Nos, az előző bejegyzés végén megígértem, hogy Huba születésnapjáról és az ovi elkezdéséről fogok beszámolni, így meg is teszem.
Január 24-én Huba három éves lett. Természetesen nagyon boldogok vagyunk, hogy ilyen csodás nagyfiú lett belőle, ugyanakkor olyan szívfacsaró érzés, hogy már nem kisbaba. Rémületesen gyorsan telik az idő, félek, kettőt pislogok és ő is kisgimnazista lesz már, mint Boti.
Lélához hasonlóan még Huba is abban a kegyben részesült, hogy családi bulit rendezhettünk születésnapja alkalmából, még ha nem is volt jelen mindenki. Gabika neki is gondoskodott tortáról, ami Villám McQueen-es volt. Meg finom is. :) Hubinak az asztalfőn terítettünk természetesen, de nem akart odaülni elfújni a gyertyát. Felajánlottam neki, üljön az ölembe, fújja el úgy a gyertyát, úgysem volt jó. Végül kibökte, hogy Pistivel szeretné. Nagyon szereti őt. Is. Tavaly azt mondta, az ő szülinapjára csak Apát hívjuk meg, ettől függetlenül az első zavaron túl már nagyon élvezte, hogy miatta gyűlt össze a család. Örült az ajándékoknak is, Hidrusz, mancsos társas, roller, mind-mind sikert aratott.
Február elsején eljött a nagy nap, elkezdődött az ovi. Léla is várta már, november óta ő sem volt. Huba is beszélt róla sokat, ezen mondjuk biztosan segített a Tűzoltó Sam-es ovis zsák és a Mancs őrjáratos tornazsák is. Arra is fel voltam készülve, vele nem lesz olyan sétagalopp, mint Botival, Lélával. Nem tévedtem nagyot. Az első három napban nagyon nem mozdult el mellőlem, maximum, ha ivott, de bent kellett vele lennem a csoportszobában. De szerdán már az udvarra kiment nélkülem, csütörtökön kicsivel az udvarozás előtt távoztam, pénteken pedig már reggeltől nélkülem volt egész ebéd utánig. Jó döntés volt most is Nati nénit választani, Huba egyelőre vele kapcsolódott csak. Nagy megkönnyebbülés volt, hogy ha nem is teljesen simán, de ment ez is. Hétfőn is szépen ment az óvodába, és maradt is ebéd utánig. Hazafelé Léla elég nyűgös, sírós volt, egy pillanatra felmerült bennem, hogy beteg lesz, de elhessegettem. Mesenézés közben is tovább nyűglődött, épp eldöntöttem, hogy megmérem a lázát, mikor is hányt...Utána jobban volt, és csak hőemelkedése volt a következő két napban, de az ovi így is ugrott. Annak örültem, hogy Huba nem lett beteg. Egész péntek reggelig, amikor is 38,8-al kelt, majd estére 40 fokos láza lett. És még szombaton is egész nap. Nagyon aggódtunk. Hűtőfürdő, lázcsillapító felváltva...Vasárnap már alig volt hőemelkedése, utána pedig semmi. Szerencsére a szomszéd utcában lakik egy bűbájos doktor néni, vele tartottam a kapcsolatot. Viszont így rögtön két hét maradt ki az óvodából.
Következő héten kedden tudtunk csak kezdeni, mert Nati nem volt hétfőn, nélküle meg sem próbáltuk. De kedden újult erővel indultunk. Nos...sokkal nehezebben ment, mint elsőre. Egy tapodtat nem mozdulhattam mellőle, egy kézzel autózott, a másikkal engem fogott. Inni is csak úgy volt hajlandó, hogy én fogtam a poharat. Na de egyszer ott kell maradni az óvodában, így el kellett válnunk egymástól, ez sajnos csak sírva ment. Hallgatóztam az ajtónál, kb. háromig tudtam számolni, és már abba is hagyta. Nati beszámolója szerint onnantól vidáman játszott, evett, ivott. És Huba is egyre lelkesebben mesélt itthon az óvodáról. Pénteken végre sírás nélkül, szökdécselve ment be a szobába! De....Még mindig nyakunkon ez a nyomorult vírus. Egy évvel ezelőtt írtam róla először, annak reményében, hogy ez mostanra csak egy rossz emlék lesz. Sajnos nagyon nem. A pénteki vidám ovikezdés után hétfőtől újra bezárták az óvodákat, iskolákat, így Huba harmadszor is beszokós lesz, nagy kérdés, hogy mikortól.
Szerencsére kiválóan érzik magukat itthon, jókat játszanak, minden nap utcázunk a többiekkel, ha az idő engedi és ügyesen űznek versenyt abból, melyikük ugrál jobban az idegszálaimon. Nyilván nem vagyok egyedül ezzel, de az ötödikes, a két ovis és a home office-hármas néha feladja a leckét!
És igen, egy hét múlva Boti is szülinapos lesz. Tavaly megbeszéltük, hogy sajnos a 10. szülinapjára tervezett buli elmarad, na de majd idén! Mindenesetre bárhogy is alakul, a jelentés meglesz! :)
