Vasárnap, Apa névnapján volt esedékes az újabb családi összejövetel, amikor tényleg mindenki itt van a Krischneider-klánból. Kivételesen nálunk, Szamárhegyen tartottuk. Vártam már nagyon, egyrészt mert szeretem ezeket a napokat, amikor mind együtt vagyunk, másrészt, mert Botond annyira nagy baba már és olyan ügyesen kommunikál, szerettem volna megmutatni mindenkinek, főleg Gabiéknak és Zsozsóéknak, mert ők már rég látták Kisfiúcskát.
Nem kell mondjam, Botondovics Botond ezt a programomat is átalakította. Még reggel semmi gond nem volt, Apával kelt, így én etetés után alhattam fél kilencig és ő is visszaaludt később. A következő etetésnél nem szerepelt valami jól és mivel megjöttek a vendégek, nem is aludt. Általában nem zavarja a zaj, a kutya ugatása, de gondolom, mivel ez mind most a saját, megszokott közegében történt és nem mondjuk a városban sétálva, kizökkentette. Ebből kifolyólag csak nyafogás volt és sírás délután, majd elkövetkezett az újabb kajcsi, de addigra olyan fáradt volt, hogy konkrétan ordított. Nem is evett, csak alig-alig, majd ájultan elaludt.
Délután a család is valahogy csendesebb volt (felteszem az elfogyasztott húsleves-hortobágyi palacsinta-100 féle süti miatt), Marcipánt elvittem sétálni, ő sem ugatott, ill. a séta a melegben ki is fárasztotta kicsit, így itthon már csendben volt, ezért Botond viszonylag nagyot aludt és kipihente magát. Persze addigra a vendégek nagy része eltávozott, de Gabiék maradtak, így a jókedvű, mosolygós, beszélős műsor Gabinak, Barninak, Szivinek és Pistinek jutott.
Az esti evés viszont megint cirkuszosra sikerült, nem tudom, mi lehet a baj. Ha a szájában a cumisüveg, üvölt, ha elveszem, üvölt, ha büfiztetem, üvölt, ha szopiztatni próbálom, szintén üvölt. Remélem, csak átmeneti nyűgösségről van szó.
A hét eseménye volt még, hogy ellátogatott hozzánk Veronka barátnőm, a húga, Ilus és Ilus kisfia, Levente, aki 4 héttel idősebb, mint Bobek. Vártuk a nagy barátkozást, de úgy néz ki, erre még várni kell, nem különösebben vettek tudomást egymásról. De azért cukik voltak egymás mellett a kölcsönajándékba kapott játszószőnyegen. (indafoto.hu/krischilaco/image/8314109-f21c5232/user) Illetve azt is láthattam, milyen az, amikor egy baba kb. 20 percig szopik és nem egy órán át.
Kedden újra megyünk a Doktor bácsihoz, mert ugye esedékes a három hónapos korban adandó oltás. Remélem, ezt könnyebben megússzuk majd, mint a múltkor...
