Legutóbb a betegségnél tartottunk, hát öt nap lázzal, de Tókos doktor bácsinak köszönhetően antibiotikum nélkül túl vagyunk rajta. Persze vannak maradványai, például, hogy Boti elképesztően anyás lett, illetve, ha Apa jelen van, akkor elképesztően apás. Ezt olyan komolyan adja elő, hogy ha például itthon vagyunk és épp apás kedvében van, akkor Lacó akárhová megy, vinnie kell magával, különben óriási cirkusz van. Boti kedvenc elfoglaltságai közé tartozik mostanság, hogy a földhöz veri magát, illetve a fejét veri az épp előtte lévő dologba, legyen az oszlop, ágy széle, bármi. Rémisztő, minden szempontból, akár az ő testi épségét tekintve, akár szimplán ezt a viselkedésformát. Valahogy megpróbáljuk átvészelni ezt az időszakot, de nagyon nehéz, pláne ha egyedül van vele az ember egész nap.
Pénteken mi hivatalosak voltunk egy szülinapra, így Bobek ment anyuékhoz aludni. Kicsit aggódtam, a fent említett viselkedése miatt, de természetesen semmi gond nem volt, este ügyesen elaludt és reggel negyed kilenckor kelt!!! Itthon persze mindig hétkor vagy kicsit korábban.
Vasárnapra kitaláltuk, hogy lenézünk a szigetre a gyereknapi rendezvényre, jött Csucsu is a gyerekekkel, illetve csatlakoztak Dávidék Emmával. (Ilyenkor azért elgondolkodik az ember a koráról, mikor a legtöbb barátjának gyereke van. ;)) Hát, nem volt egy őrületes karnevál, de legalább találkoztunk velük is, meg Botika simogatott nyuszit és kecskét, illetve beült különböző autókba, már most látszik, minimum olyan jó sofőr lesz, mint az édesapja! Délután folytatódott a gyereknapi program. Botond nagyon szeret mindenféle járművet, így vonattal kimentünk Dorogra és busszal jöttünk vissza Esztergomba. A vonat tetszett neki, a buszt nem annyira értékelte. A legjobban akkor kacagott, amikor Apa a nyakába vette és szökdécseltek! (Persze nem a járműveken, hanem a buszmegállótól a kocsiig.) Kapott ajándékot is gyereknapra, anyuéktól mesecédét, tőlünk természetesen mecsit éééééés egy nagyon menő napszemüveget. Jópofa benne!
Nem mondom, hogy könnyű Botonddal mostanában, de a hétvégék még így is csuda jók, Apa nagyon sok "terhet" levesz rólam, ha itthon van. És a legeslegjobb dolog, mikor hárman együtt vagyunk és Lacó meg én együtt mutathatjuk meg Botinak a nagy világot!
