Mint olvashattátok és láthattátok, Boti felállt, ennek minden előnyével és hátrányával. Előnyei közt ott van, hogy Bobek roppant boldog és büszke. Előnye még, hogy több mindent lehet játszani vele, olyan édes!

Hátránya egy van, de az jelentős.  Botika babakocsiban alvó gyermek. Volt. Mert ugye mostantól nem kell abban altatni, nehogy egy csukafejessel kipattanjon belőle. Próbálkozzunk hát a kisággyal! Nos, ha azt mondom, ordítással (mármint ő, nem én, de nekem sem kellene sok), harccal, vitával és véres verejtékkel jutunk el addig, hogy nyugton maradjon, nem túlzok. Borzasztó. Nyilván csak akkor viszem aludni, ha már látom, hogy fáradt, de ő akkor is fel akar állni! Valamelyik nap gyakorlatilag félájult volt, a négykézlábra állás sem ment már neki, előre esett a feje, de akkor is!!!! Pedig, Gabi tanácsára eggyel (vagy néha kettővel) lecsökkentettük a napközbeni alvások számát. Őrület! Kilógnak az idegeim. Ja! Mindehhez hozzájárul a fogzás....Most kicsit nehéz napokat élünk. Ha valakinek van tippje a fogzási fájdalmak csillapítására, kérem jelezze (előnyben a homeopátiás megoldások), mert az ínye a héten a babaúszást is elintézte. Botika végig sírt, kivéve persze, míg egy másik baba ordított, mert ez annyira érdekelte, hogy közben elfelejtette, neki magának milyen rossz. Pedig most merültek először a víz alá. Hát, khm....nem annyira tetszett neki. Szóval küzdünk, remélem, hamarosan mindenki megszokja az új életmódot!