Idén először eljutottunk a strandra. A tavalyi tapasztalatok miatt, kicsit tartottam tőle, hogy megint csak az erőfölényünknek lesz köszönhető, hogy bejön a vízbe, de azért voltak dolgok, amik bizakodásra adtak okot. Boti tavaly nyáron ugyebár 4-5 hónapos volt csak, valljuk be, nem csoda, hogy csak nyár vége felé kezdte elviselni a strandot úgy, ahogy. Aztán ősszel elkezdtünk vele Babaúszásra járni, biztos azáltal is jobban megszerette a vizet, még akkor is, ha az ide-oda siklást egyre gyorsabban megunta; arról nem is beszélve, hogy az utóbbi néhány hétben komoly hisztik, és ordibálások árán lehetett őt kivenni a fürdővízből.
Szóval nagy reményekkel indultunk el itthonról, és ezt csak táplálta, hogy nagyon tetszett neki a medence, mikor megérkeztünk. Épp ezért eléggé letörtem, mikor első nekifutásra úgy tűnt, hogy hallani sem akar a fürdésről. Ahogy közeledtünk a medencéhez, elfordult, és egyértelműen jelezte, hogy ő ebből nem kér, így hát visszamentünk a labdáért, arra gondolva, hogy majd a partról dobáljunk Anyának a labdát, és majd szép lassan egyre beljebb merészkedünk. Jelentem, a terv bevált, még gyorsabban is ment, mint terveztem. Talán egy perc sem telt el, már lépkedett a lépcsőn, ujjongott, mikor a labda lefröcskölte, és hagyta, hogy locsolgassuk a vízzel. Aztán persze kézben beljebb vittük. Imádta, na!
Viszont ahogy tavaly sem tudtunk úgy strandolni, hogy ne gyűljenek össze a felhők, ez most sem volt másképp, persze erre lehetett számítani az elmúlt napok tapasztalatai alapján. Miután három strandkörrel elaltattam Botit (először arra gondoltunk, hogy majd az árnyékben kettőnk közt elalszik, de amikor elkezdte kergetni a fekete rigókat, inkább a babakocsis megoldást választottuk, és mivel megígértem, hogy én fogom altatni...), Nóra elment valami ebédért. Na ekkor már valami látszott azokból a felhőkből, ami miatt a melegszendvicsünket úgy kellett magunkba tömni. Tudtuk, ha hazamegyünk, akkor fél óra múlva kisüt a nap, és délután hőgutát kapunk a tetőtérben, ezért inkább a büfében vártunk a napra. Szerencsénk volt, 1 óra múlva már szakadoztak a felhők, igaz, Boti kb. fél órát bírt aludni. Később homokoztunk egy jót, aztán újra be a vízbe!
Most is élvezte, még ugrált is a medence széléről! Persze csak a kezembe, de nagyon cuki volt. Fürcsi után meguzsonnázott, aztán gyorsan összecuccoltunk, mert jöttek az újabb esőfelhők.
