott a kórházba, Lacóka később érkezett.

Fél háromkor kaptam az első oxitocint, utána már voltak is fájások, még elviselhető módon, szerencsére addigra ott volt Lacó és a szülésznő, Erika is egy tündér volt. Négykor Balázs burkot repesztett, ami bizonyossá tette, hogy valóban nagyon kevés volt a magzatvíz. Na onnantól kezdve….kijelenthetem, hogy indított szülés esetében a vajúdás sokkalsokkalsokkalsokkal jobban fáj, mintha mindez magától történik. Balázs mondta, hogy körülbelül 6-7 órára meglesz a baba, mondtam, az nem lesz jó, mert én ezt nem csinálom addig, azonmód találjon ki valamit. :) Erika nagyon sokat segített, labdáztatott, biztatott, Lacó hősként tűrte harmadik alkalommal, hogy eltörjem a kezét, cserélgette a vizes törölközőt a tarkómon, ölelt és egyáltalán, jelen volt, így próbáltam túlélni. Így telt el valamivel több, mint egy óra, míg végre megérkeztek a tolófájások. Az maga volt a csoda, annyira örültem, ott már ugye egészen biztos volt, hogy rövid időn belül megszületik Huba. Annyira rövid volt, hogy harmadikra, 17:28-kor ki is bújt. Olyan kis pici, vékony baba volt, nem ehhez vagyunk szokva. 3400 gramm, 52 cm.  A mi harmadik gyerekünk!!!

hubaba1.jpg

Balázs megint zseniálisan teljesített, elhiteti veled, hogy nálad jobban senki nem tud gyereket szülni, végtelenül nyugodt, kedves, alapos.  Szegényt élete végéig üldözni fogja a hálám. :)

Miután rendbe tettek mindkettőnket, még átvittek a vajúdóba, ott pihentem egy ideig Hubával és Lacóval, aztán már egyedül. Nyolc óra körül átmentünk az osztályra, ahol (azt hiszem szintén Balázsnak köszönhetően) egy két ágyas szobába kerültem. Jó volt látni, hogy új ablakok, függönyök vannak, és szépen ki vannak festve a kórtermek. Arról nem beszélve, hogy kivétel nélkül mindenki, MINDENKI elképesztően kedves, figyelmes volt. Mintha közeli ismerősökkel töltöttem volna ott az időmet. Az erősen elgondolkodtatott, hogy mikor Botival voltam ott, roppant elfoglaltnak és fáradtnak éreztem magam, amiért folyton etetni, tisztába tenni kell. Most, hogy két gyerek mellől kerültem be, olyan volt, mintha egy hosszú hétvégére fizettem volna be. Annyit pihentem, mint nagyon rég nem! :) De nagyon hiányzott Boti, Léla és Lacó is. Minden nap meglátogattak, Boti mintha zavarban lett volna a babától, Léla pedig azonnal elkezdte Picinek hívni és ez azóta sem változott. (Annak ellenére, hogy már azt is tudja mondani: Huba.)

Papírforma szerint csak vasárnap jöhettünk volna haza, de Balázs és gyerekorvos olyan kedvesek voltak, hogy hazaengedtek szombat este. Boti Gabiéknál aludt, Léla anyunál. Eredetileg is így lett volna, mert a férfiak pisiltettek szombat este, de Lacó azt mondta, hagyjuk így, jó lesz itthon ketten első éjjel. Jó is volt, mert nem túl sokat aludtam…

Másnap délelőtt megjöttek a gyerekek, azóta éljük a nagycsaládosok életét. Ráérő időmben részletezem ezt is! :)

Szólj hozzá!

Léla szótár

2018.02.27. 14:18 :: krischilaco

Mint az előző bejegyzésben említetettem, Léla korához képest elég sok mindent mond. Gyönyörűen megy az Apa, Anya, Boti. Ha olyan kedve van, szépen mamázik, papázik. Ha nincs, akkor a papa apa, a mama pedig amam. Nevén nevezi Peppa malacot és Bogyót. Micit is mondja, és azt is, hogy pici. Számtalan állathangot utánoz.

Egyéb szavak, kifejezések:

ammamm: étel, enni

amaaaa: emelj fel!

Dejdő: Gergő

Monyó: Barnus

Pipi: Gabi

csecse: minden, ami szép, tetszik

Mimííí: Minnie egér, nagy kedvenc

nemnó: Nem jó. Ezt Boti is így mondta! :)

tá: távirányító

tete: telefon

baa: banán

 

Szólj hozzá!

Karácsony és egyebek

2018.01.07. 23:15 :: FNora

Végre eljött a karácsony, olyannyira, hogy már el is múlt. :)  Nagyon vártuk! Én leginkább azért, mert Lacó majdnem három hétig itthon volt! Természetesen az elképzelés megint nem nagyon találkozott a valósággal. Az ember (lánya) úgy látja maga előtt, hogy majd mennyit pihenünk, kikapcsolódunk együtt, felhőtlenül játszunk a gyerekekkel, stb. Ehhez képest akkora volt a hajtás végig, hogy hihetetlen! Ünnepek előtt Lacó egész nap a konyhában szorgoskodott,  segített takarítani, én meg tartottam a frontot a gyerekekkel (kivéve, mikor ő szakított időt arra, hogy programozzon velük), meg végeztem a rám eső feladatokat. Lacó igyekezett kímélni, amennyire lehet, ugyanis tulajdonképpen feküdnöm kellene. Érik a lepény elég régóta, amin a pihenés tudna fékezni. Azt hiszem, kb. 26 hetes terhes voltam, amikor ez kiderült, akkor azt mondták az ultrahangon, hogy reméljük, hogy a 2017-es évet még kihúzom… Annyit tudtunk tenni az ügy érdekében, mivel sem Lélát sem a 3. emeletet kiküszöbölni nem tudom, hogy mikor Léla alszik délután, akkor alszom vele én is, vagy ha azt nem is, de fekszem mellette. Illetve tényleg nagyon alaposan megfontolom, mikor hová indulok. Ha pedig úgy jövünk-megyünk, hogy Lacó itthon van, akkor ő hozza-viszi Lélát a lépcsőházban. Ugyan Léla kb. 13 hónapos kora óta prímán jár egyedül a saját kis lábacskáin, de a harmadik emelet azért még erős kihívás neki. Na de elkanyarodtam: szóval bőszen készültünk az ünnepekre. Karácsony előtt volt Lacóék évzáró vacsorája, ahová Botinak nem volt kedve jönni, Lélát értelemszerűen nem is akartuk vinni, úgyhogy volt egy gyerekmentes esténk, hazudnék, ha azt mondanám, nem esett jól. :)

Ami a Karácsonyt illeti, kicsit eltértünk az eddigiektől, és a fát már 23-án este feldíszítettük. Boti segítségével, ahogy tavaly is. Valószínűleg jövőre, két kicsi mellett már úgyse tudnánk délután ezt titokban megoldani. Azt terveztük, hogy így majd reggel lehet örülni a fának, délután meg az ajándékoknak. Persze Botihoz hasonlóan Léla sem esett extázisba a fától, Kérdésünkre megjegyezte, hogy csecse, és ennyi. Ami persze abból a szempontból nem baj, hogy a karácsonyi dekorációhoz hasonlóan, a fát sem piszkálta egyáltalán. 24-én itthon voltunk. Léla aludt, uzsonna után pedig Lacó elvitte a gyerekeket sétálni. Én „sajnos nem tudtam menni, mert fájt a hasam és aludnom, pihennem kellett”, így hát, míg ők sétáltak, gyorsan takarítottam egyet, illetve a fa alá helyeztem az ajándékokat. Azt már meg sem említem, hogy. Az ajándékok csodásak voltak, szerencsés család vagyunk. Az isteni ételekről, amiket Lacó tett elénk, szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni.

25-én Rózsi Mamáékhoz mentünk, jött mindenki, így megint jó sokan voltunk. Szeretem. Ételben és ajándékban ott sem volt hiány. Léla mindössze 40 percet aludt, de mivel mindig volt valaki, aki szórakoztatta, nem volt gond.

26-án voltunk Jutka Mamáéknál, szerencsére Fagyiék is hazajöttek. Boti és Frida jókat játszottak, színeztek együtt, Hanna pedig kiválóan szórakoztatta Lélát, köszönetképpen itt létük első 20 perce után már el is hangzott Léla szájából: Aaaannnna…:)

A szilvesztert itthon töltöttük, mint afféle két gyerekes, harmadikat váró család. Léla a szokásos időben aludni tért, Boti maradhatott, ameddig akart, de csak tízig bírta. Mi az éjféli koccintás után már aludtunk is. Így megy ez mostanság. Jövőre valószínűleg még „ígyebbül”.

Ami az általános helyzetet illeti: Lacóka sokat agyal, dolgozik, ugyanis házépítés előtt állunk, de mivel ez azért nem megy egyik napról a másikra, a jelenlegi, 55 nm-s otthonunkat kell alkalmassá tenni öt ember számára. Nem könnyű, de szerencsére ő nagyon ügyes, azt hiszem, a maximumot kihoztuk az adott lehetőségekből. ( Ezúton is köszönet az ágyért kedves Borlai család!)

Én ebben a pillanatban 36 hetes terhes vagyok. A kisbaba nevéről még mindig nem sikerült döntést hoznunk. Sebaj, legkésőbb a szülőágyon muszáj lesz.

Boti hatalmas nagyfiú. Fizikailag is. Már több mint 140 cm és 36 kg. Utóbbit el sem akartam hinni, de annyi. A suliban még mindig jól teljesít, főleg matekból. Igaz, a többire sem lehet panaszunk. Magatartásbéli hibák vannak, de ezek mindig is lesznek, mivel Boti nem egy egy helyben ülő gyerek, hanem roppant izgága. (Amennyiben ez hiba …nevezzük inkább a rendszer hibájának, hogy igen kevés lehetőségük van mozgásra, padban ülésre annál több. :( ) Lacó még egy agykontroll tanfolyamra is elvitte, hátha könnyebb lesz neki a suliban, de sajnos csak a felén tudtak részt venni, a béna hányás-hasmenés közbeszólt.

Léla is hatalmas nagylány. Pontos paramétereket nem tudok, mert rég voltunk védőnőnél, a következő alkalom meg két hét múlva lesz. De nem merek addig várni a blog írásával, mert ha esetleg megszülök, jövőre se írok. :) Egészen biztosan több mint 80 cm és kb. 12 kg lehet. Nagyon nagy zsivány, az apját az ujja köré csavarja. Alapvetően még mindig jó kislány, de azért már sokszor megvillantja az akaraterejét, illetve több ízben lehetünk színészi képességeinek tanúi. Általában, mikor rászólunk valamiért. Többnyire azt szereti, ha ő a világ közepe. Ha megölelem az apját, el akar hajtani, ha Lacó engem, az se tetszik, és ha Boti bújik hozzám vagy az apjukhoz, az végképp kiveri a biztosítékot, pedig imádja Botit. Kicsit túlságosan is. A napok nagy része azzal telik, hogy ő kérdő hangsúllyal mondja: Boti: Én válaszolok: iskolában. Apa? Apa elvitte és elment dolgozni. Öt.e.zer.szer egy nap.

Merthogy Léla 15 hónapja dacára egy igazi dumagép. De ez már legyen egy másik bejegyzés témája!

Szólj hozzá!

