Már megint elég régen írtunk, nem is mentegetőzöm. :) A bölcsi szünet július végén kezdődött, bár nekünk kicsit hamarabb. Előtte lévő héten Boti beteg volt, aztán hétfőtől mehetett volna, de pont itt nyaraltak Gabiék és Boti velük nyaralt napokig. Nagyon jól érezte magát, minden reggel boldogan várta Gabit. Aztán csütörtök-péntek már bevittem bölcsibe, hogy még utoljára találkozhasson Attiláékkal, akik ősztől már oviba járnak.
A négy hét bölcsi szünet nagyon gyorsan eltelt, pedig míg szegény Apa csak egy hetet, én hármat tudtam Botival itthon tölteni. Nagyon sokat játszótereztünk, illetve épp itt voltak Fagyiék, akikkel szinte minden nap találkoztunk és a három gyerek nagyon bírja egymást! Olyan édesek együtt. Már jó egy hónap eltelt azóta, hogy hazautaztak, de Boti most is nagyon sokat emlegeti őket.
Augusztus 21-én mentünk újra bölcsibe, akkor még a szokásos szobába, Éva nénihez és Gabi nénihez. Botit nagyon meg is dicsérték, mert úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna, mintha nem lett volna négy hét bölcsi nélküli lét. Aztán szeptembertől új szobába kerültek, Éva nénitől búcsút kellett venni, helyette kaptuk Betti nénit, vagy ahogy Boti hívja: Benti nénit. Hát, khm...Nem nyűgözött le, de Botit sem. Az én kisfiam, aki minden reggel dalolva ment bölcsibe és még a vezetőnő is megdicsérte, hogy milyen ügyes, okos, minden reggel nyávogott (sírni azért nem sírt), hogy: "Boti nem eeeme bőőőcsííí!" Értsd: Boti nem elmegy bölcsi. :( Elég rossz volt így indulni reggelente, mindig ki kellett találni valamit, amitől minimális kedve támadt elindulni. Aztán egy keddi napon eljött családlátogatásra Gabi néni - aki szerencsére Botival maradt és köztük a szerelem továbbra is változatlan - és Kriszta néni. Igen, Kriszta néni, aki Benti néni helyett lett végül is. Ő százszor szimpatikusabb, lehet vele tegeződni és Botinak is tetszik. Ugyanis azóta újra gond nélkül indulunk reggel!!! Vagy ha picit nehezebben ébred, a tűzoltóság szemléjével gyorsan indulásra lehet bírni! Mivel a legtöbb csoporttársa elment oviba, hárman maradtak régi motorosok: Boti, Tibike és Eszter. A két fiú nagyon nagy cimbora, mindig együtt játszanak, de amikor Boti volt a fodrász(!), akkor Esztert is bevonták! :D Boti egyébként Pidikének hívja Tibikét! :)))
Boti egyre okosabb. Már mondatokban beszél és szinte mindent mond. Pár napja kezdett el ragozni! Gyakran használ például tárgyragot, de a -val, -vel is megy időnként. Édesen szavalja a mondókákat is, amiket a bölcsiben megtanult. Meg kell zabálni, ahogy előadja és roppant büszke magára. Mi meg őrá! :) Ez volt az első:
Hisztik mostanában is előfordulnak (természetesen csak otthon, sem Gabi nénit, sem a Mamákat nem szórakoztatja ezzel). Nagyon zsivány, amikor tudja, hogy már az utolsó idegszálam is kilóg, akkor odajön, átölel és zokogva: "Boti úgy szeret Aduci!" vagy "Aduci nem médes!" Nnnna? Ki mit lép ilyenkor? :) Ja! Mert bizony, elértük, megértük ezt is, Anyucinak hív. (vagyis pontosan Aducinak) Olyan boldog voltam, hogy végre nincs igazságtalanság, Apuci és Anyuci, jajjdejó! Igen ám, de (Apuci hathatós közreműködésének köszönhetően) Botika következetesen Apucikának becézi Lacót!!! Ha egyszer két Krischneider összefog! :)
Ami a méreteit illeti, Boti kereken 100 cm, kb. 15 kiló és 25-ös cipőt vettünk neki a minap. Óriásbébi! :) A hétvégén lesz kettő és fél éves, úgyhogy tervben is van egy doktor bácsi látogatás. A következő bejegyzés valószínűleg arról születik majd.
