Március 23-án Boti 11 éves lett. 11 éve gépeljük a sorokat...Hihetetlen. Nagyon vívódtunk, mi legyen a születésnapi bulival, hisz oly régóta vágyik rá. Szerencsére az időjárás barátunkká szegődött, azon a héten szombaton 16-18 fok volt, így úgy döntöttünk, kerti partit szervezünk az itt lakó gyerekeknek. Abban egyetértettünk Lacóval, hogy a kicsiket valamely módon távol kell tartani a rendezvénytől, hogy a nagyobbak ki tudjanak bontakozni. Ezért az ovis korosztály részére is vásároltunk rágcsálnivalót, üdítőt és szomszéd apuka közreműködésével lent az utcán terítettünk nekik.
Lacó felszerelte a teraszra Boti elektromos darts tábláját, lufikat akasztottunk fel, és Lacó többféle süteményt is sütött a rágcsálnivalók mellé. Négyre meg is érkeztek a vendégek, kicsit dartsoztak, majd elküldtük őket kincskereső útra. A lakópark különböző pontjain verses feladványokat rejtettünk el, ezeket meg kellett fejteni és úgy tudtak tovább menni a következő feladathoz. Azt hiszem, nagyon élvezték. Közben a kicsiknek is megnyílt lent a terülj-terülj asztalkám, ők ezt élvezték nagyon. Léla, Huba, Juli, Johanna, Albika és az új barátjuk, Zsombi. Ettek, ittak, jól mulattak.
A nagyok nagyon formába jöttek, kb. ketrecharcot játszottak a trambulinban, kettő bent gyűrte egymást, a többi kint szurkolt. :) Hintáztak, jól feltekerték, minél többet pörögjön a benne ülő. Néha aggasztó volt a kiszálló állapota! :D Aztán zenét kapcsoltak, gondolták, legyen tánc! Hát lett! Volt itt minden, az aktuális slágerektől kezdve a Nád a házam tetejéig. Öröm volt nézni őket! Egész nyolc óráig tartott a karnevál, Boti nagyon boldog volt! Ha jól számolom, tizenegy gyerek volt itt, így aztán duplán "eleven" születésnap lett! A sok szép ajándékot pedig ezúton is köszönjük! Minden alkalmat megragadok, hogy hálát adjak azért is, hogy itt lakhatunk, ebben a gyerekparadicsomban! És most is: Boti kiment játszani, majd egyszer csak visszajött, mert Gyöngyi néni, a három házzal odébb lakó, szuper cuki nyugdíjas házaspár egyik fele, adott a gyerekeknek egy-egy kinder tojást és egy kis tábla csokit, még a kicsiknek is küldött!
Boti nagyon nagy, pont egy évvel ezelőtt mértem őt, kereken tíz centit nőtt tavaly április óta, most 163 cm. (A kicsiket és mértem, Léla 8, Huba 9 centit nőtt, így ők 110 és 99 cm magasak) Március eleje, közepe óta újra online iskola van, sőt, tegnap óta tudjuk, hogy május 10-ig így is marad. Tulajdonképpen megnyugtató, hogy egyelőre nem kell zárt térben, kis helyen sokáig összezárva lenniük, de hogy mentálisan mit jelent ez nekik, azt nem tudjuk. Boti szerencsés, az itt lakó gyerekkel minden nap kint vannak az utcán, sétálni járnak, így azért nincs hiányérzete, tud kortársakkal szocializálódni. Az iskola hozzáállása hibátlan, meglátásom szerint. Igyekeznek a tanárok órarend szerint online megtartani az órákat, de nincsenek agyonterhelve a gyerekek. Nem mondom, hogy Boti ugyanúgy teljesít, sajnos magyarból és matekból is csúszott be hármas, azért itt látom, hogy az iskolai jelenlét hatékonyabb. Itthon elég sok minden el tudja terelni a figyelmét és nehéz azt az érzetet fenntartani, hogy igenis iskolaidő van, nem szünet. Remélem, ki tudja majd javítani, de ha nem, hát akkor majd jövőre. A többi tantárgyból változatlanul szórja az ötösöket. A feladatok nagy része kimondottan kreatív és szórakoztató. Nagyon örülök, hogy bekerült a Dobóba, jó helyen van, ez biztos.
Végre a szobája is alakul, meg tudtuk venni a gardróbját és a szobájába tervezett polcok felét. Olyan szép! Szerintem én jobban örültem neki! :D
Még mielőtt azt gondolnátok, rózsaszín felhőben ülünk és csillámpónik ugrálnak körülöttünk, azért elmesélem azt is, Boti elég erősen kamaszodik. Jobban, mint amire én fel voltam készülve egy 11 éves gyerektől. Vannak összetűzéseink és időről időre el kell kapni, leültetni és a lelkére beszélni. Valószínűleg a mondanivaló kis százaléka jut el hozzá teljes mértékben, azért kis lépésekkel, de talán haladunk.
A kicsikkel még mindig nagyon szépen játszik, ha olyanja van, ha nincs, akkor nem szépen! :D Ettől függetlenül a kistesók bálványozzák őt, imádják. És egymást is, hogy pár szót szóljak róluk is. Még mindig olyanok, mint az ikrek, többnyire mindent együtt csinálnak. Nem veszekednek sokszor, de azért van rá példa. Léla még mindig az engedékenyebb, Huba az akarnok, ez változatlan. Meg az is, hogy 0-24-ben beszélnek. Főleg Huba, aki számolóbajnok. Már azt is tudja, hogy 2+2=4, 3+3=6, 4+4=8, stb. Léla pedig igazi hercegnőtáncosnőbalerinarajzművész.
Mind jól érzi magát itthon, de szerintem a közösségnek is örülni fognak, amikor vissza lehet térni. Az megint izgalmas lesz! :)