Léla egy éves, Boti másodikos

2017.10.04. 23:34 :: krischilaco

lela_1ev_1.jpg

Olyan gyorsan eltelt ez az egy év, talán életem leggyorsabb éve volt. Léla meg is kapta a héten az aktuális kötelező oltását, amit egy pillanatnyi felsírással viselt, de egy másodperc múlva már a következő tennivalón járt az esze. Közel 11 kg, 74 cm, épp a kilencedik fogát növeszti és természetesen csodálatosan szép. Nagyon huncut, szinte mindig mosolyog és elég sokszor megcsillantja a humorérzékét.

lela_1ev_hunyor.jpg

Apa, baba, mama, papa, vava (kutya), hamham szavakat nagyon szépen használja, ellenben míg nyáron a Baba egyértelműen Boti volt, mára minden, akinek, aminek még nem tudja kimondani a nevét, azzá vált. A tigris és a lovacska hangját szépen utánozza, az állathangok nagyjából ennyiben kimerülnek egyelőre. Mindent eszik, nem is főzünk neki külön, teljesen jól eszi a „felnőtt”  ételeket. Néhány hete még tejpépet vacsorázott, közben Lacó elkészítette Boti szendvics-vacsoráját, letette az asztalra. Léla abban a pillanatban bojkottálta a tejpép-evést, azóta már vacsorára is rendes étel van: szendvics, tojásrántotta, tejbedara, stb. Gyakorlatilag mindenevő, imádja a zabos reggelinket, amit Lacó minden nap készít. Érdekes módon a lekvár nem nyerte el a tetszését.

Minden reggel, mikor felébred, létszámellenőrzést tart. Ha nem vagyok már a szobában, mert Botit készítem a sulira, velem kezdi: Ada? Bemegyek, és folytatja: Apa, Baba? Ilyenkor be kell számolnom, ki hol van éppen, illetve, ha még itthon vannak a fiúk, azonnal jelenésük van a hálószobában reggeli ölelésre és puszi-osztásra, mert bizony igazi cuppanósokat ad már Léla.

Általában felkel hat óra után, ha mi visszük Botit, muszáj is neki, de ha Apa vagy mama, akkor is. Ennek dacára csak egyszer alszik már egy nap, általában déltől kettőig.

Az apukájával őrületes szerelemben vannak, olyan jó nézni őket! Mikor Lacó hazaér, Léla alig győzi kivárni, míg átöltözik, azonnal menni akar hozzá, elalvásnál az ő nevét hajtogatja és Botihoz hasonlóan igazán gyöngyözve kacagni Apával szokott. Ez Botival is így volt.

A szülinapján Szentendrén ebédeltünk. Botinak megígértünk egy ottani éttermezést, meg egyébként is szeretett volna ott sétálni egyet. Szerencsére nagyon szép idő volt, tudtunk is lődörögni ebéd után a napsütésben. Fagyiztunk is, Léla persze követelte az ilyenkor obligát tölcsért. Valami városi rendezvény volt, élő koncerttel, imádta! Egyébként is nagy zenerajongó: bármi zenét meghall, már "táncol" is rá! :) 

lela_1ev_sztendre.jpg

Míg Léla egy éves lett, Boti másodikos. Nem állítom, hogy zökkenőmentesen indul az év, de ettől függetlenül nagyon lelkesen jár iskolába, imád a barátaival lenni. Nem könnyű eset, ez biztos, de hogy a rendszerben is rengeteg hiba van, az is tény. Viszont gyönyörűen olvas, a matek még mindig nagy kedvenc. Lélával az elvárhatóhoz képest (ha van ilyen), sokat foglalkozik, a húga imádja is őt! Ha úgy alakul, még eteti is. A pelenkacserére még nem tudtam rávenni! J Továbbra is a nagyobb gyerekek közé tartozik, 140 cm, 33 kg és 35-ös lába van, big foot. :D

 A legkisebb pedig? Jelen pillanatban 22 hetes, három különböző orvos állítása szerint is kisfiú. A negyedik majd néhány hét múlva látja, ha változás lenne, szólok. Jelenleg így az ő méreteiről nem tudok beszámolni. Mocorog már, de nem túl sokat. Vagy én nem érek rá szegényre. Boti nagyon várja, azt mondta, azért, hogy megtanítsa biciklizni. Gyöngy nagyfiú! Mondtam neki, szerintem kezdje majd Lélával a tanítást! Ha Botitól tanul tekerni, nagy eséllyel ügyesebb bringás lesz, mint az anyja!

lela_1ev_2.jpg

Szólj hozzá!

Amikor tényleg nem jutottunk szóhoz!

2017.08.09. 00:29 :: FNora

Ami pedig bennünket illet: Lacó még mindig nagyon sokat dolgozik, sajnos keveset látjuk, de amikor itthon van, abszolút kiveszi a részét, sokat játszik a gyerekekkel, vigyáz rájuk, ha nekem épp dolgom van, számíthatok rá bátran. Így volt ez egyik este is, amikor fel kellett keressem az orvosomat, ugyanis néha fura dolgokat tapasztaltam. Ő pedig a következőre jutott a vizsgálat után: 13 hetes terhes vagyok, nagy valószínűséggel egy kisfiúval. Na, ez volt az a perc, amikor IGAZÁN nem jutottunk szóhoz!!!!

Szólj hozzá!

Léla már tíz hónapos - megint nem jutunk szóhoz!

2017.08.07. 22:34 :: krischilaco

Hihetetlenül rohan az idő: Léla 10 hónapos lett. Alig jutunk szóhoz!

Nagyon ügyes, teljesen stabilan ül, feláll, ha fogjuk a kezét, lépeget, elképesztő sebességgel mászik, főleg, mikor elindul Boti szobájába, Boti meg utána, na akkor olyan sprintet nyom, Botival remekül mulatunk. Viszont már szereltünk fel rácsot, mert állandóan Boti szobájában szeretne lenni, az pedig több szempontból sem túl szerencsés. Nagyon huncut és zsivány, viszont Botival ellentétben, aki tök jól elvolt bármikor bárhol bárkivel, eléggé anyás.

Apát nagyon szépen, valóban apának hívja, és a nyaralás alatt rájöttünk, hogy a Baba Botit jelöli. Én persze pusztán Ada vagyok, de ezen már meg sem lepődöm. Hisz Boti is már Apucika drágának szólította Lacót, mikor én még mindig Ada voltam…

Még nyaralás alatt egyszer elmentünk Botival a vásárba. Lacó mesélte, hogy játék közben Léla bekéredzkedett a babakocsiba, majd a következő "párbeszéd" játszódott le:

- Baba pápá
- Igen, Boti elment sétálni
- Ada.
- Igen, anyával ment.
- Pápá (és közben mutatott előrefelé, jelezve, hogy ő is akar menni)

Elénk jöttek! :)

A súlya 10 kg, és kb. 74 cm, és épp a hatodik fogát várjuk. Egyre kijebb tolódtak a hajnali ébredések, így mostmár egy ideje végigalussza az éjszakákat. Hűvösebb időben szinte mindig 8 után kel! Yes!!!

Igazi zabagép! Reggel tápszer, délelőtt gyümi, ebédre főzelék, vagy amit mi eszünk, délután gyümi/keksz, este pép majd még tápszer. Nagy kedvenc a kölesgolyó: bármikor, bármennyit!

Amennyire aggódtunk a mozgása miatt pici baba korában, most olyan gyors fejlődésbe kezdett, állandó mozgásban van, elég erőteljesen ki tudja fejezni az akaratát, szóval a kezdeti „kisbuddha” viselkedés csak etetés volt. :) Nem nagyon jutunk szóhoz.

Szólj hozzá!

Nem jutottunk szóhoz!

2017.08.07. 22:23 :: krischilaco

Lassan itt a nyár vége, de még meg sem említettük Boti első bizonyítványát. Nagyon sűrű volt az utolsó néhány hét, sokféle, jobbnál jobb iskolai programon vehettünk részt, mindemellett több osztálytárs születésnapi bulijára is hivatalosak voltunk, szóval volt mit tenni. Mivel az iskolát a nyáron átalakítják, így évzáró tulajdonképpen nem volt, pusztán bizonyítványosztás. Nos, Botié (amennyiben a magatartást nem vesszük figyelembe, márpedig nem vesszük) kitűnő lett. Ugyan elhatároztuk, hogy nem igazán fogunk nagy ügyet csinálni a jegyeiből, bármilyenek is legyenek, de mégis, azért roppant büszkék voltuk! Még oklevelet is kapott a szorgalmáért! Nem jutottunk szóhoz! :)

Az iskola után Boti részt vett három hétig különböző táborokban, az utolsó egy úszótábor volt, nagyon szerette, főleg, hogy az osztálytársai Kristóf és Viktor is ott voltak. Mikor annak vége lett, elutaztunk Balatonra, az első négyesben töltött nyaralásunkra. Abba a kis lakásba mentünk, ahol két éve is voltunk Siófokon. Szuper jó napokat töltöttünk ott, jókat ettünk, ittunk, különösen Boti, aki elég szoros barátságot kötött például a mojito-s csávóval, és gyakorlatilag a vízben lakott. :D

Igazából nyaralás alatt derült ki, hogy Léla egyelőre nem az a pancsolós típus, mint Boti volt, de végül csak megkedvelte a vizet. Igazság szerint nem hagytunk neki más választást!

Sok szituációban megtanulta egyértelműen kifejezni magát, mikor mit szeretne csinálni. Például a parton addig-addig magyarázta, míg rájöttünk, hogy bizony sétálni akar. Onnantól kezdve persze folyamatosan ment volna.

Az idő kiváló volt, ugyan egyik este végignézhettük eddigi életünk legnagyobb viharát, ami abban a percben bentről roppant érdekesnek, izgalmasnak tűnt, de visszagondolva borzasztó ijesztő volt, utólag nem nagyon jutottunk szóhoz!

Szólj hozzá!

Nem tévedtünk nagyot! :)

2017.06.01. 23:55 :: krischilaco

Nem tévedtünk nagyot bizony, mikor úgy sejtettük, sokkal kevesebb időnk lesz jelentkezni. Rohannak a napok egymás után, gondolom, Boti sulija miatt is, a megnövelt létszám miatt is, csak kapkodjuk a fejünket.

Léla nyolc hónapos lett a mai napon. Nagyon szerencsések vagyunk, áldott jó kislány. Az ébren töltött idő 98,9 %-át mosolygással tölti. Nagyon vidám, barátságos baba.  Botit, Apát imádja. Boti szinte bármit tehet, mondhat, Léla őrületesen jókat kacag rajta. Lacó igazi szerelem neki. Amint Apa hazaér, semmi nem számít, Léla követeli, hogy vegye kézbe. Csakúgy, mint Boti esetében, hatalmas játék folyik apukájával minden esetben. Ez ma készült. Este fél tízkor... :)

Így, hogy ilyen nagylány, már elég sok mindent eszik, de nagy mennyiségeket még nem igazán fogyaszt főzelékekből és gyümölcsökből, mindig van tápszer utána. Ja, igen, mert másfél hónappal ezelőtt elfogyott az anyatej, cumisüvegezik szépen.

Az éjszakáink rendeződtek, ma már tudjuk, hogy amikor jön a foga, akkor nem alszik éjjel. Sírni nem sír, de legalább beszélget kb. éjféltől négyig. ☺ Eddig három foga van, úton a negyedik, már várom az újabb beszélgetős éjszakát. De ha nem jön fogacska, szépen alszik éjjel, általában 5-6 körül kel. Igaz, többnyire a mi ágyunkban. Ha minden jól megy, kisvártatva lesz külön szobája, ott majd remélem, szeret aludni.

Ami a mozgásfejlődését illeti, egész más, mint Boti. Botinál minden nagyon korai volt, ennek okán minden egyértelmű is volt. Léla sincs még elkésve a kúszással-mászással, de egyrészt, mivel Boti ilyenkor már állt, járogatott, másrészt mivel kezdetben tornával korrigálni kellett a mozgását, mindig várjuk, hogy mutasson valamit. Olyan értelemben képes helyváltoztatásra, hogy elpörög-forog a nappaliban, elvergődik egyik játéktól a másikig, de ez nem célzott. A védőnő szerint ennek az is lehet az oka, hogy nem könnyű mozgatni egy 72 cm-s, 9.170 gr-os testet.  A szivacs-szőnyegét néhány másodperc alatt szedi ízekre, rágcsálja veszettül, lassan el is kell vegyem tőle, nehogy lecsípjen belőle darabokat.

