Eljött újra a nap, hogy menni kellett tanácsadásra. Szerencsére a hó elolvadt, sőt, teljes tavaszi idő volt, úgyhogy nagy örömmel indultunk itthonról, főleg, mert Boti mindig angyalian viselkedik a dokinál.
Mivel el tudtunk indulni időben, sétálni is volt még időnk, olyan jó volt! Velünk jött anyu is, eredetileg csak a séta erejéig, végül egész az orvosig. Botika nagyon aludt a babakocsiban, sajnos fel kellett ébreszteni, hogy be tudjunk menni. A váróban minden oké volt, szokásához híven nevetve nézegette a kollégáit. Aztán bementünk, a doki hanyatt fektette az ágyon és Botond elképesztő ordításban tört ki, majd gondosan és alaposan lepisilte az orvost. És ordított mindvégig. Szerencsére nagyon kedves gyerekorvosunk van, aki ezen egyáltalán nem csodálkozott, azt mondta, normális, Boti most kezd különbséget tenni az idegenek és az ismerősök között. A véleménye a babáról pedig: kb. másfél hónappal előrébb tart a fejlődésben, mint kellene neki, nagyon-nagyon megdícsérte! Viszont, azt mondja, úgy látja, kancsal lesz a Bobek, de majd egy éves korában kiderül. Hát....nagyon remélem, hogy nem lesz semmi gond és a szeme is éppoly egészséges, mint maga a komplett gyerek!
Doki után Botond úr a délutánt a Várfokban töltötte, amíg anyukája intézett ezt-azt karácsonyra. Szerencsére most is nagyon jó fiú volt, evett, aludt szépen!
