Vasárnap ismét nagy napunk volt. Végre valahára megérkeztek a tesómék, s velük együtt a két uncsitesó, Hanna és Frida. Nem meglepő módon, nekik is nagyon tetszett KisBotond. Ők így hívják, mert az ismeretségi körükben van másik Botond és Frida így oldotta meg a különbségtételt.
Mikor megérkeztünk anyuékhoz, Boti kicsit ébren volt, aztán elaludt, így Lacó, Hanna, Frida és én megléptünk, hogy Hanna találkozhasson Marcipánnal. Ugyanis ez a Tündérlány azt mondta, ő nem kér ajándékot névnapjára, csak azt hogy mehessen Marcival sétálni. Erre sajnos idő hiányában nem volt lehetőség, de egy randevút beszorítottunk. Fridus sajnos tart a kutyától, de ezen nincs semmi csodálkoznivaló, én is tartanék egy nálam sokkal nagyobb ebtől. :o)
A kutyanézés után visszamentünk a Béke térre, mert Botondot meg kellett etetni. Elég viccesre sikerült a szoptatás, mert a kislányok is ott voltak és közben beszélgettünk. Hanna: "Én már töltöttem hurkát és KisBotondnak pont olyan lába van, mint egy hurka." Frida pedig egy ideig vizsgálódva nézte a szopizó babát, majd engem, újra a babát, megint engem, aztán pedig a következőt mondta, nagyon komoly arccal: "Én pohárból iszom." Szóval vidámság volt.
Etetés után séta következett a Duna-parton, ahol nagyüzemben működött a katasztrófa turizmus, még ennyi ember nem volt ott vasárnap délután! De szerencsére sikerült leülni a korzóban anyunak és Fagyiéknak, mi meg elvittük a csajokat a játszótérre. Botond egy ideig Apa kezében múlatta az időt, mert most kivételesen eléggé sírt a babakocsiban, valószínűleg a hőemelkedése miatt. De aztán Apánál olyan jól érezte magát, hogy elaludt.
Aztán sajnos eljött a búcsú ideje. Ránk várt egy újabb etetés, Fagyiékra pedig egy miskolci út. Másnap hívott a testvérem és elmesélte, hogy Frida vissza akar jönni Esztergomba KisBotonddal játszani, mert annyira "cukika"!!!