Ma este valamiért nem tudott elaludni, őrületesen bulizott az ágyunkon. Aztán kinézte magának a telefonomat és ügyesen odamászott hozzá. Arra gondoltunk, ott könnyebb neki, mert belekapaszkodik a lepedőbe. Lehet, lassan vége a kényelmes életnek? Ugyanis Léla mellett szinte bármit lehet ténykedni itthon, sőt, bárhová megyek, ahová lehet, jön velem. Posta, bolt, kozmetika, manikűr, bárhová. Édesen, türelmesen vár. Az evésért sem cirkuszol soha, kibírná nélküle bármeddig. Kivéve, amikor rázom a cumisüveget. Na akkor már tipródik. Ja, meg ha éjszaka kel fel enni! Újabban pillanatok alatt felhergeli magát, és torkaszakadtából üvölt. ☺

Boti továbbra is hatalmas nagyfiúnak tűnik így, de nem is csak tűnik, hanem az. Elmegy egyedül boltba, tanul szépen, játszik a hugával. Most úgy tűnik, a birkót jegeli kicsit, áttért a kézilabdára. Nyáron nincsenek edzések, ősszel visszatérünk majd rá, mihez volna kedve. Mi még mindig úgy gondoljuk, igazi sikerélménye a fociban lehetne, abban tehetséges, de ki tudja. Kb. egy hónapja jár kézilabdázni, most hétvégén már versenyen is volt. Ugyan alig játszott, de nagyon lelkes volt és az éremre, amit a végén kaptak, állati büszke. Mindenkinek megmutatta.

Az iskolából még 8 tanítási nap van hátra. Utána megy néhány napot sulis ügyeletbe, ő szerette volna, meg egy úszótábort választott a nyárra. Ha ezeken is túl vagyunk, irány a Balaton! Remélhetőleg még karácsony előtt beszámolok a nyaralásunkról!

Szólj hozzá!

8 hónapos szeretetgombóc

2017.05.30. 22:03 :: krischilaco

lela_feny_arnyek.jpg

Szólj hozzá!

Kukucs

2017.03.28. 08:30 :: krischilaco

Léla kukucsosat játszik. Eleinte jobban élvezte, jókat kacagott, csak mire elkezdtem kamerázni, elunta kissé. :)

Szólj hozzá!

Léla megfordult, Boti lassan 7!

2017.03.19. 23:06 :: krischilaco

A legnagyobb hír, hogy Léla alig múlt 5 hónapos, amikor megfordult. Nagy kő esett le a szívünkről! Persze, tudjuk, hogy nem volt elkésve vele, csakhát a gyógytornás foglalkozások miatt kicsit aggódtunk. Nem ez az egyetlen kunsztja, rendületlenül erőlködik, hogy felüljön: két könyökével kitámaszt, és "hasizomból" próbálkozik. Pedig erre még ráérne! :)

Egyre több zöldséggel (burgonya, édesburgonya, sütőtök, spenót, répa) és gyümölccsel (alma, barack, sárgabarack, áfonya, gesztenye) ismertetjük meg, bár egyelőre ezek nem okoznak neki túl nagy örömöt. Inkább csak ímmel-ámmal eszi a gyümölcsöket, és a zöldségek nagy részét is. Talán csak az édesburgonya és a sütőtök volt az ami láthatóan ízlett is neki. Mondanám, hogy édes szájú, de akkor mi a baj a gyümölcsökkel?! Az is igaz, hogy mivel továbbra sem egy nagy alvó, sokszor már túl fáradt az evéshez, ilyenkor nyűglődés az egész. Ma kapott a krumplijába egy kis csirke husit, na az ízlett neki. Mondjuk ennek az lehet az oka, hogy mindez fincsi húslevesben főtt. :) Ja, és egyre inkább kijelenthetjük, hogy csak Nórától fogadja el a kaját. Túl sokszor mondjuk lehetőségem sem lenne etetni őt, de az esti tejpépet próbáltam neki én adni. Ilyenkor két falat után gyakorlatilag szájzárat kap, és üres tekintettel néz maga elé. Esetleg mosolyog, de továbbra is szájzár mellett. :)

Az éjszakákat legjobban Nóra tudja összefoglalni:

Nem is tudom, vannak-e éjszakák. Inkább állati hosszúra nyúlt nappaloknak nevezném őket. :)  A szokásos csecsemőkori nem alvást néhány nap erejéig felváltotta az egyszeri kelés 3 óra körül. Nagyon boldog voltam, plusz friss és üde, mire a fiúk hazaértek minden feladat el volt látva (vasalás, vacsora, háztartás, stb.) De ez valóban csak mézes madzag volt, aztán jött a fekete leves: Léla elalszik úgy fél kilenc körül, 11 óra körül azonnal ordítva ébred, ami azért sem szokványos, mert nem egy sírós baba. Ilyenkor Apa sem jó, kizárólag én. Vagyis gondolom nem is én, hanem a lehetőség egy kis csüngésre. Akkor eszik egy kicsit, majd alszik kb. kettőig. Vagy éjfélig. Onnantól viszont reggel négyig, ötig nagyjából egy percet sem. Néha sírdogál egy icipicit, de leginkább beszél, nézelődik. Ilyenkor igyekszem kiköltözni vele a kanapéra, hogy Lacót, aki dolgozni jár, nem mellékesen vezet sokat, hagyjuk aludni. Így volt ez egyik reggel is, amikor eljutottam arra szintre, hogy kínomban hihetetlen viccesnek találtam az eseményeket. Léla fél kettőtől szórakoztatott, míg végre 4:45-kor, a kanapén heverve álomba szenderült. Gondoltam, nem teszek másként én sem. Egészen 5:20-ig sikerült, míg meg nem jelent a másik kiválóan alvó gyermekem. :O :D Gyorsan bevittem Lélát a hálóba, majd visszamentem Botihoz, hogy megbeszéljem vele, hogy nyugodtan tévézzen, de én most visszafekszem aludni.  Édes Drágám azt mondta, ő szeretne velem lenni. Mit tehet ilyen esetben egy anya? Lógó fejjel ugyan, de marad a fia mellett, míg Apukája fel nem ébred. :)  Nagyon erősen él bennünk a remény, hogy Léla kisvártatva változtat ezen. Az a szerencse, hogy Boti ugyan keveset alszik, de az abszolút minőségi alvás, a világon semmire nem ébred fel, így Léla esetleges sírása sem zökkenti ki. (Csak az érdekesség kedvéért: most, blog írás közben már kétszer kellett bemennem Lélához, pedig még 11 óra sincs, oly hangerővel ordított, hogy szerintem az egész ház hallotta, Boti ennek dacára édesen alszik. A szomszédok mondták mindig, hogy a hangját sem hallják ennek a babának. Hát most megkapták.)

Mindezek ellenére nagyon békés, nyugodt kislányunk van. Rengeteget mosolyog, tényleg. Jókat lehet vele játszani, már abszolút partner "baribaribuccban" és "kukucsolásban". Szombaton Budapesten voltunk, ugyanis Boti hét éves (!!!!!) lesz néhány nap múlva és az volt a kívánsága, menjünk el egy általa választott játékboltba és hadd keressen magának ott ajándékot. Boti eléggé fel volt dobva az úttól, Léla pedig ott is angyalian viselkedett. Hazafelé arról beszéltünk, hogy a világ végére is elindulnánk vele, és micsoda mázli, hogy nem alszik éjjel, különben tökéletes lenne. Hehe.

Boti hatalmas nagy fiú. Édes odaadással gondozza a húgát, nagyon bírja a nagytesó pozíciót, gyakorolja is rendesen. Ha nem Lélával, akkor a családi ünnepségeken Gergővel - a legutóbbi közös ebéden is rengeteget játszott vele, kitartó türelemmel kísérgette a totyogóst, dobálta vissza neki a játékokat a járókába-, de nagyon jól kijön a házban lakó három éves Csabussal is. 

Újabban megint rákapott a gördeszkázásra, egyre ügyesebb. Valamelyik nap sikerült kunsztolnia vele, olyan boldog volt utána, egész meghatódtam. Ugyanezen a napon visszalátogattunk az oviba. Régóta készültünk, mert amikor néha összefutunk onnan valakivel, mindig mondják, hogy sokat emlegetik Botit. Nos, ezt látni kellett volna! Minden szülőnek azt kívánom, legalább egyszer lássa, hogy egy közösség így rajong a gyerekéért. Éva néni sajnos nem volt ott, de Nati néni és Marika néni szerencsére igen, és nagyon-nagyon megörültek Botinak, megölelték, megpuszilták, ámuldoztak, milyen nagy. Na de a gyerekek! Úgy viselkedtek Botival, mintha valami híres filmsztár érkezett volna. Körülrajongták, itták a szavait. Kívülről nézve olyan volt, mint ahogy a rajzfilmekben ábrázolják, ahogy a méhek kergetik áldozatukat. Boti haladt elöl, a gyerekek pedig egy fürtben utána. Már öltöztünk, hogy indulunk haza, Nati néni terelgette a gyerekeket, mert készültek az összevont csoportba, de addig ez nem ment, míg ki nem jött az öltözőbe az összes fiú, hogy még egyet pacsizzanak Botival. :)

Az iskolában nagyon jól teljesít, matekból csupa csillagos kiváló dolgozata van, ami azt jelenti, hibátlan, magyarból többnyire kiváló. A szorgalma mindig példás. A magatartás jó, de hát a jó az jó, nem? Birkózni még mindig szívesen jár. Járna focizni is, de ez azt jelentené. hogy hétfőtől csütörtökig hat óra körül jönne haza, ezért választania kellett, hogy marad-e birkón, vagy megy focira, ahová a barátai járnak. Ő még így is a birkó mellett döntött.

A héten készülünk majd Boti születésnapjára. Egészen valószínű, hogy következő alkalommal, mikor blogolunk, már egy hét éves fiú és egy fél éves lány (kimosottelhasználtenerválttízévetöregedettdeannálboldogabb) szüleiként jelentkezünk!

Friss képek itt.

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Léla négy hónapos

2017.02.05. 12:11 :: krischilaco

Hetek óta tervezzük, hogy írunk, de be kell látnunk, hogy nem fogjuk tudni olyan gyakorisággal tölteni a blogot, mint Boti esetében. Egyrészt két gyerek mellett ez már sokkal nehezebb, másrészt egy csomó dolog teljesen természetes, ami az elsőszülöttnél csodaszámba megy, vagy ami miatt napokig aggódtunk: forgatja a fejét, mosolyog, zöldet kakil, sárgát kakil, alszik, nem alszik, stb.

Így fordulhat elő, hogy bár csak néhányszor jelentkeztünk, de Léla máris elmúlt négy hónapos!

Kb. 7800 gramm, és 67 cm.

lela_4ho.jpg

Az alvás továbbra sem az erőssége: előfordul, hogy napközben maximum fél órát alszik egyhuzamban, és az éjszakák is ritkán simák. Általában kétszer kel, de változó, hogy mikor, és mennyi ideig szórakoztatja Nórát. Viszont nagyon vidám baba, állandóan mosolyog és jóízűeket szokott kacagni, amikor viccelődünk neki. :) Ritkán van csak nehezebb napja.

Ma megpróbálkoztunk az almalével. Látszólag nem okozott neki túl nagy élményt, de azért ette. Igaz utána a nagyrésze vissza is jött.

