Hihetetlenül rohan az idő: Léla 10 hónapos lett. Alig jutunk szóhoz!
Nagyon ügyes, teljesen stabilan ül, feláll, ha fogjuk a kezét, lépeget, elképesztő sebességgel mászik, főleg, mikor elindul Boti szobájába, Boti meg utána, na akkor olyan sprintet nyom, Botival remekül mulatunk. Viszont már szereltünk fel rácsot, mert állandóan Boti szobájában szeretne lenni, az pedig több szempontból sem túl szerencsés. Nagyon huncut és zsivány, viszont Botival ellentétben, aki tök jól elvolt bármikor bárhol bárkivel, eléggé anyás.
Apát nagyon szépen, valóban apának hívja, és a nyaralás alatt rájöttünk, hogy a Baba Botit jelöli. Én persze pusztán Ada vagyok, de ezen már meg sem lepődöm. Hisz Boti is már Apucika drágának szólította Lacót, mikor én még mindig Ada voltam…
Még nyaralás alatt egyszer elmentünk Botival a vásárba. Lacó mesélte, hogy játék közben Léla bekéredzkedett a babakocsiba, majd a következő "párbeszéd" játszódott le:
- Baba pápá- Igen, Boti elment sétálni- Ada.- Igen, anyával ment.- Pápá (és közben mutatott előrefelé, jelezve, hogy ő is akar menni)Elénk jöttek! :)
A súlya 10 kg, és kb. 74 cm, és épp a hatodik fogát várjuk. Egyre kijebb tolódtak a hajnali ébredések, így mostmár egy ideje végigalussza az éjszakákat. Hűvösebb időben szinte mindig 8 után kel! Yes!!!
Igazi zabagép! Reggel tápszer, délelőtt gyümi, ebédre főzelék, vagy amit mi eszünk, délután gyümi/keksz, este pép majd még tápszer. Nagy kedvenc a kölesgolyó: bármikor, bármennyit!
Amennyire aggódtunk a mozgása miatt pici baba korában, most olyan gyors fejlődésbe kezdett, állandó mozgásban van, elég erőteljesen ki tudja fejezni az akaratát, szóval a kezdeti „kisbuddha” viselkedés csak etetés volt. :) Nem nagyon jutunk szóhoz.
