Úgy gondoltuk, néhány szóban összefoglaljuk a nyár eseményeit. Az első az volt, hogy Boti kijárta a bölcsődét. Kicsit aggódtam az óvoda miatt, hogy hogyan fog majd alakulni, mert Boti annyira szerette a bölcsit. Hát, június-július környékén már feladtam minden aggódásomat, mert Boti már nem szerette annyira a bölcsit. :) Gabi néni szerint már unatkozott, nagy fiú már az ottani játékokhoz, illetve fáradt is volt, rossz volt felkelteni minden reggel. Ezért, amikor már csak két hét volt hátra, rajzoltunk nyári szünet-váró fát, gondolván talán látványosabb lesz, milyen kevés nap van hátra, ha minden reggel kiszínezünk egy levelet. Nos, az első két levelet színezte Ő, a többit én....
Július tizenkilencedikén volt Botond utoljára bölcsiben. Hát, én is, de az épp jelenlévő Kriszta néni és Vali néni is megkönnyezte Boti távozását, nagyon szerették Őt. (Gabi néni akkor sajnos nem volt ott, de pár héttel később azért bementünk, tőle is elköszöntünk illő módon.)
Másnap, július 20-án végre eljött a nyaralás időpontja, reggel útra keltünk Balatonra! Nagyon vártuk mindannyian! Egy cuki kis lakásban laktunk Balatonbogláron, Boti rögtön otthon érezte magát. Első utunk Fenyvesre vezetett, mert Gabiék, Istiék, Zsozsóék ott nyaraltak éppen. Este foglaltuk el igazán a mi szállásunkat.
Nos, életünk eddigi legjobb nyaralását tudhatjuk magunk mögött! Az idő a legjobb volt, a víz tökéletes, a lakás kényelmes és hát Botond....Édes, okos, kifejezetten jó fiú volt egész idő alatt! Nagyon bátor is lett! Míg az itthoni strandon úgy ugrott a medencébe, hogy fogni kellett a kezét, a Balatonba Apa nyakából ugrált, aztán már a karúszót is levette és édesen úszni próbált. Nagyon sokat labdáztunk, elképesztő labdaérzéke van! Vízibicikliztünk, azt nagyon élvezte, ott is igazi hősként csúszott bele a mély vízbe a csúszdáról. Minden alkalommal, mikor mentünk be a vízbe azt kiáltozta, hogy ez jobb, mint újkorában! :) Kedvenc időtöltései közé tartozott, hogy felfeküdt a víz tetejére és ezt kiabálta: Hú, de jó! Azta de jó! :)) Annyira, de annyira édes volt! Egyik este átjöttek Gabiék, felsétáltunk a kilátóhoz (Botika ráütött az ujjára egy kővel, most szeptember vége van, de még mindig kék). Minden este bulizhatott, fél tízig ébren maradhatott és minden reggel fél kilenckor kelt, sőt, egyszer fél tízig is alhattunk! Voltunk sétahajókázni is, sokat sétáltunk esténként. Boti kapott Anyutól zsebpénzt, nagyon boldogan vásárolt belőle egy VW bogár rendőrautót! Szépen lebarnultunk, még Boti is, cukin világított a kis fehér feneke! :)
Sajnos gyorsan eltelt az egy hét, nagyon szomorú voltam, mikor indulni kellett haza. Szombaton el is indultunk Úrhidára Gabiékhoz, ugyanis Boti ott folytatta a nyaralást. Aznap még mi is náluk aludtunk, majd vasárnap hazajöttünk, a mi nagyon nagy fiunk pedig ott maradt! Hát, borzasztóan hiányzott, de szerencsére Ő borzasztóan jól érezte magát hála az Őry-családnak! Gabi minden nap leírta, hogy mit csináltak és amikor szerdán Apa hazahozta, kiderült, hogy szinte mindenről be is számolt nekünk Bogyika.
A nyár hátralévő része nagyon gyorsan telt. Apa, Jutka mama, Rózsi mama és én felváltva vigyáztunk Botond úrfira! Lacó szuper programokat talált ki neki: sátoroztak a Várfok utcában, hajnalok hajnalán felkeltek és felmentek a Vaskapuba hullócsillagot nézni, stb. Amikor Rózsi mama vigyázott Botira, akkor Boti hétfőn beköltözött a Várfok utcába és péntekig nem is volt hajlandó hazajönni velem. :)
Szeptember első hetében elkezdtük az óvodát. Boti nagyon várta és ez a beszoktatásnál is látszott. Első nap csak az udvarra mentünk volna kicsit, de ő már ott is ebédelt, majd másnap már ott is aludt az óvodában. Úgy látom, Gabi néniékhez hasonlóan az óvónők, Nati néni és Éva néni is nagyon szeretik Botondot. Azt mondják, nagyon stramm, vagány, talpraesett, ugyanakkor szófogadó és szabálykövető gyermek. A negyedik hetet kezdtük most, Botiból ömlenek a mondókák és minden nap könyörögni kell, hogy induljunk már haza az óvodából! Nagyon büszke vagyok rá, hogy ennyire okos nagyfiú!
A szokásai közé visszakerült, hogy nem nagyon enged a ki a szobájából este, igényli az összebújva-elalvást. Ami néha nem túl jó, mert rengeteg idő elmegy vele, meg én is elalszom, stb., de alapvetően viszont nagyon szeretem, egyrészt mert ilyenkor nagyon közlékeny, csomó mindent elmesél, másrészt roppant bújós, ölel, puszil, simogat és egy percenként elmondja, hogy mennyire szeret!
A legutóbbi hétvége eseménye a VW Golf találkozó volt. Boti ezt is imádta! Láttunk igazi autóversenyt,csodaszép veterán és új autókat de a lábbal hajtós kisautózás volt a kedvence! Estig maradtunk. Hazafelé még megálltunk vacsorázni a mekiben. Apa sorban állt, mi leültünk. Botika fennhangon: "Anyuka! Én olyan jól éreztem ma magam, hogy majdnem beszartam!" :))))
Szeretem a közös programokat! És Botond is. Csüng az apján, nekem ettől könnybe lábad a szemem minden alkalommal! És amíg vártuk a tombolasorsolást, Bogyek a kezemben volt, majd odahúzta Apát is és egyszerre ölelgetett bennünket. Mint kiskorában a "bódodóóó"!