A tartása most sokat javult. Legutóbbi infó ugyebár az volt, hogy egy-két Dévény-torna kezelés elég lesz, aztán úgy látszott, hogy mégse, járjunk inkább hetente. Mivel azonban a következő kezelésen már szemmel látható volt a javulás, megint csak egy hónap múlva kell mennünk. Addig pedig itthon tornáztatjuk. Szerencsére Léla is szereti a gyakorlatok többségét, viszont hason egyelőre csak néhány percig bírja.

lela_4_ho_ff.jpg

A fürdés továbbra is nagy kedvenc, Nem lehet annyira fáradt vagy éhes, hogy a pancsi ne vidáman teljen! Maximum az öltözésre fogy el a türelme nagy ritkán. Ezért is gondoltuk, hogy imádni fogja a babaúszást is, amire a héten sor is került. Legnagyobb meglepetésünkre kb. tíz percig bírta. Illetve Nóra bírta addig, hogy Léla gyakorlatilag az első pillanattól kezdve üvöltött. Ennek több oka is lehetett: egyrészt elég fáradtan érkeztünk, mert nem aludt előtte; másrészt az is zavarhatta, hogy pont ott tartották a foglalkozást, ahol bugyborékolt a pezsgőfürdő. Legközelebb kiderül, mert természetesen nem adjuk fel!

Boti nagyon aranyos Lélával, pedig a minap kifakadt, hogy kevesebbett foglalkozunk vele amióta megszületett. Próbáltuk vele tisztázni, hogy egyrészt biztos így is van, hisz egy ilyen csöppség elég sok kötöttséggel jár, másrészt az is lehet ennek az oka, hogy iskolás nagyfiú lett (szinte Léla születésével egy időben), ami viszont neki jár egy csomó kötöttséggel. Hogy megértse, idővonalat rajzoltunk egy napjáról. Szomorú, de 0,5-1,5 órányi közös játékra van lehetőség naponta, attól függően, hogy van-e birkó edzés, vagy sem. Belátta, hogy azért naponta egy órát biztos, hogy szoktunk vele játszani. Azt javasoltuk neki, ha elhagyja a délutáni telefonozást, akkor 15 perccel több időnk lehet egymásra. Vajon hogy döntött? :) 

 lela_4ho_boti.jpg

Szólj hozzá!

Képek

2017.01.03. 23:23 :: krischilaco

lela_3ho_1.jpg

lela_3ho_2.jpg

Szólj hozzá!

Az a fránya Mikulás

2016.12.18. 00:09 :: FNora

Bizony, úgy tűnik, már a Mikulás sem a régi. Boti lázzal indított múlt hét csütörtökön este, ami torokfájással párosult, pénteken el is vittem Tókos doktor bácsihoz. Természetesen Léla is jött kapcsolt áruként, de nem is bántam, sokat szörcsögött, de érdekes mód csak éjjel, gondoltam nem baj, ha őt is látja orvos. Persze pénteken már nem volt láza Botinak, de a torka csúnya volt. A szokásos módon megkaptuk az antibiotikumos receptet azzal az utasítással, hogy ha vasárnap még lázas, akkor váltsuk csak ki és kezdjük el adni. Léla szörcsögése is magyarázatot nyert, doktor bácsi felnyitotta a szemünket: ez nem nátha, hanem a hanyatt fekvés miatt visszacsordogáló anyatej. Emiatt megnyugodhattunk. A következő pár nap csendesen telt, Boti tök jól volt, még csak hőemelkedést sem produkált. Keddre, Mikulás napjára időpontunk volt Lélával, őrá oltás várt. Kettő. Ebben az esetben Boti volt a kapcsolt áru, de ha már ott volt, ugyan kutya baja sem volt, azért a doki benézett a torkába. Szerencsére. Még mindig nem találta szépnek Boti torkát, kérte, csináljunk egy gyorstesztet. Az eredmény pozítív: Boti torkában ott laknak streptococcusék. A doki is csodálkozott, hogyhogy nem lázas, meg semmi, de hozzá tette, a mai gyerekek már egészen másként reagálnak betegségekre. Úgyhogy suliba nem mehet, ellenben szedheti az antibiotikumot.

Ezután következett Lélácska. Két comb, két oltás. Az elsőnél semmi, a másodiknál viszont már sírt, szerencsére csak addig, míg fel nem vettem, a kezemben már gyorsan megnyugodott. Természetesen súlyt is mértek, Léla kilenc hetes korára elérte a 6,2 kilogrammot, ami azt jelenti, hogy mióta hazajöttünk a kórházból, több mint 2,5 kilót hízott. Centire is hosszú, de azt itt nem mértek, majd jövő héten a védőnőnél. Mindenesetre már két zsák ruhát kipakoltam a szekrényéből (Barbara, ebből egy a tiétek J), és a 62-es ruhák kezdenek kicsivé válni…

Így hát bátran kijelenthetjük: már a Mikulás sem a régi, Botinak betegséget, Lélának oltást hozott. Na jó, azért érkeztek édességek és kicsi ajándékok is.

Ha már ott voltunk, megemlítettem az orvosnak, hogy úgy tűnik, Léla sokkal-sokkal többször fordítja a fejét jobbra, mint balra. Azt mondta, szeretné, ha elvinném egy Dévény-tornát alkalmazó hölgyhöz, hogy ránézzen.  Ennek ma volt a napja. Nagyon kedves a Judit, nagyon szépen bánik a babával és jó szakembernek tűnik így az első alkalom után. Azt mondja, nincs nagy baj, teljesen jó időben derült ki, hogy kicsit kezelni kell Lélát. Meg is történt most az első kezelés. Ugyan felkészített rá előre, de nehéz volt nézni, hogy Léla egy órán keresztül folyamatosan sír. Abban maradtunk, hogy jövő héten is elmegyünk még egyszer, közben mi tornáztatjuk itthon, illetve sokat fektetjük hasra (amit gyűlöl), aztán meglátjuk, kell-e további kezelés, illetve, mennyi kell.

Egyébként jól telnek a hétköznapok, Boti kezd belerázódni az iskolás létbe, szép eredményeket ér el, mint például csillagos ötös matek dolgozat, vagy akár azt is említhetném, hogy mára gyakorlatilag mindent elolvas. Mi pedig kezdünk belerázódni a két gyerekes felállásba. Nem állítom, hogy minden zökkenőmentes, de az első néhány naphoz, héthez képest sokat fejlődtünk. Léla is kezd nagyjából rendszer szerint élni, éjjel többnyire egyszer kel 1-2 óra körül, a következő ébredésre már rá tudom fogni, hogy reggeli, mert általában öt körülre esik. Vagy négy. Vagy hat. :) Ráadásul az elmúlt néhány napban nyolcig aludt. Persze Boti itthon volt, így nem kellett nekem sem kelni.

Boti egyébként állati jó fej, nagyon jó testvér. Segítget is a Léla körüli teendőkben, sokat simogatja a húgát, játszik vele, amennyire egy ekkora gyerekkel játszani lehet. De amikor találkoznak Gergővel, aki maholnap egy éves lesz, ott látszik igazán, milyen ügyesen bánik nála sokkal kisebb gyerekekkel. Nagyon büszkék vagyunk rá!

Nem mondom, hogy könnyű az élet két gyerekkel, sőt! De mielőtt elkezdtem írni, elolvastam az előző bejegyzést, amiben írom, hogy buli nap lévén Boti alszik az ágyunkban… Ma is buli nap van, ma két gyerek alszik ott. És el sem tudom képzelni már másként!

Szólj hozzá!

Száznyolcvan perc

2016.10.22. 00:09 :: FNora

Száznyolcvan perc… Pontosan ennyi időre volt szükség ahhoz, hogy 2016. 10. 01.-én Krischneider Léla világra jöjjön.

Nagyon vártuk már. Mivel Boti a 37. hétre született, és mert sulikezdés volt, eléggé tartottam attól, vagy számítottam rá, hogy hamarabb fog érkezni. Fura is volt, még sosem voltam 40 hétig terhes. Tulajdonképpen most sem. Negyedikén töltöttem volna a 40. hetet. Elsején reggel még mentem NST-re, Balázs (Maczali, az orvosom) már fel is vázolta, mi történik, ha nem szülök a kiírt dátumig, főleg mert alig-alig egy ujjnyira tágultam még csak. Nem szerettem volna befeküdni, az fix.

Este békésen tévéztünk Lacóval. Péntek, tehát „bulinap” lévén Boti édesen aludt az ágyunkban. 22:36-kor jött az első fájás, ami a ritkán előforduló jósló fájásokhoz képest már elég erősnek tűnt. Aztán követte néhány 10 perces, majd egy 14 perces. Emiatt elég bizonytalanok voltunk, a jóslóról tudjuk, hogy rendszertelenek, ellenben nem fájnak. Viszont innentől megérkeztek az öt percesek. Hívtam a szülésznőt, Andit, hogy mit gondol, mi legyen, bár egyszer már elmondta, hogy öt perces fájásoknál menjünk. Nem vette fel. (Másnapra kiderült, hogy rossz volt a telefonja.) Szerencsére Lacó határozottabb, mint én, úgyhogy ő szólt Rózsi mamának, hogy jöjjön vigyázni Botira, én meg készülődjek. Éjfélkor indultunk a kórházba. Még a lépcsőházban lementem két fájás között, de a kórház udvarán már nehéz volt végigmenni. A kórházban újra NST-n kötöttem ki, akkor már nagyon erős fájásaim voltak, bár a jelenlévő szülésznő az NST alapján még nem találta annak. Viszont a Balázst már hívták is, miután megvizsgáltak és már 2-3 ujjnyira voltam tágulva. Szerencsére ő utolérte Andit, így ő is jött. Nagyon-nagyon intenzív fájásaim voltak, nyilván az idő megszépít mindent, de tényleg nem emlékszem, hogy Botinál ilyen kemény lett volna. Egy ideig labdán ücsörögtem, kellemes félhomályban, szólt a zene, Lacó mellettem, kezemet fogva, ölelve, tulajdonképpen jól is érezhettem volna magam, ha nem akartam volna néha szétszakadni. :) Aztán felfektettek az ágyra, Balázs kérte, hogy forogjak egyik oldalról a másikra, az majd segít, hogy eltűnjön a méhszáj és tolhatunk is. Tettem egy fél fordulatot Lacó felé, és már szóltam is, hogy szerintem most toljunk. Balázs újra megvizsgált, egyetértett, úgyhogy kezdtük is. Erre a részére egyikőnk sem emlékszik határozottan, de talán harmadik, negyedik nyomásra kint is volt Léla, 1:33-kor.  3750 grammal és 50 centivel, csodálatosan gyönyörűségesen. :)

001-2.jpg

Balázs és Andi már a szülés előtt megállapodtak abban, hogy minden erejükkel azon lesznek, ez a szülésem más legyen, mint az első. Nos, ez százezer százalékosan sikerült. Végig azt éreztem, hogy ők tényleg azért vannak ott, hogy a babának és nekem segítsenek, folyamatosan biztattak, teljesen egyértelmű utasításokat adtak és végtelenül kedvesek voltak. Ahányszor eszembe jut, könnybe lábad a szemem és borzasztó hálás vagyok a jó sorsomnak, hogy megismerhettem őket és ez így sikerült. Míg az első után hat év kellett, hogy újra kedvem támadjon szülni, most azonnal vállalnám a harmadikat!

Természetesen Lacó volt a legfőbb támasz ebben az esetben is, a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Minden tiszteletem az övé, amiért ezt végigcsinálja velem! Neki tényleg érdemes gyereket szülni! Szegény másnap mondta is, hogy majdnem eltörtem a kezét.

Boti reggel kérdezte az apját, hogy hol vagyok. Lacó elmondta neki, hogy bent a kórházban. „Akkor jó. Azt hittem, hogy anya leesett az ágyról.” :D  :D :D

A kórházi napok is kellemesebben teltek, mint Boti esetében, ez valószínűleg több dolognak köszönhető. Egyrészt Balázs és Andi minden nap meglátogattak, érdeklődtek, tehát éreztem a törődést, másrészt második gyerekes anyukaként a csecsemős nővérek túl sokat nem jártak a nyakamra. J A család is lelkesen látogatott bennünket, szerintem nekem volt a legtöbb látogatóm. Apa is és Boti is jött minden nap. Boti édesen fogadta a húgát, örült neki, kicsit zavarban is volt.

