Kedden újra doktor bácsis nap volt. Nagyon izgultam, mit fog mondani, mert Botond nagyon sokat bukik, gyakorlatilag bukás van böfi helyett, újabban evés után 1-2 órával is. Meg kell jegyezzem persze, hogy már 4 óránként eszik és 5 hetes kora dacára 150 ml-t begyűr. Szóval elmentünk a doktor bácsihoz, aki természetesen megmérte, az ő mérlege 4.400 grammot mutatott. A miénken kevesebb, de a lényeg ugyanaz: 3 hét alatt 850 grammot hízott!! A bukásra ilyen szép súlygyarapodás mellett azt mondta a doki, hogy normális és hogy készüljek, mert ez így lesz fél éves koráig, amíg egyrészt szilárdabb kaját is kap majd, másrészt fel tud majd ülni. Viszont azt is mondta, hogy valami heresérv-szerűsége van Botondnak, ami azt jelenti, hogy az egyik heréje körül vízhólyag van. Ami, ha egy éves koráig felszívódik, akkor nincs gond, ha nem…Arra nem is gondolok, természetesen fel fog szívódni, mert hát hiszen az én kisfiam nem lehet beteg! Mindent összefoglalva azért azt mondta a doktor úr, hogy meg van elégedve Botival, nagyon szépen fejlődik, ne aggódjak. Valóban egyre érdeklődőbb, nézelődőbb, jár keze, lába, egyszóval cuki. És mióta 4 óránként eszik, nekem is könnyebb valamivel, egyik nap már a főzés is belefért a napirendembe! Még a végén rendes háziasszony és anyuka lesz belőlem! :o) A pénteki nap a csípőultrahang vizsgálaté volt. Emiatt is aggódtam természetesen, hogy vajon itt minden rendben lesz-e. Este fél 7re kaptunk időpontot Tokodon és a hős Apa ezért kihagyta a pénteki focit. Örültem, hogy Ő is jött. Botondot kicsit megtekergette a doktor bácsi, ezt még nagyjából tűrte, az ultrahangnál sírt, szerintem hideg volt neki az a zselé, amit ilyenkor rákennek. Na de a lényeg a doktor úr szavaival élve: ha osztályozni kéne, ötöst kapna! Csuda boldogság van!