Valóban, két éve nem írtunk már. És ugyan azt terveztük, az első három évről szól majd csak Boti blogja, de úgy érzem, néha mégis csak írnék néhány sort.
Az igazi indíttatás az volt, hogy a befejező részeket akkor írtuk, mikor Boti kiscsoportos lett, a mai reggelen pedig, mint nagycsoportost vittem óvodába. Hihetetlen! Ami a fizikai méreteit illeti, kb. 125 cm magas, 26 kg és 31-es cipőket vettünk az ovikezdésre! Az észbeli képességeiről, én, mint az anyja pedig kizárólag ódákat tudnék zengeni! :)
A középsős lét nagyon jól telt! Éva, Nati és Marika néni sok kedves programot szerveztek a gyerekeknek: kirándultak, fagyiztak, kisvonatoztak és még sorolhatnám. Ez az év sem telt el mondókák, versek tanulása nélkül, sokat fejlődött, okosodott az egész csoport. A nagy szerelem továbbra is Janka, ez nem változott, a legjobb fiú barát kimondottan nincs, mindig arról beszél többet, akivel aznap épp jobban játszottak! Boti az óvodában is nagyfiú, Natiék szívesen bíznak rá feladatokat (vigyen a csoportszobából egy papírt az Anna néninek, stb!). Év végére szuper előadással készültek a gyerekek, Boti természetesen ott is hozta a formáját, jókat kacagott rajta/vele a szülőkből, nagyszülőkből álló közönség! (videó?)
Viszonylag könnyen megúsztuk a betegségeket is, nem hiányzott olyan rettentően sokat az óvodából. Tavasszal volt két hét szünet, amikor is sikerült megnyerni a bárányhimlőt, de mások elbeszéléseihez képest, Boti alig volt pöttyös, (pedig nekem azért soknak tűnt) és baromi jól viselte. Ha mondjuk én épp nem értem rá bekenni a viszkető pöttyöt, ő szépen ment, mártotta a vattát a szódabikarbónás vízbe, és kente magának!
A nyári szünetet már nagyon vártuk, bár a hivatalos bosszantóan bénára sikerült: júniusban két hét, augusztusban két hét, a kettő közt ovi. Nagyon nem tetszett, de hát mit van mit tenni! Épp ezért a siófoki nyaralásunk júniusra esett. Az első néhány nap még jó időnk volt, aztán kevésbé, azt is mondhatnám, még sosem fáztam így a Balcsin. Szerencsére a csodás szállásunk az élményfürdő mellett volt, így ott tölthettük időnk nagy részét.
A véletlen folytán Rózsi mamáék is ugyanekkor nyaraltak, épp Siófokon, így néha velük is találkoztunk.
A nyaralós hét előtt Jutka mamáék, utána Rózsi mamáék vigyáztak Botira, akivel mindig meg is beszéltük, melyik nap hová megy. Ennek okán azt is tudta, hogy hétfőn már ovi lesz, sőt összevont ovi. Be is mentünk szépen, de persze nem a Katicában, hanem a Süniben voltak; Nati néniék szabadságon, haverok nyári szüneten. Olyan, de olyan keservesen sírt, hogy nem tudtam ott hagyni, fél 8-kor hívtam a mamát, ki tud-e nyitni a Rózsi ovi. Olyannyira szerencsés vagyok, Botiról nem is beszélve, hogy a Rózsi ovi egész nyárra kitárta kapuit és a legnagyobb szeretettel várták a gyermeket! Másnap telefonáltam is az óvodába, hogy csak szeptember elsején kezdünk. Boti nagyon megkönnyebbült, én pedig boldog voltam!
Szerencsére a nyári szünetből mások is részt vállaltak. Például Gabiék, akiknél kétszer egy hetet töltött Botond, a lehető legnagyobb békében, szeretetben, egyetértésben, jobbnál jobb programokkal fűszerezve! Természetesen Lacó (aki idén is szuper programszervező volt) is, és én is voltunk vele egy-egy hetet, bár az én hetemből két napot Petiéknél nyaralt Boti Budapesten. Program volt ott is bőven. Olyan fáradtan jött haza, hogy este kilenctől másnap délelőtt tízig aludt! És a Jutka-ovi is kapott még egy hetet.
A nyár folyamán strandoltunk sokat, főleg a „retro” strandon, ami többek között azért jó, mert általában van ismerős, főleg a sztenderd barátok közül, úgy mint Vidra Panni és Barni, vagy Borlai Bebe és Dani.
Már a balatoni nyaraláson úgy tűnt, Boti nagyon közel áll ahhoz, hogy megtanuljon úszni, ezért be is írattuk úszótanfolyamra. Nagy lelkesedéssel vártuk mindannyian, főleg ő. Aztán kb. a 2. percben elsírta magát és abba sem hagyta az óra végéig, amit az apja ölében töltött. Másnap még egyszer megpróbáltuk, de mivel akkor is sírt és hasmenést kapott az idegességtől, úgy gondoltuk, nem kínozzuk tovább. Nem tudom tagadni, elég csalódottak voltunk, de természetesen Boti előtt nem csináltunk belőle túl nagy ügyet. Beláttuk, hogy mivel egy rém okos gyerek, ezért valószínűleg többet várunk tőle, de érzelmileg nem érettebb a koránál, ő bizony egy öt és fél éves fiú. És milyen jól tettük! Gabiéknál már magára szedett némi tudást az úszást illetően, és a balul elsült tanfolyam után, amikor legközelebb mentünk strandra, Boti egyszer csak virított 4-5 tempót a vízben!!!! Magától, illetve Őry Barnustól! :) Ezt a nyár végére olyan szintig fokozta, hogy a mély vízbe ugrált a startkőről, majd kiúszott a medence széléhez! Nem állítom, hogy tökéletesen tud úszni, mert az nem igaz, de most már (elérhető közelségről persze) nyugodtan mehet a vízbe, akár nélkülünk is. (Videó)
A nyári szünet utolsó hétvégéjére tartogatott Boti még meglepetést! Szombaton arról beszéltünk otthon, hogy el kell menni a zöldségesbe. Boti mondta, hogy ő elmegy egyedül!!!! Természetesen nem kezdtük el szajkózni neki, hogy ő még kicsi ehhez, hanem próbáltunk megoldást találni. Ami végül az lett, hogy Lacó ilyen-olyan indokkal lement előre, Boti tudta nélkül követte őt és felügyelte, miként közlekedik a mi hatalmas, öt és fél éves gyerekünk. Aki bizony elment egyedül a zöldségesbe, megvette a kívánt petrezselymet, kifizette, megvárta a visszajárót, majd hazasétált! Nagyon-nagyon büszkék vagyunk rá!
Hogy jövőre iskolás lesz-e? Ezt még nem tudjuk. Ha változik a hozzáállása és viselkedése idegen felnőttek jelenlétében (lásd nyári ovi vagy úszótanfolyam), akkor valószínűleg megy. Ha nem, akkor marad még óvodás. Ezt legkésőbb jövő ilyenkor elárulom! :) :) :)