Lacó, csodálatos apuka módjára jó kis programokra vitte Botit, amíg mi lányok a kórházban voltunk. Többek között a VW találkozóra, rally autós rendezvényre (ami épp a kórház gyerekosztályát volt hivatott támogatni).

Kedden végre hazaengedtek! Egy óra körül jött értünk Lacó. Boldogan jöttünk haza! A doktor bácsi még aznap délután meglátogatott bennünket, nagyon meg volt elégedve Lélával, szép, erős babának titulálta és nagyon örült, hogy Botihoz hasonlóan természetes úton jött világra. Az első este elég nehéz volt, nagyon nem állt össze a kép, hogy hogyan is kell ezt két gyerekkel, úgy, hogy senki ne szenvedjen hiányt semmiben. Nem sikerült tökéletesre, Boti sírt is kicsit, én meg titokban nagyon. De azóta – azt hiszem – egyre jobban megy. Másnap jött Évi, a védőnő. Hát ő is nagyon megdicsérte Lélát, azt mondta, láthatóan érett baba. Aztán sorba jöttek a rokonok, először Istiék Gabival, majd Rózsi mama, Lilluka, Jutka mamáék, Peti, Zsani. Szombaton volt a pisiltető, este jött segíteni Gabi Barnussal, illetve Zsozsó Attival, aki persze aztán ment a férfiakkal mulatozni.

Lacó, míg itthon volt, nagyon sokat segített, nekem tulajdonképpen más dolgom nem is volt, csak szoptatni és még az éjszakai etetéseknél is abszolút jelen volt. Természetesen mióta dolgozik, sem vetné a szememre, ha csak a babával törődnék, de azért igyekszem magammal és a lakással is. A fürdetés, csak úgy, mint Botinál, most is Lacós program, szerencsére Léla nagyon szereti. Az elmúlt néhány napban nagyjából sikerült úgy időzíteni, hogy mire Botival megyünk mesélni, aludni, addigra Léla alszik, remélem ezt sikerül is tartani.

A kislányunk alapvetően jó baba, jobbára eszik-alszik. Kivéve, amikor nem. :) De az már egy pozitív dolog, hogy nem tűnik hasfájósnak. Szépen szopizik, hízik is, viszont a bátyjához hasonlóan igen lassú, egy etetés legalább egy óra. A védőnő szerint ez majd javulni fog, hát nem tudom. Botinál végig így maradt. (Olyannyira, hogy még most is nagyon lassan evő nagyfiú.)

Nagyon fura, hogy négyen vagyunk. De szuper jó is. Mint minden. Most minden jó! Ennél jobb már csak akkor lesz, ha ki tudunk menni sétálni, sajnos a béna őszi idő miatt ez egyelőre várat magára. De eljön még a mi időnk! Majd vigyázzatok, el ne ájuljatok, mikor meglátjátok a világszép Léla hercegnőt! :)

Szólj hozzá!

Az ígéret szép szó...

2016.09.20. 10:22 :: FNora

Szerencsére a facebook figyelmeztet mindenre, így arra is, hogy tavaly ilyenkor megígértem, idén ezen a napon elárulom, Boti iskolás lett-e! :)  (http://krischiboti.blog.hu/2015/09/13/ket_evvel_kesobb_659)

Nos, elég sokat gondolkodtunk rajta, vívódtunk. Az óvodavezető Anna néni és az óvónők egyértelműen azt javasolták, menjen iskolába, mert roppant okos fiú, és az óvodában biztosan unatkozna, ebből kifolyólag valószínűleg rendetlenkedne, stb. Ugyanakkor, ami visszatartott bennünket, nevezetesen az új helyzetekben való viselkedése, továbbra sem változott. Tavasszal tartott az iskola néhány foglalkozást, ott is nagyon nehezen vegyült el a gyerekekkel, inkább maradt velünk, sőt.  Apával egy olyan foglakozáson voltak, ahol a szülőknek egy külön helységben tájékoztatót tartottak, a gyerekeket pedig egy másik teremben szórakoztatták. Hát Boti sírva-zokogva inkább maradt Apával a szülőin, semmint játszott volna a gyerekekkel. Ez volt az a pont, amikor is másnap szóltam Anna néninek, hogy csináljunk valamit, mert mi nem akarjuk iskolába vinni Botit.  Ilyenkor valamiféle iskolaérettségi vizsgálatot kell kérni, de egy hetünk volt már csak arra, hogy beírassuk az iskolába.

Az ovis program úgy alakult, hogy pont ebben az egy hétben mentek az óvó nénikkel iskolalátogatásra. Natiék azt mesélték, hogy Boti az első sorban foglalt helyet, jelentkezett, amikor kérdés hangzott el és kiment a táblához megmutatni, hogy ő le tudja írni a nevét! Arra jutottunk, hogy ha velünk kerül ilyen szituációkba, akkor nekünk szól a szomorkodás, de nélkülünk kiválóan helytáll, így hát beírattuk az iskolába!

Az óvodából el is búcsúztunk június közepén. Nagyon fájó szívvel, mert igazán jó óvoda, Nati, Éva és Marika néni olyan jól bántak a gyerekekkel az elmúlt három év alatt, rengeteg programot szerveztek, sok verset, mondókát, éneket tanultak. Az évzáróra minden ballagó gyereknek személyre szabott verset költöttek!

ovis_ballagas.jpg

Szünidő alatt idén is számítottunk a Rózsi ovi nyitva tartására, de Gabiék is beszálltak ebben az évben is, Zsozsóéknál is eltöltött néhány napot és mivel én épp várom a kistesóját, így igazából júliustól velem volt itthon. Gabiék először otthon látták vendégül, természetesen nagyon jól érezte magát, aztán augusztusban Gyulán nyaraltak néhány napot. Zsozsóéknál két hétvégét töltött, tűzijátékot néztek, buliba mentek és nem utolsó sorban ástak, ástak, és ástak! Botinak állati jó lenne egy családi ház kerttel, Rózsi mamának is nagyon szívesen segít bármiféle kerti munkában. Igazából neki mindegy, csak kint lehessen.

A kimondott nyaralás idén elmaradt nálunk. Inkább, míg Lacó szabin volt, minden nap csináltunk valamit: boboztunk, gokartoztunk, élményfürdőztünk, két napot Balatonon töltöttünk, stb. 

majdnem_nyaralos.jpg

Nagy élmény volt a MiniCity is.

minicity.jpg

Fagyiék is itt nyaraltak néhány napot, Boti Fridával jól megtalálta a hangot, Frida nálunk is aludt kétszer.

Amikor kettesben voltunk itthon, akkor néha strandoltunk, játszótereztünk, de sok időt töltött lent az udvaron a haverjaival. :) Ők mind nagyobb fiúk-lányok (10-12 évesek). A nyár nagy része jól telt velük, de nyár végére egyre több lett a konfliktus, mióta suli van, kevesebbet is jár le.

Eddig úgy tűnik, nagyon kedves tanító néniket sikerült választanunk, Magdi néni és Erika néni várták Botit szeptember elsején. Az első reggelen mindketten el tudtuk kísérni Botit, Lacó nagyon ügyesen úgy intézte, ő is el tudjon jönni.  Boti igazi nagyfiú módjára viselkedett, szépen, könnyek nélkül ott maradt. Már ami őt illeti, én kifelé azért diszkréten megkönnyeztem, hogy ekkora nagy iskolás fiunk van! :)

suli_01.jpg

Az első két napon nem is akart velem hazajönni, kétszer mentem érte, de persze még nem nagyon tanultak, az udvaron töltötték az idő nagy részét, mintha az oviban lettek volna.  Aztán hétfőtől már rendes tanulás folyt, leckével. Megbeszéltük, egy hétig megnézzük, milyen a napközi, aztán döntünk. Két napig szerette, aztán már nem annyira. Azért tisztességgel végigjárta a hetet, de tegnap óta elhozom kettő körül. A terv az, hogy rögtön jövünk haza tanulni, utána szabadprogram.  Meglátjuk, hogyan fog ez működni.  A monoton feladatokat nem bírja, utál fekvő és álló egyenesekből, összeadásjelekből sorokat rajzolni, teljesen érthető módon. Ha kicsit „gondolkodósabb” a feladat, az már tetszik neki. De alapvetően jól érzi magát az iskolában, azt gondolom, remélem, így is marad.

A kisbaba születéséig maximum három hetünk van. Nagyon várjuk már, szerencsére Boti is. Persze arról sejtelme sincs szegénykémnek, hogy azért ez nagy változás lesz. Bízom benne, hogy jól tudjuk majd kezelni és a lehető legkevesebb „sérüléssel” túljutunk az első, nehezebb időszakon.

Így hát a blog folytatódni fog. Csak már két gyerekről írhatunk! :)

Szólj hozzá!

Két évvel később...

2015.09.13. 21:01 :: FNora

Valóban, két éve nem írtunk már. És ugyan azt terveztük, az első három évről szól majd csak Boti blogja, de úgy érzem, néha mégis csak írnék néhány sort.

Az igazi indíttatás az volt, hogy a befejező részeket akkor írtuk, mikor Boti kiscsoportos lett, a mai reggelen pedig, mint nagycsoportost vittem óvodába. Hihetetlen! Ami a fizikai méreteit illeti, kb. 125 cm magas, 26 kg és 31-es cipőket vettünk az ovikezdésre! Az észbeli képességeiről, én, mint az anyja pedig kizárólag ódákat tudnék zengeni! :)

2015_ket_evvel_kesobb1.jpg

A középsős lét nagyon jól telt! Éva, Nati és Marika néni sok kedves programot szerveztek a gyerekeknek: kirándultak, fagyiztak, kisvonatoztak és még sorolhatnám. Ez az év sem telt el mondókák, versek tanulása nélkül, sokat fejlődött, okosodott az egész csoport. A nagy szerelem továbbra is Janka, ez nem változott, a legjobb fiú barát kimondottan nincs, mindig arról beszél többet, akivel aznap épp jobban játszottak! Boti az óvodában is nagyfiú, Natiék szívesen bíznak rá feladatokat (vigyen a csoportszobából egy papírt az Anna néninek, stb!). Év végére szuper előadással készültek a gyerekek, Boti természetesen ott is hozta a formáját, jókat kacagott rajta/vele a szülőkből, nagyszülőkből álló közönség!  (videó?)

Viszonylag könnyen megúsztuk a betegségeket is, nem hiányzott olyan rettentően sokat az óvodából. Tavasszal volt két hét szünet, amikor is sikerült megnyerni a bárányhimlőt, de mások elbeszéléseihez képest, Boti alig volt pöttyös, (pedig nekem azért soknak tűnt) és baromi jól viselte. Ha mondjuk én épp nem értem rá bekenni a viszkető pöttyöt, ő szépen ment, mártotta a vattát a szódabikarbónás vízbe, és kente magának!

A nyári szünetet már nagyon vártuk, bár a hivatalos bosszantóan bénára sikerült: júniusban két hét, augusztusban két hét, a kettő közt ovi. Nagyon nem tetszett, de hát mit van mit tenni! Épp ezért a siófoki nyaralásunk júniusra esett. Az első néhány nap még jó időnk volt, aztán kevésbé, azt is mondhatnám, még sosem fáztam így a Balcsin. Szerencsére a csodás szállásunk az élményfürdő mellett volt, így ott tölthettük időnk nagy részét. 

2015_ket_evvel_kesobb_nyaralos.jpg

A véletlen folytán Rózsi mamáék is ugyanekkor nyaraltak, épp Siófokon, így néha velük is találkoztunk.

