Léla valóban nagyon szerencsés. Ugyanis, míg Boti tizedik születésnapjának nagycsaládos, barátos ünneplése a galád vírus miatt elmaradt, Léla abban a kegyben részesült, hogy az ő születésnapján még lehetett gyülekezni, mielőtt újra tiltottá vált volna.
Így hát októberben, mikor Léla négy éves lett, összegyűlt a család, Gabika jóvoltából érkezett egy JÉGVARÁZSOS torta (lányos anyukák tudják, mit jelent ez), sok-sok ajándék mindenkitől és igazi karneváli hangulat. Sőt, másnap még a szomszéd gyerekek is felköszöntötték! Léla nagyon élvezte a felhajtást, Huba azt mondta, neki ne rendezzünk bulit, vagyis az ő bulijára csak Apát hívjuk meg. :)
Négy éves...kimondani is meglepő. Olyan nagylány. Ha reggel hamarabb kel, mint mi, szépen csendben megvárja a nappaliban, amíg felkelünk, felöltözik, a pizsamáját összehajtja... Vagyis megvárta Karácsony előtt. A fa és az ajándékok miatt mi kértük, hogy inkább jöjjön be hozzánk, hogy együtt tudjunk kimenni, úgyhogy az ünnepek alatt két ágyfoglalónk is volt, mindketten rendszeresen átjöttek a mi ágyunkba, legkésőbb reggel 6-kor ott voltak. Azt csak halkan jegyzem meg, hogy mióta elkezdődött az Újév, és mindketten újra dolgozunk, azóta az egész éjszakát a saját ágyukban töltik, és hét óra előtt nem kerülnek elő. Konkrétan hétfőtől...
Lélácska 107 cm magas, közel 20 kg. Néhány hete nem jár óvodába, de kiválóan érzi magát itthon, csak mostanában kezdte emlegetni az ovit, most már talán menne. De az esetek 90 %-ban nagyon szépen játszanak Hubával itthon, őrületesen cukik. Annyira össze vannak nőve, tényleg, mint az egypetéjű ikrek. Léla a megengedő, konfliktuskerülő, Huba az elképesztően konok akarnok. Szoktak veszekedni, de ez nem tart túl sokáig, gyorsan túllendülnek és folytatják ott, ahol abbahagyták. Botival is nagyokat játszanak, nagyon szeretik az ő nagy testvérüket, de a hármas játék gyakrabban fordul veszekedésbe. Huba lefekvés előtt mindig nagyon megölelgeti, megpuszilja Botit.
A karácsonyt mindannyian nagyon vártuk. A gyerekek természetesen a fa, az ajándékok miatt, mi felnőttek pedig az ő örömükön túl, nem tagadjuk, az év végi leállások miatt, hogy jobban, többet tudjunk egymásra koncentrálni. Az ünnepek előtti napokban Lacó nagyon sokat készült, finomabbnál finomabb ételek és sütemények kerültek ki a keze alól. Nem is voltak hosszú életűek. :) A gyerekek és én szerintem idén sütöttük a legfinomabb mézeskalácsot, ennek mondjuk több pozitív tulajdonsága nem volt, díszítés terén van mit gyakorolni. Az ajándékokról, három gyerek esetében, listát kellett írni, amit nem csak akkor használtunk, míg összeírtuk, ki mit kapjon, hanem a csomagolásnál, a szétosztásnál is. Pedig darabra igazán nem sok ajándékot kaptak, mégsem ment már fejből. Szerencsére sokan vannak. :)
A fát 23-án este díszítettük, miután a gyerekek lefeküdtek, kivéve persze Botit, aki már aktív résztvevője ennek, illetve a fára kerülő szaloncukrok minőségellenőre. Nagyon alapos munkát végez, többször megbizonyosodik minden fajtáról, valóban finom-e. Egy kabaré volt az előkészület ezen része, minél halkabban próbáltuk csinálni, annál hangosabbak voltunk. Huba. aki általában hat körül jelent meg addig, 11-kor felkelt, hogy jön a mi ágyunkba, egyszer sikerült visszakísérnem a sajátjába, de fél óra múlva újra kint volt, az ajándékok egy része persze a mi szobánkban eldugva...na. Nem volt egyszerű, de sikerült. A fa ott állt reggelre, a gyerekek imádták. Léla persze azonnal a szaloncukrokra ment volna rá. :) Mivel a vírus miatt fura lett ez a karácsony, nem találkoztunk senkivel, ezért az ajándékokat is elosztottuk. 24-én kapták azokat, amit ide hozott a Jézuska, 25-én a nagycsaládos ajándékokat, 26-án pedig a nagyszülőktől származókat. Így -ugyan itthon voltunk mindvégig- mégis három napig tartott az ünnep. Szilveszterre is feldíszítettük a lakást, szendvicsek készültek, kölyökpezsgőt (is) vettünk és végül Petiék is nálunk töltötték az estét.
Érdekes volt ez a karácsony így, a tágabb család nélkül, de annyira nem viselt meg, mint gondoltam. Azt hiszem azért, mert a karácsony nekem a gyerekekkel és Lacóval ünnep. Sokat pihentünk, játszottunk, hógolyózni mondjuk idén sem kellett. Viszont Szilveszter napján megérkezett a mardosó hiányérzet, amiért nem láttam a szüleimet, Rózsi mamáékat, a saját testvéremet, és Lacó tesóit sem. Nem akarok nagyon magasztos lenni és biztosan nyilatkoztam már így sokszor, de olyan mérhetetlen hálát érzek ezért a családért, amit nehezen tudnék szavakba önteni.
Hogy Botiról is szóljak pár szót: ugye dobós lett ősszel, és még karácsony előtt is lelkesen járt iskolába. Mondjuk már nem indult el hétkor, mióta hideg van, szívesen veszi, ha elvisszük reggel. Jól teljesít, és lassacskán, de kezdi megszokni a gimnazista életformát. És a kamaszosat: szünetben éjjelekig fent volt, délig aludt. Elképesztő tempóban nő, 39-es cipőt hord és 157 cm.
És Hubácskánk: Sosem gondoltam volna, hogy létezik gyermek, aki többet beszél, mint Léla. Egyfolytában beszél. Egy-foly-tá-ban. Mindig. Szupercuki és ő is jó nagy, a minap 25-ös tornacipőt vettem neki az oviba. Mert bizony néhány héten belül, ha a vírus is úgy akarja, Hubácska is óvodás lesz, 24-én pedig három éves! De erről szóljon majd a következő bejegyzés!
