Végre hosszú hétvége, csomó, Apával együtt töltött idő! Szombaton reggel el is indultunk a játszótérre, ezúttal a Szent György mezeire, ez is egy nagyon cuki játszótér. Boti a vonatot élvezte igazán, na meg a talajt borító apró kavicsokat! De most is nagyon tetszett neki, jött-ment és természetesen próbált barátkozni a többi, számára tökéletesen idegen gyerekkel. Utána még kicsit tekeregtünk a városban, majd itthon ebéd és a délutáni alvás következett. Miután felkelt, Lacó elvitte őt a Várfok utcába, Botika ott aludt, mert mi hivatalosak voltunk a Hemő szülinapjára. Kicsit aggódtam, mert előző éjjel nagyon rosszul aludt a gyermek, olyannyira, hogy amikor végső megoldásként magunk közé vettük, ott is pörgött-forgott, vergődött fél éjszaka. Azt hiszem, mondanom sem kell, hogy a Mamáék áradoztak róla másnap reggel, mosolyogva fekszik, mosolyogva kel, a kettő között pedig gyönyörűségesen alszik. A Mama azt mondta, hogy ha ilyen gyerekei lettek volna, biztosan kétszer ennyien lennének! :)
A múltkori strandolás sikerén felbuzdulva, vasárnapra is ezt találtuk ki. Nagyon jó döntésnek bizonyult, Botond meg volt őrülve most is, egyszerűen nincs jobb szó, imádja!!! Ebédre főtt virslit evett kenyérrel, igazi strandos felnőtt kaja, nagyon bírta! Egy órát aludt a babakocsiban (pléden megint képtelenség volt elaltatni ilyen inger-gazdag környezetben), majd új lendülettel vetette magát a vízbe, egyre bátrabban ugrál a partról és ezúttal még az esőt is megúsztuk!
Hétfőn Zsozsóéknál volt családi összejövetel, legfőképp Fruzsika hazaérkezése miatt. Az én szórakozásomat egy icipicit beárnyékolta, hogy reggel Botondnak nem volt kaksi, és ugyan egy nap nem nap ebből a szempontból, de hát mint anyuka...Na mindegy, egész nap leskelődtem a pelusba, de semmi. Ettől eltekintve, Botond nagyon jó baba volt és könnyű is volt vele, mindenkivel nagyon barátságos volt és mindig volt valaki, aki szórakoztatta. A legjobban persze most is Barnusnak örült, megint nagyon megölelgette. Az egyetlen résztvevő, aki kevésbé élvezte a 20 fős tömeget, Boci legújabb vörös kölyke volt, akit elköltöztettünk Zsozsóékhoz. (Napokon belül közzé teszünk képeket a maradék kölykökről, cicaszeretők készüljetek! :) ) Hazafelé még lementünk a Dunához kavicsokat dobálni, Bobika ezt is nagyon élvezte, de mégis roppant szófogadóan azonnal indult haza, amikor szóltunk neki. Itthon beraktam a járókába, Lacó kiment locsolni én meg pakoltam. Mikor készen lettem, bejöttem Botiért, mert szólt, hogy valaki jöjjön, valami történt :Jeje, o-óóó, jeje, o-óóóó, Aja, jeje, o-óóóó). Nos, amíg a szülei ténykedtek, Botond Úrfi kibújt a pelusból és aminek a pelusba kellett volna kerülnie, azt gondosan szétkente a járókában! Csak remélni merem, hogy enni nem evett belőle! :)