2015_ket_evvel_kesobb_papaval.jpg

A nyaralós hét előtt Jutka mamáék, utána Rózsi mamáék vigyáztak Botira, akivel mindig meg is beszéltük, melyik nap hová megy. Ennek okán azt is tudta, hogy hétfőn már ovi lesz, sőt összevont ovi. Be is mentünk szépen, de persze nem a Katicában, hanem a Süniben voltak; Nati néniék szabadságon, haverok nyári szüneten. Olyan, de olyan keservesen sírt, hogy nem tudtam ott hagyni, fél 8-kor hívtam a mamát, ki tud-e nyitni a Rózsi ovi. Olyannyira szerencsés vagyok, Botiról nem is beszélve, hogy a Rózsi ovi egész nyárra kitárta kapuit és a legnagyobb szeretettel várták a gyermeket! Másnap telefonáltam is az óvodába, hogy csak szeptember elsején kezdünk. Boti nagyon megkönnyebbült, én pedig boldog voltam!

Szerencsére a nyári szünetből mások is részt vállaltak. Például Gabiék, akiknél kétszer egy hetet töltött Botond, a lehető legnagyobb békében, szeretetben, egyetértésben, jobbnál jobb programokkal fűszerezve! Természetesen Lacó (aki idén is szuper programszervező volt) is, és én is voltunk vele egy-egy hetet, bár az én hetemből két napot Petiéknél nyaralt Boti Budapesten. Program volt ott is bőven. Olyan fáradtan jött haza, hogy este kilenctől másnap délelőtt tízig aludt! És a Jutka-ovi is kapott még egy hetet.

A nyár folyamán strandoltunk sokat, főleg a „retro” strandon, ami többek között azért jó, mert általában van ismerős, főleg a sztenderd barátok közül, úgy mint Vidra Panni és Barni, vagy Borlai Bebe és Dani.

Már a balatoni nyaraláson úgy tűnt, Boti nagyon közel áll ahhoz, hogy megtanuljon úszni, ezért be is írattuk úszótanfolyamra. Nagy lelkesedéssel vártuk mindannyian, főleg ő. Aztán kb. a 2. percben elsírta magát és abba sem hagyta az óra végéig, amit az apja ölében töltött. Másnap még egyszer megpróbáltuk, de mivel akkor is sírt és hasmenést kapott az idegességtől, úgy gondoltuk, nem kínozzuk tovább. Nem tudom tagadni, elég csalódottak voltunk, de természetesen Boti előtt nem csináltunk belőle túl nagy ügyet. Beláttuk, hogy mivel egy rém okos gyerek, ezért valószínűleg többet várunk tőle, de érzelmileg nem érettebb a koránál, ő bizony egy öt és fél éves fiú. És milyen jól tettük! Gabiéknál már magára szedett némi tudást az úszást illetően, és a balul elsült tanfolyam után, amikor legközelebb mentünk strandra, Boti egyszer csak virított 4-5 tempót a vízben!!!! Magától, illetve Őry Barnustól! :) Ezt a nyár végére olyan szintig fokozta, hogy a mély vízbe ugrált a startkőről, majd kiúszott a medence széléhez! Nem állítom, hogy tökéletesen tud úszni, mert az nem igaz, de most már (elérhető közelségről persze) nyugodtan mehet a vízbe, akár nélkülünk is.  (Videó)

2015_ket_evvel_kesobb_ugralos.jpg

A nyári szünet utolsó hétvégéjére tartogatott Boti még meglepetést! Szombaton arról beszéltünk otthon, hogy el kell menni a zöldségesbe. Boti mondta, hogy ő elmegy egyedül!!!! Természetesen nem kezdtük el szajkózni neki, hogy ő még kicsi ehhez, hanem próbáltunk megoldást találni. Ami végül az lett, hogy Lacó ilyen-olyan indokkal lement előre, Boti tudta nélkül követte őt és felügyelte, miként közlekedik a mi hatalmas, öt és fél éves gyerekünk. Aki bizony elment egyedül a zöldségesbe, megvette a kívánt petrezselymet, kifizette, megvárta a visszajárót, majd hazasétált! Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá!

Hogy jövőre iskolás lesz-e? Ezt még nem tudjuk. Ha változik a hozzáállása és viselkedése idegen felnőttek jelenlétében (lásd nyári ovi vagy úszótanfolyam), akkor valószínűleg megy. Ha nem, akkor marad még óvodás. Ezt legkésőbb jövő ilyenkor elárulom! :) :) :)

2015_ket_evvel_kesobb_nyaralos_2.jpg

Szólj hozzá!

Óvodai események

2013.10.08. 08:23 :: FNora

- Anyuka! A Kenéz sokszor megüt engem!

- És miért Botikám?

- Hát, mert elveszem a játékot, ami nála van.

- Akkor ne csodálkozz Kisfiam!

- De Anyuka, én mindig visszaadom a játékát!

--------------------------------------------------------------------------------------------

- Összevesztünk a Kristóffal a homokozóban.

- Min vesztetek össze?

- Egy lapáton.

- Mi történt? 

- Én is fogtam, meg ő is fogta és húzogattuk ide-oda!

- És aztán? 

- Aztán semmi. Kristóf talált magának másik lapátot!

--------------------------------------------------------------------------------------------

- Ki a legjobb barátod az oviban?

- A Janka! Csak őt szeretem,  de senki mást!  

(Mindehhez délután elhangzott az is, hogy Boti annyira szeretne egyszer végre már a Janka mellett aludni! :D )

Szólj hozzá!

Nyár és egyebek

2013.09.24. 20:54 :: FNora

Úgy gondoltuk, néhány szóban összefoglaljuk a nyár eseményeit. Az első az volt, hogy Boti kijárta a bölcsődét. Kicsit aggódtam az óvoda miatt, hogy hogyan fog majd alakulni, mert Boti annyira szerette a bölcsit. Hát, június-július környékén már feladtam minden aggódásomat, mert Boti már nem szerette annyira a bölcsit.  :) Gabi néni szerint már unatkozott, nagy fiú már az ottani játékokhoz, illetve fáradt is volt, rossz volt felkelteni minden reggel. Ezért, amikor már csak két hét volt hátra, rajzoltunk nyári szünet-váró fát, gondolván talán látványosabb lesz, milyen kevés nap van hátra, ha minden reggel kiszínezünk egy levelet. Nos, az első két levelet színezte Ő, a többit én....

Július tizenkilencedikén volt Botond utoljára bölcsiben. Hát, én is, de az épp jelenlévő Kriszta néni és Vali néni is megkönnyezte Boti távozását, nagyon szerették Őt. (Gabi néni akkor sajnos nem volt ott, de pár héttel később azért bementünk, tőle is elköszöntünk illő módon.)

Másnap, július 20-án végre eljött a nyaralás időpontja, reggel útra keltünk Balatonra! Nagyon vártuk mindannyian! Egy cuki kis lakásban laktunk Balatonbogláron, Boti rögtön otthon érezte magát. Első utunk Fenyvesre vezetett, mert Gabiék, Istiék, Zsozsóék ott nyaraltak éppen. Este foglaltuk el igazán a mi szállásunkat.

Nos, életünk eddigi legjobb nyaralását tudhatjuk magunk mögött! Az idő a legjobb volt, a víz tökéletes, a lakás kényelmes és hát Botond....Édes, okos, kifejezetten jó fiú volt egész idő alatt! Nagyon bátor is lett! Míg az itthoni strandon úgy ugrott a medencébe, hogy fogni kellett a kezét, a Balatonba Apa nyakából ugrált, aztán már a karúszót is levette és édesen úszni próbált. Nagyon sokat labdáztunk, elképesztő labdaérzéke van! Vízibicikliztünk, azt nagyon élvezte, ott is igazi hősként csúszott bele a mély vízbe a csúszdáról. Minden alkalommal, mikor mentünk be a vízbe azt kiáltozta, hogy ez jobb, mint újkorában! :) Kedvenc időtöltései közé tartozott, hogy felfeküdt a víz tetejére és ezt kiabálta: Hú, de jó! Azta de jó! :)) Annyira, de annyira édes volt! Egyik este átjöttek Gabiék, felsétáltunk a kilátóhoz (Botika ráütött az ujjára egy kővel, most szeptember vége van, de még mindig kék). Minden este bulizhatott, fél tízig ébren maradhatott és minden reggel fél kilenckor kelt, sőt, egyszer fél tízig is alhattunk! Voltunk sétahajókázni is, sokat sétáltunk esténként. Boti kapott Anyutól zsebpénzt, nagyon boldogan vásárolt belőle egy VW bogár rendőrautót! Szépen lebarnultunk, még Boti is, cukin világított a kis fehér feneke! :)

Sajnos gyorsan eltelt az egy hét, nagyon szomorú voltam, mikor indulni kellett haza. Szombaton el is indultunk Úrhidára Gabiékhoz, ugyanis Boti ott folytatta a nyaralást. Aznap még mi is náluk aludtunk, majd vasárnap hazajöttünk, a mi nagyon nagy fiunk pedig ott maradt! Hát, borzasztóan hiányzott, de szerencsére Ő borzasztóan jól érezte magát hála az Őry-családnak! Gabi minden nap leírta, hogy mit csináltak és amikor szerdán Apa hazahozta, kiderült, hogy szinte mindenről be is számolt nekünk Bogyika.

A nyár hátralévő része nagyon gyorsan telt. Apa, Jutka mama, Rózsi mama és én felváltva vigyáztunk Botond úrfira! Lacó szuper programokat talált ki neki: sátoroztak a Várfok utcában, hajnalok hajnalán felkeltek és felmentek a Vaskapuba hullócsillagot nézni, stb. Amikor Rózsi mama vigyázott Botira, akkor Boti hétfőn beköltözött a Várfok utcába és péntekig nem is volt hajlandó hazajönni velem. :)

Szeptember első hetében elkezdtük az óvodát. Boti nagyon várta és ez a beszoktatásnál is látszott. Első nap csak az udvarra mentünk volna kicsit, de ő már ott is ebédelt, majd másnap már ott is aludt az óvodában. Úgy látom, Gabi néniékhez hasonlóan az óvónők, Nati néni és Éva néni is nagyon szeretik Botondot. Azt mondják, nagyon stramm, vagány, talpraesett, ugyanakkor szófogadó és szabálykövető gyermek. A negyedik hetet kezdtük most, Botiból ömlenek a mondókák és minden nap könyörögni kell, hogy induljunk már haza az óvodából! Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire okos nagyfiú!

A szokásai közé visszakerült, hogy nem nagyon enged a ki a szobájából este, igényli az összebújva-elalvást. Ami néha nem túl jó, mert rengeteg idő elmegy vele, meg én is elalszom, stb., de alapvetően viszont nagyon szeretem, egyrészt mert ilyenkor nagyon közlékeny, csomó mindent elmesél, másrészt roppant bújós, ölel, puszil, simogat és egy percenként elmondja, hogy mennyire szeret!

A legutóbbi hétvége eseménye a VW Golf találkozó volt. Boti ezt is imádta! Láttunk igazi autóversenyt,csodaszép veterán és új autókat de a lábbal hajtós kisautózás volt a kedvence! Estig maradtunk. Hazafelé még megálltunk vacsorázni a mekiben. Apa sorban állt, mi leültünk. Botika fennhangon: "Anyuka! Én olyan jól éreztem ma magam, hogy majdnem beszartam!" :))))

Szeretem a közös programokat! És Botond is. Csüng az apján, nekem ettől könnybe lábad a szemem minden alkalommal! És amíg vártuk a tombolasorsolást, Bogyek a kezemben volt, majd odahúzta Apát is és egyszerre ölelgetett bennünket. Mint kiskorában a "bódodóóó"!

Szólj hozzá!

Befejező rész?

2013.04.04. 21:33 :: FNora

A kérdés jogos, hisz 2013. 03. 23-án, szombaton, Krischneider Botond három éves lett!!!! Nagyon büszkék vagyunk rá!

