Lassan itt a nyár vége, de még meg sem említettük Boti első bizonyítványát. Nagyon sűrű volt az utolsó néhány hét, sokféle, jobbnál jobb iskolai programon vehettünk részt, mindemellett több osztálytárs születésnapi bulijára is hivatalosak voltunk, szóval volt mit tenni. Mivel az iskolát a nyáron átalakítják, így évzáró tulajdonképpen nem volt, pusztán bizonyítványosztás. Nos, Botié (amennyiben a magatartást nem vesszük figyelembe, márpedig nem vesszük) kitűnő lett. Ugyan elhatároztuk, hogy nem igazán fogunk nagy ügyet csinálni a jegyeiből, bármilyenek is legyenek, de mégis, azért roppant büszkék voltuk! Még oklevelet is kapott a szorgalmáért! Nem jutottunk szóhoz! :)
Az iskola után Boti részt vett három hétig különböző táborokban, az utolsó egy úszótábor volt, nagyon szerette, főleg, hogy az osztálytársai Kristóf és Viktor is ott voltak. Mikor annak vége lett, elutaztunk Balatonra, az első négyesben töltött nyaralásunkra. Abba a kis lakásba mentünk, ahol két éve is voltunk Siófokon. Szuper jó napokat töltöttünk ott, jókat ettünk, ittunk, különösen Boti, aki elég szoros barátságot kötött például a mojito-s csávóval, és gyakorlatilag a vízben lakott. :D
Igazából nyaralás alatt derült ki, hogy Léla egyelőre nem az a pancsolós típus, mint Boti volt, de végül csak megkedvelte a vizet. Igazság szerint nem hagytunk neki más választást!
Sok szituációban megtanulta egyértelműen kifejezni magát, mikor mit szeretne csinálni. Például a parton addig-addig magyarázta, míg rájöttünk, hogy bizony sétálni akar. Onnantól kezdve persze folyamatosan ment volna.
Az idő kiváló volt, ugyan egyik este végignézhettük eddigi életünk legnagyobb viharát, ami abban a percben bentről roppant érdekesnek, izgalmasnak tűnt, de visszagondolva borzasztó ijesztő volt, utólag nem nagyon jutottunk szóhoz!
