Boto-Moto szerencsére igen jó étvággyal megáldott gyermek (remélem, így is marad). Alkalmanként átlagosan 200 ml-t szopizik, de evett már 260-at is. Fejlődik is szépen. De sajnos úgy néz ki, nem tudom maradéktalanul kielégíteni ezt a hatalmas étvágyat, így egy ideje az esti szoptatások után előkerül a fagyasztóból az eltett anyatej és azt issza cumisüvegből. Reggelente, míg van elég tej, igyekszem fejni, de nem mindig megy, (pedig Boti csak négyszer eszik egy nap, mert újabban reggel hétkor kel először) és ezáltal kifogyott a tej a hűtőből.
Már amikor először tapasztaltuk ezt a jelenséget, kértünk a dokitól tápszert, hogy biztos, ami biztos, legyen itthon. Kb. két hétig őrizgettem a tápszeres receptet, de mivel elfogyott a fagyasztott tej, a héten kiváltottam. És bizony, jó hogy megtörtént, mert szerdán este pótolni kellett 30 ml-t a tápszerből.
Egyelőre elég hektikusan változik a helyzet, hol jobban, hol kevésbé van anyatej, függetlenül attól, hogy Botond szopizik-e vagy fejek-e. Nem mondom, hogy túl jó érzés ez, annak ellenére, hogy felnőnek a tápszeres gyerekek is és nekem még kényelmesebb is lenne, ha csak azt enné, de...Nem is tudom, mi a megfelelő szó, kicsit talán fájdalmas, hogy nem tudok neki annyit adni, amennyit kérne. De tápszeres gyermeket nevelő barátom azt mondja, Boti akkor is szeretni fog, ha nem tudom már szoptatni. Remélem, igaza van! :o)