Péntek este bőszen fújtuk a lufikat Apával, hogy reggelre feldíszítsük a Nagyfiúnak a lakást! Örült is nekik másnap nagyon! Reggeli után gyorsan összeszedtük magunkat és elindultunk Budapestre az Elevenparkba! Botond eleinte kicsit bátortalan volt, de aztán belejött a játékba és remekül mulatott. És hát mi is! Boldogan mászkált a nagy mászókán, fetrengett a sok színes műanyag labda között, csúszdázott (persze a "nagy" csúszdán szigorúan Apával vagy velem, mert kicsit betoji néha :D ). Ugrált a trambulinon, focizott, igazi Ronaldinho, de legjobban a szivacslabdákat kilövő szerkezet tetszett neki! Három órán át folyt a felhőtlen mulatság! 

elevenpark.jpg

elevenpark2.jpgAz Elevenparkból hazafelé megálltunk kicsit vásárolni. Életünkben először ott hagytuk Botit egy gyerekmegőrzőben. Nagyon jól érezte magát ott is és nagyon jól viselkedett, én viszont elég rosszul tűrtem, hogy vadidegenekkel van, úgyhogy bő fél óra után mentünk is érte. 

Sokan felhívták Őt telefonon, édes pofa, mindenkinek azt mondta, hogy lufit kapott a szülinapjára. Nagyon rendes gyerek, semmiféle hiányérzete nem volt, hogy nem kapott ajándékot, tökéletesen beérte a lufikkal és a játszóházzal. Persze azért kézzelfogható ajándék is járt, vasárnap köszöntöttük. Kapott társast, mondókás könyvet és Apa rendkívül finom tortát sütött neki! Ebéd után játszott a szobájában, amíg Apa díszítette, felgyertyázta a tortát, aztán szóltunk neki, hogy jöjjön. Nyilván sejtette, mi következik, kisomfordált a szobájából és zavarában a következőket mondta: "Jödök már! Na mi van? Mit kiabáltok?" :)))))

3 éves 01.jpg

Délután jött Jutka mama és Feri papa, akik szerszámkészlettel és egy fa veterán autóval ajándékozták meg, illetve elhozták a Keresztanyámék ajándékát, egy szép, színes, festett favonatot!

3 éves 02.jpgApa családjával Húsvét hétvégéjén ünnepeltünk... Szombaton Istinél voltunk, ahol Szilvi szülinapját ünnepeltük egy meglepi-buli keretében. A vendégek közt ott voltak Szilvi szülei és néhány barátja is, szóval Boti számára idegenek. Bobek nagyon jó fej volt, egy cseppet sem feszélyezte őt az ismeretlen társaság, sőt, mindenki el volt ájulva tőle, olyan jól viselkedett és annyira cuki volt. Néhányszor fel kellett vele menni az emeletre, ahol régen laktunk. Ott van becsomagolva Boti hintája, és ő minden áron lyukat akart fúrni a csomagolásra. Mondom neki:

- Botikám, ne lyukaszd ki, mert esetleg bogarak másznak bele. Ha lesz egyszer egy kistesód, ő hol fog hintázni?

- Itt a kicsi kezemben! 

:)))))

Vasárnap volt a nagy családi szülinap, szintén Istvánnál. Nagyon jól éreztük magunkat, Boti rengeteget játszott Barnussal, segítettek Gabinak sütit csinálni, szaladgáltak, fogócskáztak.

3 éves 03.jpgAz ajándékoknak (sárkányos-fújós társas, kirakó, Mini Morris matchbox, persely, stb. ) szintén nagyon örült, és Rózsi mama meglepetése, az Angry Birds-ös torta is nagy sikert aratott! Persze duma ezen a napon is volt! Istinek van egy rossz sütője és egy rossz mosogatógépe, amit most a fiúkkal vittek le a kocsiba, hogy meg tudja javíttatni.

- Anyuka, mit cipekednek?

- Leviszik a sütőt meg a mosogatógépet, hogy elvigye az Isti szerelőhöz.

- Milyen konyha lesz ez?????

http://indafoto.hu/krischilaco/3436_honap/page/4

Nagyon jópofa beszólásai vannak! Múltkor a kocsiban kért inni, de az ő üvegéből kifogyott, így hát beletelt egy kis időbe, míg a mi üvegünkből töltöttem át az övébe. Egyszer csak előre szól: "Na mi van? Nem iszom?" :))))) Egyre édesebb dolgokat mond, és természetesen még mindig folyamatosan beszél. Egyre szebben, de azért még mindig vannak furcsaságok. A kedvencem most a Fondabomb. Ez Spongyabobot jelenti! :)) Próbáltuk neki tanítani: 

- Botika! Sssssssspongyabob!

- Ssssss.....Fondabomb!

Nagyon nevettünk!

S hogy hűek maradunk-e a blog alcíméhez, és befejezzük-e a blog írását három év után? Nos, nem hiszem, de biztos ritkábban fogunk jelentkezni. Muszáj megosztanom a család távol élő tagjaival és a barátokkal a legfontosabb eseményeket, nagy élményeket. Mint például amikor az Elevenparkos estén lefektettem Botit, aki egyszer csak megszólal: "Anyuka, olyan jó volt ez a mai napom! Köszönöm!"

Szólj hozzá!

Címkék: 003

Baleset

2013.03.26. 14:40 :: FNora

Nagyjából két héttel ezelőtt Boti hétvégén benáthásodott és köhögött, ezért úgy gondoltam, hétfőn még otthon tartom, ne legyen komolyabb baja. Szépen eltöltöttük a reggelt, majd míg én teregettem, Boti az ágyunkon bohóckodott. Éjjeli szekrény gyanánt ún. lebegő polcot szereltünk fel, amelyen egy szép kis üvegcsében potpourrit tartunk. Bobikám gondolta, megszagolja, rátámaszkodott a polcra, ami kiszakadt a falból, a gyerek lebukfencezett a földre és a potpourris üvegcse végigszántotta az arcát. Iszonyatosan sírt, remegett szegény. Gyorsan felkaptam, látom, meglehetősen bedagadt a szája és tele van vérrel. Némi vigasztalás után gyorsan ki a fürdőbe kiöblíteni a száját, utána betadinnal bekentem az arcát, nagyjából ilyenkorra hagyta abba a sírást. Leültettem a kanapéra, kiszaladtam az előszobába, gyorsan sírtam egy kicsit én is. :) Utána felkaptam, felvittem a felettünk lakó hölgyhöz, aki nővér a kórházban. Ő azt mondta, mivel be van dagadva az arca is és a szája is, vigyem be a kórházba. Bevallom őszintén, kicsit pánikoltam, még a gyerekdokit is felhívtam Apa után, hogy most őhozzá vigyem-e vagy a kórházba, holott ugye a nővér-szomszéd megmondta, hogy odavigyem! :) Hívtam Anyut is, jöjjön a kórházhoz, hátha menni kell még ide-oda, legyen ott még valaki.

A kórház előtt Anyu nagyon ügyesen foglalt egy parkolóhelyet, közel a bejárathoz, mire odaértünk, de annyira ideges voltam, hogy nem tudtam leparkolni. Mindeközben Boti tök csöndben, lekonyult szájjal ücsörgött a kocsiban. Miután sikerült álló helyzetbe hoznom az autót, besiettünk. Kellett várnunk egy darabig. Amíg Boti a pesti kórházban volt, én csak pisilni mentem el mellőle. Azt kérdi várakozás közben: "Anyuka, végig itt leszel?" Mondom neki, hogy persze, egy tapodtat sem mozdulok. "De pisilni se mész el?" Édes! 

Végül egy nagyon kedves doktor bácsihoz kerültünk, aki megnyugtatott, hogy nem akkora a baj, mint amekkorának látszik, szépen meg fog gyógyulni, csak arra figyeljünk, nem túl aluszékony-e, nincs-e hányingere, nem szédül-e. 

A kórházból egyenes út vezetett a játékboltba, valami fájdalomdíj ilyenkor kötelező. Anyukám vett neki egy VW bogár rendőrautót én meg egy taxit, aztán hazamentünk. Ebéd után viszonylag gyorsan elaludt, csak kicsit nyafizott, hogy ő ülve alszik, mert nem tud ráfeküdni az arcára. De aztán elaludt és majdnem három órán át húzta a lóbőrt. Ő, aki jó esetben másfél órát alszik délután. De mivel jókedvűen ébredt és a nap hátralévő részében is vidám és aktív volt, betudtam a stressznek.

Másnap elvittem bölcsibe, azt mondta útközben, hogy mindenkinek meg fogja mutatni a bibijét. Mondtam, nyugodjon meg, mindenki észre fogja venni! :)

baleset.jpg

Szólj hozzá!

Kórházasdi

2013.02.17. 21:48 :: krischilaco

Január 10-én gyanútlanul elvittem Botikát bölcsibe. Utána gyanútlanul meglátogattuk Bebét és Danit, nagyon jót játszottak a fiúk. Miután hazamentünk, minden rendben ment, egy furcsaság történt, hogy Boti nem akarta végig hallgatni az esti mesét, becsukatta velem a könyvet és kérte, hogy aludjunk. Így is tettünk, szépen, gyanútlanul lefeküdtünk, betakartam. Egy pillanat múlva Botika tele hányta az ágyát. Nagyon meglepődött szegény, nem értette, mi ez, még sosem hányt. Aztán hajnali fél kettőig még kb. tízszer megismételte a műveletet, minden korty vizet visszahányt. Kettő körül elaludt, reggelig pihentünk. Másnap délután újra hányt, de a doki azt mondta, még nem néz ki olyan rosszul, várjunk még. Szombaton reggel egész vidáman ébredt, a dokinál már kicsit kókadtabb volt. Csináltak gyorstesztet, amiből kiderült, hogy szegény Drágám ki van száradva. Az orvos azt mondta, fél lábbal a kórházban van, de látott még esélyt arra, hogy pótolni tudjuk a folyadékot, így még mindig azt mondta, várjunk. „Majd ha csak fekszik és nem érdekli semmi, akkor induljanak”. Ebéd utáni alvásból már így kelt: csak feküdt, egy mosoly nem volt az arcán, így hát felkerekedtünk és elindultunk Budapestre a Beteshda kórházba. Kb. a benzinkútig jutottunk, Boti már egyfolytában csivitelt, nevetgélt, viccelődött. A kórházban evett ropit, ivott szépen, amíg várakoztunk, aztán a vizsgálat után az ott lévő doktornő haza is küldött bennünket. Botikám elaludt hazafelé a kocsiban, Apa így vitte fel a lakásba, ahol tovább aludt, majd amikor felkelt, újra hányt. Ezért elindultunk másodszor is a kórházba, ott is fogtak. Szegény Apucika egy roppant csoffadt panzióban töltötte az éjszakát, én pedig egy széken, mert nem adták oda az ágyat, ami Bobika ágya mellett volt. Kiscicámnak branült szúrtak a kezébe, amit hősiesen tűrt, tényleg nagyon bátor volt. Éjjel két zacskó infúzió folyt le neki, de legalább már nem hányt.

Reggel jött egy újabb doktornő, aki azt mondta, 24 óra kell hányás nélkül, míg hazaengednek, így még vasárnap is ott aludtunk. Nagyon rossz volt nézni, hogy olyan kis bágyadt az én Kisbabám, de szórakoztatni is nehéz volt. Enni csak neki adtak a kórházban, én azt ettem, amit Lacó hozott. Nagyon vártam a hétfő reggelt, hogy végre azt mondják, mehetünk haza! Délelőtt jött is a Főorvos asszony, jól megtapogatta Boti pocakját, majd közölte, hogy nem mehetünk haza, mert még fura hangokat hall a pocakjából. Nagyon-nagyon el voltam keseredve, Botika jobban viselte, ezt be kell látnom. Végül kiderült, nagyon jól tették, hogy ott tartottak, mert este Bobek újra hányt. Na, ezt már rosszul viselte, sírva kérdezte, hogy miért hányt megint? Aztán újabb branült szúrtak neki, ekkor is sírt. Nagyon-nagyon sajnáltam. Kedden volt egy kis vidámság, meglátogattak bennünket a Bohócdoktorok, Boti még igazi bohócorrot is kapott ajándékba. :)

bohócorr_2.jpg

A vége az lett, hogy Apa csak szerdán jöhetett értünk.

