Olyan gyorsan eltelt ez az egy év, talán életem leggyorsabb éve volt. Léla meg is kapta a héten az aktuális kötelező oltását, amit egy pillanatnyi felsírással viselt, de egy másodperc múlva már a következő tennivalón járt az esze. Közel 11 kg, 74 cm, épp a kilencedik fogát növeszti és természetesen csodálatosan szép. Nagyon huncut, szinte mindig mosolyog és elég sokszor megcsillantja a humorérzékét.
Apa, baba, mama, papa, vava (kutya), hamham szavakat nagyon szépen használja, ellenben míg nyáron a Baba egyértelműen Boti volt, mára minden, akinek, aminek még nem tudja kimondani a nevét, azzá vált. A tigris és a lovacska hangját szépen utánozza, az állathangok nagyjából ennyiben kimerülnek egyelőre. Mindent eszik, nem is főzünk neki külön, teljesen jól eszi a „felnőtt” ételeket. Néhány hete még tejpépet vacsorázott, közben Lacó elkészítette Boti szendvics-vacsoráját, letette az asztalra. Léla abban a pillanatban bojkottálta a tejpép-evést, azóta már vacsorára is rendes étel van: szendvics, tojásrántotta, tejbedara, stb. Gyakorlatilag mindenevő, imádja a zabos reggelinket, amit Lacó minden nap készít. Érdekes módon a lekvár nem nyerte el a tetszését.
Minden reggel, mikor felébred, létszámellenőrzést tart. Ha nem vagyok már a szobában, mert Botit készítem a sulira, velem kezdi: Ada? Bemegyek, és folytatja: Apa, Baba? Ilyenkor be kell számolnom, ki hol van éppen, illetve, ha még itthon vannak a fiúk, azonnal jelenésük van a hálószobában reggeli ölelésre és puszi-osztásra, mert bizony igazi cuppanósokat ad már Léla.
Általában felkel hat óra után, ha mi visszük Botit, muszáj is neki, de ha Apa vagy mama, akkor is. Ennek dacára csak egyszer alszik már egy nap, általában déltől kettőig.
Az apukájával őrületes szerelemben vannak, olyan jó nézni őket! Mikor Lacó hazaér, Léla alig győzi kivárni, míg átöltözik, azonnal menni akar hozzá, elalvásnál az ő nevét hajtogatja és Botihoz hasonlóan igazán gyöngyözve kacagni Apával szokott. Ez Botival is így volt.
A szülinapján Szentendrén ebédeltünk. Botinak megígértünk egy ottani éttermezést, meg egyébként is szeretett volna ott sétálni egyet. Szerencsére nagyon szép idő volt, tudtunk is lődörögni ebéd után a napsütésben. Fagyiztunk is, Léla persze követelte az ilyenkor obligát tölcsért. Valami városi rendezvény volt, élő koncerttel, imádta! Egyébként is nagy zenerajongó: bármi zenét meghall, már "táncol" is rá! :)
Míg Léla egy éves lett, Boti másodikos. Nem állítom, hogy zökkenőmentesen indul az év, de ettől függetlenül nagyon lelkesen jár iskolába, imád a barátaival lenni. Nem könnyű eset, ez biztos, de hogy a rendszerben is rengeteg hiba van, az is tény. Viszont gyönyörűen olvas, a matek még mindig nagy kedvenc. Lélával az elvárhatóhoz képest (ha van ilyen), sokat foglalkozik, a húga imádja is őt! Ha úgy alakul, még eteti is. A pelenkacserére még nem tudtam rávenni! J Továbbra is a nagyobb gyerekek közé tartozik, 140 cm, 33 kg és 35-ös lába van, big foot. :D
A legkisebb pedig? Jelen pillanatban 22 hetes, három különböző orvos állítása szerint is kisfiú. A negyedik majd néhány hét múlva látja, ha változás lenne, szólok. Jelenleg így az ő méreteiről nem tudok beszámolni. Mocorog már, de nem túl sokat. Vagy én nem érek rá szegényre. Boti nagyon várja, azt mondta, azért, hogy megtanítsa biciklizni. Gyöngy nagyfiú! Mondtam neki, szerintem kezdje majd Lélával a tanítást! Ha Botitól tanul tekerni, nagy eséllyel ügyesebb bringás lesz, mint az anyja!
