A baj csak az, hogy nem a hangjában, hanem a lábában. Tókos doki beutalt bennünket a kórházba egy, kedvesnek a legkevésbé sem nevezhető doktor nőhöz. Amíg vártunk (kb. negyven másik emberrel), Boti tündér volt, bár a vége felé már kezdte elveszíteni a türelmét, ami nem is csoda, mert konkrétan alvás időben kellett mennünk. Nagyon csípte mindenki, ő meg azt, hogy ekkora közönsége van, nagyon helyesen produkálta magát. A doktor nőnél is nagyon jó fiú volt, szófogadóan tette, amit a banya kért. Az orvos szerint X lába van Botikának, amit hajlandó vagyok elfogadni. Amit viszont nem, hogy sem ezzel, sem pedig az emiatt befelé dőlő bokájával nem lehet kezdeni semmit. Úgyhogy orvoskeresésbe kezdünk, hátha találunk valakit, aki használhatóbb.
Időközben elérkezett közös életünk második gyereknapja, ami gyerekhétvégére nyúlt. Pénteken kezdődött a bölcsiben, ahol nyílt nap volt, mehettek a szülők is. Szerencsére Apa is ráért, így kilenckor mentünk mi is a bölcsibe. A gyerekek nagyon cukin ropit majszoltak, mikor odaértünk, aztán felsorakoztatták őket a kertre vezető ajtó előtt minden csoportban és egyszerre engedték ki őket! Szólt a zene, és annyi, de annyi új játék volt felsorakoztatva, amennyit én még nem láttam. Igazi Kánaán minden gyereknek! Botinak a minicsúszda, amely műanyaglabdás medencébe torkollott és a sok homokozós játék volt a kedvence, de Attilával, a legjobb jóbarátjával még főzőcskéztek is! Nagyon jó volt nézni, hogy milyen jó helyen van nap mint nap a gyerekünk! Tényleg igazán nyugodtan bízom őt Gabi nénire és Éva nénire! Boti jól el is fáradt, 11kor haza is jött velem. Kifelé találkoztunk a vezető-helyettessel, aki azt mondta, hogy ő sem látott még soha ilyen édes, okos, nagyfiús gyereket, mint Boti, főleg, hogy a beszoktatással semmi gond nem volt! Szerinte (és persze szerintem is) azért van ez így, mert annyira biztos az anya-gyerek kapcsolat köztünk! Nem kell mondanom, pityogva jöttem ki a bölcsiből! :)
Másnap Jutka mamával mentünk a Pünkösdi vásárba, ahol Boti és Anya ringlispilezett!!! (Így kell ezt írni?) Ezen az igazi, kicsi gyerkeknek való, csupa nagy figurás körhintán ültünk, ami kettővel megy körbe-körbe, de én így is nagyon szédültem. Boti szerencsére élvezte. Mama vett neki nagy-nagy traktoros lufit és egy csattogós lábú fapingvint, ami nagyon-nagyon nagy kedvenc. Bobeknak is, de mindenki odáig van érte, már ami a felnőtteket illeti!
Vasárnap Apával mentünk a vásárba. Apa mindenhová befizette BotiBabát, ahová csak menni akart! Játszóház. ugrálóvár, dodgem (ezt sem tudom, így írják-e). És a futóbringával is nagyon sokat tekert Botond, ugyanis már nagyon-nagyon menő futóbringás lett. Olyannyira, hogy egyik nap bölcsi után mondtam neki, hogy elmegyünk boltba mecsit venni, amiért olyan nagyon jó fiú volt a dokinőnél, utána meg bringázni. Amint ezt meghallotta, már nem is akart boltba menni, pedig imád vásárolni (tiszta anyja), a mecsi se kellett, hanem azonnal: Ada, Dodó Duda csicsicsííí! = Anya, Boti Duna biciklizni! :))