A kórház maga rémes volt, a szobánk gyakorlatilag egyben volt a köhögős, prüszkölős, tüdőgyulladásos, influenzás gyerekekkel, illetve hétfőn, mikor Boti újra hányt, már nem tudták kicserélni a párnáját, csak megfordították, mert nem volt több párna a kórházban. Kétszer ugyanazzal az orvossal nem találkoztunk, nővérekkel se sokszor, de igazából majdnem mindenki kedves volt. Boti kedvence (meg tulajdonképpen az enyém is) az egy szem férfi ápoló, Józsi nővér volt.

Az itthonlét elég nehezen indult, Boti az egész világot felfalta volna, de persze nem lehetett, ezért elég sok volt a hiszti. És persze a sok bezártság sem tett jót. Újabb hétfőt vártunk, míg végre mehet bölcsibe a Kisbabánk. Nem így történt. Szombaton kezdtem én az influenzát, hétfő estére a fiúk is becsatlakoztak, úgyhogy Bobek egy napot volt bölcsiben. Mindannyiunknak magas láza volt, de amíg mi Lacóval 2-3 nap alatt túl voltunk rajta, Boti másfél hétig küzdött vele, így a vége sajnos antibiotikumos kezelés lett. Viszont január utolsó hetében már muszáj volt dolgoznom, így Anyu, Zsozsó és Gabi+Barnus felváltva vigyáztak Bobikára. Ezúton is köszönjük a segítséget! Na ezt már nagyon élvezte és lassan-lassan visszatért a lakásba az igazi, gyöngyöző Boti-kacaj! Anyuval játszottak sokat, Zsozsóval főztek, és Gabiékkal végre, közel három hét után kimehettek a levegőre!

Február negyedikén jött el a napja, hogy Boti újra bölcsibe mehetett. Kriszta néni volt ott reggel, nagyon megölelgette, megpuszilgatta a Kisfiúcskát. Délután zeneoviba is elmentünk, mert a Nikit is sokszor emlegette Boti, és úgy örült, hogy nagyon jól viselkedett az Ikrekkel együtt, bár Pannával azért kicsit huncutkodtak is.

Hatalmas nagyfiú, a minap épp 110-es jelmezt vettünk neki, amit aztán majdnem fel sem tudott venni! Egy hét bölcsi után, hétvégén Boti köhögni kezdett. Semmi más baja nem volt napokig, így reménykedtünk, de hiába! A betegség sorozat még nem ért véget! Hétfőn még bölcsiben, és a zeneovis jelmezbálban is volt, de estére belázasodott, folyt az orra. Újabb egy hét itthon…

jelmezbál_zeneovi.jpg

Botika egyébiránt nagyon viccesen néz ki, ugyanis már nagyon hosszú a haja! Édes kis csigákban göndörödik neki. Ha lehúzom a sapkát a fejéről, égnek áll a haja, ilyenkor nagyon nevet, és azt mondja, úgy néz ki, mint egy süni!

Továbbra is egyfolytában beszél, de most már annyira sok mindent szeretne mondani és úgy szeretne már nehezebb szavakat is használni, hogy a kis szája nem tudja követni az agya tempóját.  Ettől néha olyan összevisszaság és halandzsa jön ki a száján, hogy néha mi magunk sem értjük. :)

Legújabb dumája az „akkor jól van akkor”, az „a kutyafáját”, az „a csudába!” és az „a fenébe”! Ezeket váltogatja, nagyon vicces!

Szólj hozzá!

A követőink azt hihették hol vagyunk!

2013.01.07. 21:24 :: krischilaco

Jól lőttük be a blog indításakor, hogy az első három évről számolunk be, mert úgy tűnik addigra teljesen kifullad a dolog. Most is hónapok óta terveztük, hogy írunk, aztán persze meggyőztük magunkat, hogy majd az Ünnepek között, akkor "úgyis lesz időnk"...

Biztos az is közrejátszik a dologban, hogy a kezdetekben minden olyan gyorsan változik egy csecsemőnél: megfordul, felül, feláll, megszólal... Aztán kicsit lelassulnak a dolgok. Vagy mégsem?

Visszaolvastam az előző bejegyzést, amikor is beszámoltunk arról, hogy Boti megtanulta az első mondókáját. Mostanra annyit tud fejből, hogy nem is tudnám felsorolni. Van egy gyermek dalokat tartalmazó CD-je, amit szinte kívülről fúj. Ami nagyon cuki, hogy napjában többször, teljesen önállóan elkezd mondókákat mondani, vagy dalolászni játék közben. Hihetetlen milyen tanulékonyak ebben a korban. Meseolvasás közben is sokszor előfordul, hogy ő fejez be egy-egy mondatot. Sőt! Legújabb szokása, hogy ő mesél nekünk hosszasan, mindenféle cuki történeteket, zseniális fantáziával van megáldva, az biztos! Őrületesen kirakózik, nagyon profi! Gabi néni vitt be a bölcsibe is, majd ámulva mesélte, hogy Boti úgy kirakott egy számára teljesen ismeretlen kirakót percek alatt, hogy annak nem volt meg a doboza, így nem látta, milyen képet kell kiraknia.

Már otthon és a bölcsiben is a nap nagy részét pelenka nélkül tölti, ügyesen szól, ha pisilnie kell. Sőt, egyszer a bölcsiben véletlenül pelenka nélkül aludt el, majd felkelt, és szólt hogy neki pisilni kell. Igazából, ha kakilnia kell is szól, csak akkor azért, hogy adjunk rá pelust. Nem igen lehet meggyőzni még, hogy ezt is a WC-n intézze.

Boti a Karácsonyt nagyon várta. Rózsi mamánál a szokásokhoz híven jó előre fel volt díszítve a lakás, amitől teljesen ámulatba esett. A dekoráció minden elemét alaposan szemügyre vette, mindenkinek megmutatta, és persze közben kommentálta: "Húúú!", "Azta", "Ezt nézd!" stb. Ennek megfelelően fogadta a Karácsonyfát is. Nagy kedvenc a szaloncukor, amit - a kis gyereklogikáját követve - facukornak hív. Persze az ajándékoknak is nagyon örült!

Kari_2012_011.jpg

A Jézuskának is üzent Botond, mégpedig azt, hogy legközelebb, ne csomagolja be ilyen nagyon az ajándékokat. A fa alatt autópálya, lego, és festőkészlet volt. Minden nagyon tetszett neki, azóta szinte naponta fest. Íme az egyik alkotása:

boti festménye1.jpg

A képnek a Papagáj herceg tehénfejjel címet adtam, miután véletlenül 90° fokkal elforgatva állítottam fel a polcon. ;)

Természetesen voltunk a nagyszülőknél, illetve Miskolcon is. Mindenhol nagyon jól érezte magát.

Kari_2011_02.jpg

Kari_2012_03.jpg

Kari_2012_04.jpg

Kari_2012_05.jpg

Hisztik még mindig vannak, de arra is rájöttünk, hogy bizony a mi ingerküszöbünket is magasabbra kell állítani, hogy legalább az apróságokon ne kelljen vitatkozni. A legnagyobb hisztiket akkor produkálja, amikor a nagyszülőktől haza kell menni. Ilyenkor aztán minden eszközét bemutatja! Egyébként pedig zabálnivaló! Minket szigorúan Anyucika/Apucika, vagy Anyuka/Apuka néven szólít. :)

Ja, és a fura cím?! Ha családos program van, de valami miatt kicsit különválunk, a Boti mindig megjegyzi: "Apa! Anya azt gondol hol vagyunk!" :)

Szólj hozzá!

Bölcsiszünet, új bölcsi és egyebek

2012.09.20. 22:30 :: FNora

Már megint elég régen írtunk, nem is mentegetőzöm. :) A bölcsi szünet július végén kezdődött, bár nekünk kicsit hamarabb. Előtte lévő héten Boti beteg volt, aztán hétfőtől mehetett volna, de pont itt nyaraltak Gabiék és Boti velük nyaralt napokig. Nagyon jól érezte magát, minden reggel boldogan várta Gabit. Aztán csütörtök-péntek már bevittem bölcsibe, hogy még utoljára találkozhasson Attiláékkal, akik ősztől már oviba járnak.

A négy hét bölcsi szünet nagyon gyorsan eltelt, pedig míg szegény Apa csak egy hetet, én hármat tudtam Botival itthon tölteni. Nagyon sokat játszótereztünk, illetve épp itt voltak Fagyiék, akikkel szinte minden nap találkoztunk és a három gyerek nagyon bírja egymást! Olyan édesek együtt. Már jó egy hónap eltelt azóta, hogy hazautaztak, de Boti most is nagyon sokat emlegeti őket.

Augusztus 21-én mentünk újra bölcsibe, akkor még a szokásos szobába, Éva nénihez és Gabi nénihez. Botit nagyon meg is dicsérték, mert úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, mintha nem lett volna négy hét bölcsi nélküli lét. Aztán szeptembertől új szobába kerültek, Éva nénitől búcsút kellett venni, helyette kaptuk Betti nénit, vagy ahogy Boti hívja: Benti nénit. Hát, khm...Nem nyűgözött le, de Botit sem. Az én kisfiam, aki minden reggel dalolva ment bölcsibe és még a vezetőnő is megdicsérte, hogy milyen ügyes, okos, minden reggel nyávogott (sírni azért nem sírt), hogy: "Boti nem eeeme bőőőcsííí!" Értsd: Boti nem elmegy bölcsi. :( Elég rossz volt így indulni reggelente, mindig ki kellett találni valamit, amitől minimális kedve támadt elindulni. Aztán egy keddi napon eljött családlátogatásra Gabi néni - aki szerencsére Botival maradt és köztük a szerelem továbbra is változatlan - és Kriszta néni. Igen, Kriszta néni, aki Benti néni helyett lett végül is. Ő százszor szimpatikusabb, lehet vele tegeződni és Botinak is tetszik. Ugyanis azóta újra gond nélkül indulunk reggel!!! Vagy ha picit nehezebben ébred, a tűzoltóság szemléjével gyorsan indulásra lehet bírni! Mivel a legtöbb csoporttársa elment oviba, hárman maradtak régi motorosok: Boti, Tibike és Eszter.  A két fiú nagyon nagy cimbora, mindig együtt játszanak, de amikor Boti volt a fodrász(!), akkor Esztert is bevonták! :D Boti egyébként Pidikének hívja Tibikét! :)))

Boti egyre okosabb. Már mondatokban beszél és szinte mindent mond. Pár napja kezdett el ragozni! Gyakran használ például tárgyragot, de a -val, -vel is megy időnként. Édesen szavalja a mondókákat is, amiket a bölcsiben megtanult. Meg kell zabálni, ahogy előadja és roppant büszke magára. Mi meg őrá! :) Ez volt az első:

Hisztik mostanában is előfordulnak (természetesen csak otthon, sem Gabi nénit, sem a Mamákat nem szórakoztatja ezzel). Nagyon zsivány, amikor tudja, hogy már az utolsó idegszálam is kilóg, akkor odajön, átölel és zokogva: "Boti úgy szeret Aduci!" vagy "Aduci nem médes!" Nnnna? Ki mit lép ilyenkor? :) Ja! Mert bizony, elértük, megértük ezt is, Anyucinak hív. (vagyis pontosan Aducinak) Olyan boldog voltam, hogy végre nincs igazságtalanság, Apuci és Anyuci, jajjdejó! Igen ám, de (Apuci hathatós közreműködésének köszönhetően) Botika következetesen Apucikának becézi Lacót!!! Ha egyszer két Krischneider összefog! :)

Ami a méreteit illeti, Boti kereken 100 cm, kb. 15 kiló és 25-ös cipőt vettünk neki a minap. Óriásbébi! :) A hétvégén lesz kettő és fél éves, úgyhogy tervben is van egy doktor bácsi látogatás. A következő bejegyzés valószínűleg arról születik majd.

Szólj hozzá!