Mivel Botika betöltötte a 4. hónapot is, újra mennünk kellett oltásra. Az éjszakák még mindig pörögve-forogva telnek, többször kelek fel hozzá, mint újszülött korában. Fél 12re volt időpontunk, megszokott módon agyaltam, hogy mikor volna jó, ha enne, mert ha 7kor eszik, akkor 10kor van a következő, 11 körül indulhatunk, de azért az már necces, mert ugye néha elvacakolunk az evéssel..., stb. Hát, éjjel valamiért nagyon nem akart aludni, gondoltam, megkínálom tea helyett tápszerrel. Egyrészt kíváncsi voltam, valóban éhes-e, nem csak szopizni akar, másrészt tej nincs annyi, hogy azzal jól lakjon. Nos, a tápszer jó választásnak bizonyult, ugyanis a 300-as vacsora után még lecsorgott 170 a torkán és még evett volna talán, de sikerült visszaaltatni. Reggel 6 körül nyöszörgött, de akkor meg Apukája simogatta vissza és ez olyan jól sikerült, hogy nyolckor kelt. Nem volt mit tenni, húznom kellett az evést, de szó nélkül tűrt kilencig, ami szuper volt, mert így dél körülre esett a következő.
Épp élvezettel fogyasztotta az almás répát, mikor jött Andrea, a védőnő. Nagyon meg volt elégedve azzal, hogy Bobek ilyen szépen eszi a gyümölcsöt, illetve azt is mondta, hogy szép hosszú kezű, hosszú lábú, a koránál nagyobbnak tűnő gyönyörű Fiúcska. Na hát na...., mi tagadás!!! :o) Az evés most is hosszabbra nyúlt, mert a répa-almára még jó sok tápszert is ivott a gyermek, így elég fáradt volt, mire befejeztük, sírt, nyöszörgött is. De nem akartam elaltatni, úgy gondoltam, doki előtt bevásárolunk, mert utána menni kellett a Béke térre, ugyanis a Fagyiék indultak haza. (indafoto.hu/krischilaco/uncsitesok/page/3) Így hát leraktam a játszószőnyegére én pedig kimentem készülődni. Egy pár perc múlva gyanússá vált a csend, bejöttem hát ránézni. Botondkám lekúszott a játszószőnyegről és a szoba közepén, a nagy szőnyegen aludt!!!! Olyan édes volt! Hagytam is (persze azért legalább az ő szőnyegére visszaraktam) és elhalasztottam a vásárlást.
Sajnos az indulásnál felébredt, de ettől függetlenül derűsen érkeztünk a doktor bácsihoz. Botika hozta a szokásos formáját, édesen mosolygott a dokira, a szúrásoknál viszont eléggé sírt. De gyorsan meg lehet vígasztalni öleléssel, puszival. Súlyt is mértünk természetesen, a doki mérlege 7.600 grammot mutatott. És megint meghallgathattam: Botond csodálatosan egészséges, nagyon szépen fejlődő, gyönyörű baba!
Mivel ilyen jól viselte a kisfiam a szúrásokat, nyugodt szívvel mentünk a Béke térre, ahol is a lányok, Hanna és Frida remekül elszórakoztatták, simán kibírta egyig, akkor ebédelt, így este maradt a hét órai fürdés. Kicsit tartottam az éjszakától, a múltkor elég rosszul viselte az oltások után. Most jobb volt, nem lázasodott be, kicsi hőemelkedése volt, remélem, nem is lesz. Éjjel újra fel kellett kelni hozzá többször, megint evett, most 220-at. Az éjszaka közepén. 300-as vacsora után. Nem tudok most sem mással zárni: igazi Boto-Moto!
