A három hónapos korban adandó védőoltásra várnunk kellett egy hetet, mert a doki szabadságon volt. Délre kaptunk időpontot, így este a fürdés előtt megint meg kellett beszéljem Botonddal, hogy úgy ébredjen, hogy ne délben egyen. Mostanában 1/2 4-1/2 5 között kel, tehát elvileg pont ebédidőben kellett volna mennünk. De az én kisfiam olyan okos, hogy aznap hatkor kelt először, tehát kényelmesen el tudtunk menni még vásárolni is a doki előtt és utána is volt még idő. Egy kicsit izgultam, hogy mi lesz, de nagyon ügyes baba BotoMoto, csak egy pillanatra sírt fel, amíg megszúrták, utána továbbra is lekötötte a doktor bácsi színes kockás (jó, tudom, négyzetrácsos) inge. Egyébiránt a Kisfiúcska 6.800 gramm, mindent csinál, amit csinálnia kell, a doktor úr végszava az volt, hogy tökéletesen meg van elégedve! Jó érzés.
Természetesen most is kaptunk homeopátiás kivezető szert, amit be is adtam Bobeknak. Az éjszakánk ennek ellenére borzasztó volt, összefüggően egy órát nem aludtunk, lángolt szegény Drágám, de azért 38 alatt maradt egy icipicivel a hője. Másnap volt még egy kis hőemelkedése, de aztán az is elmúlt.
Ez utóbbinak még egy okból örültem: időpontom volt Eszternél, a kozmetikusnál. Nagyon régen voltam, március 29-re volt időpontom, csak Valaki megszületett három héttel korábban a várthoz képest, 23-án, így akkor elmaradt a kezelés. Na de most! Ez ugye kb. három órát vesz igénybe, Boti addig ment a Krischi-mamáékhoz. Fél 11 körül vittem oda és három után mentem érte. Nagyon jól viselekedett, nevetett, aludt, evett. Imádom, hogy ilyen jó fiú! De azt még el kell mondjam, nem ez volt az első hosszabb különlét. Amíg itt voltak Gabiék, egyik délután elvitték a Kisfiúcskát, így én randira hívhattam az apját és egészen este fél nyolcig Botond nélkül voltunk. Jó volt kettesben lenni, kicsit lazítani, de nagyon fura volt, hogy nem volt itt. Hiányzott. Gabi pedig azt mondta (szintén), hogy nagyon jó baba volt, sokat játszottak, beszélgettek és Botond nagyon barátságos fiú! Remélem, így is marad! Büszke vagyok rá.
