Botika beszerezte első "betegségét", kicsit megfázott, taknyos szegénykém. Igénybe is vettük az orrszívó porszívó segítségét (természetesen C-vitamin és orrkenőcs mellett), ami igen érdekes dolgot vált ki Botiból. Alapvetően bömböl meg rángatja a fejét orrtakarítás közben, de előtte, mikor behozom a szobába a porszívót, röhög. Pedig pontosan tudja, mi vár rá. Vicces.
No de így, hogy náthás, az eheti babaúszást kihagytuk. Régebben beszéltünk már róla, hogy el kellene vinni zenebölcsibe Botondot, de mivel az is kedden van, én nem nagyon akartam, mert kétszer elindulni itthonról egy nap alatt, eléggé kimerítő. Itt volt hát az ideje, hogy bekukkantsunk a Vörös Niki féle zenebölcsibe (www.bobitamuzsika.hupont.hu/), ha már az úszás ugrott.
Amint megérkeztünk, Botika azonnal otthon érezte magát, szokása szerint a zavar legkisebb jele nélkül jött-ment, mászott az épp útba eső anyukákra, játékokra, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez egy kisbabának egy vadidegen helyen. Imádom, hogy ilyen vagány, barátságos kiscsávó!
Maga az óra annyira nem kötötte le egyelőre Botit, ő még természetesen nem tudja mutogatni a mondókákat - a Töröm-töröm...-öt is megunta néhány nap alatt (www.indavideo.hu/video/Torom-torom)- ennek ellenére láthatóan remekül érezte magát, mint minden helyen, ahol gyerekek vannak. Néhány ének kezdetekor felkapta a fejét, ránevetett Nikire, csak akkor nyafizott kicsit, mikor vissza kellett adni a csörgőt. De ahhoz képest, hogy első alkalom volt, tök jól viselkedett. Később pedig egyre jobb lesz, ebben biztos vagyok. Már látom magam előtt kicsit nagyobb korában, amikor ő is mutogat, mondókázik, annyira cuki lesz!
Ja! És amivel még el vagyok maradva: a négykézláb mászás profin megy, ülni egyenes háttal az esetek 90%-ában sikerül, a főzelékeket, amiben már hús is van, nagyon szépen eszi, így már két étkezés telik naponta tápszer nélkül. Nő a második foga, illetve a kanapé mentén már állva is képes helyváltoztatásra. Komolyan, csak kapkodjuk a fejünket! De hogy valamit időben és ne korábban kezdjen ( a szakirodalomhoz viszonyítva) kezd anyás lenni. Elég nehezen tűri, ha elmegyek, ha fáradtabb, akkor pusztán azt is, ha csak kimegyek a szobából. Nagyon remélem, hogy nem lesz tartós ez az állapot!
