Nagyon vártam ezt a hetet, mert Apa szabadságon volt. Sajnos hétfőn még dolgozott, én pedig fodrászhoz és manikűröshöz mentem, így délelőtt anyuék vigyáztak Betondra. Jó szokásához híven, semmi baj nem volt, kacagott, nevetett, evett rendben.
Kedden a fővárosba mentünk vásárolni. Boti mostanában 6-1/2 7 közt kel, meg is beszéltük, hogy 8kor indulunk. Fél nyolckor kelt fel......Sebaj, 3/4 9 lett így az indulás időpontja, Botond szépen végigaludta az utat így is. Először Apa munkahelyére mentünk, ahol is a hölgyek el voltak ájulva a Kisfiúcskától. Kivételesen üveges gyümölcsöt kapott, most először. Ha azt mondom, imádta, nem túlzok. A plázázást végigaludta, a következő célállomásunkon meg volt őrülve a színes cipőktől, ruháktól. Röhögött!!! Aztán pedig Dávidékat látogattuk meg, mit mondjak, szerintem nyugodtabban várják az egy hónap múlva születő kislányukat, Bobó maga volt a derű és boldogság, majd hazafelé is végig aludt. Nagyon nagy szerencsénk van vele.
A csütörtök nagy nap volt az én életemben, egy év után kiszabadultam! Botond a Krischi-mamánál aludt, mi pedig mentünk a térre szórakozni. Az igaz, hogy mi fürdettük, etettük, altattuk el, de ez olyan jól sikerült, hogy még a tűzijátékra sem kelt fel, éjjel is csak egyszer, de a mama sikeresen visszalatatta és aludt reggel hétig! Olyan büszke vagyok rá!
A következő nap a nagy család körében telt, István napot ültünk. Botond egész nap kézről-kézre járt, de egy cseppet sem zavarta. Nagyon örülök, mert mindig ilyen barátságos gyerekre vágytam!
Szombaton Apának volt egy kis hivatalos dolga, utána Visegrádon korzóztunk kicsit. Botit levitte Apa a vízhez, mert az szemmel láthatóan felkeltette az érdeklődését. Pont elment egy szárnyas hajó, jöttek a jó nagy hullámok, Bobek meg nem tudta eldönteni, sírjon-e vagy nevessen, aztán végül ez utóbbi mellett döntött. Cuki volt.
A vasárnapot igazi családi napnak szántuk, Tatabányán voltunk az élményfürdőben. Nem rossz hely, de azért egy nagyobb gyerekkel nagyobb móka is lett volna. Mindenesetre mi felnőttek csúszdáztunk egy kicsit! Boti pedig meghálálta az egész napot vagy hetet, egyszer sem kellett felkelnem hozzá éjjel!
Nagyon gyorsan element ez az egy hét, kicsit szomorú is vagyok. Olyan jó hárman együtt lenni és olyan ritkán adatik meg. Mindenesetre arra törekszünk, hogy minél több időt lehessünk együtt, mert a fiunk is nagyon boldog, ha mindenki jelen van!
