Jól lőttük be a blog indításakor, hogy az első három évről számolunk be, mert úgy tűnik addigra teljesen kifullad a dolog. Most is hónapok óta terveztük, hogy írunk, aztán persze meggyőztük magunkat, hogy majd az Ünnepek között, akkor "úgyis lesz időnk"...
Biztos az is közrejátszik a dologban, hogy a kezdetekben minden olyan gyorsan változik egy csecsemőnél: megfordul, felül, feláll, megszólal... Aztán kicsit lelassulnak a dolgok. Vagy mégsem?
Visszaolvastam az előző bejegyzést, amikor is beszámoltunk arról, hogy Boti megtanulta az első mondókáját. Mostanra annyit tud fejből, hogy nem is tudnám felsorolni. Van egy gyermek dalokat tartalmazó CD-je, amit szinte kívülről fúj. Ami nagyon cuki, hogy napjában többször, teljesen önállóan elkezd mondókákat mondani, vagy dalolászni játék közben. Hihetetlen milyen tanulékonyak ebben a korban. Meseolvasás közben is sokszor előfordul, hogy ő fejez be egy-egy mondatot. Sőt! Legújabb szokása, hogy ő mesél nekünk hosszasan, mindenféle cuki történeteket, zseniális fantáziával van megáldva, az biztos! Őrületesen kirakózik, nagyon profi! Gabi néni vitt be a bölcsibe is, majd ámulva mesélte, hogy Boti úgy kirakott egy számára teljesen ismeretlen kirakót percek alatt, hogy annak nem volt meg a doboza, így nem látta, milyen képet kell kiraknia.
Már otthon és a bölcsiben is a nap nagy részét pelenka nélkül tölti, ügyesen szól, ha pisilnie kell. Sőt, egyszer a bölcsiben véletlenül pelenka nélkül aludt el, majd felkelt, és szólt hogy neki pisilni kell. Igazából, ha kakilnia kell is szól, csak akkor azért, hogy adjunk rá pelust. Nem igen lehet meggyőzni még, hogy ezt is a WC-n intézze.
Boti a Karácsonyt nagyon várta. Rózsi mamánál a szokásokhoz híven jó előre fel volt díszítve a lakás, amitől teljesen ámulatba esett. A dekoráció minden elemét alaposan szemügyre vette, mindenkinek megmutatta, és persze közben kommentálta: "Húúú!", "Azta", "Ezt nézd!" stb. Ennek megfelelően fogadta a Karácsonyfát is. Nagy kedvenc a szaloncukor, amit - a kis gyereklogikáját követve - facukornak hív. Persze az ajándékoknak is nagyon örült!
A Jézuskának is üzent Botond, mégpedig azt, hogy legközelebb, ne csomagolja be ilyen nagyon az ajándékokat. A fa alatt autópálya, lego, és festőkészlet volt. Minden nagyon tetszett neki, azóta szinte naponta fest. Íme az egyik alkotása:
A képnek a Papagáj herceg tehénfejjel címet adtam, miután véletlenül 90° fokkal elforgatva állítottam fel a polcon. ;)
Természetesen voltunk a nagyszülőknél, illetve Miskolcon is. Mindenhol nagyon jól érezte magát.
Hisztik még mindig vannak, de arra is rájöttünk, hogy bizony a mi ingerküszöbünket is magasabbra kell állítani, hogy legalább az apróságokon ne kelljen vitatkozni. A legnagyobb hisztiket akkor produkálja, amikor a nagyszülőktől haza kell menni. Ilyenkor aztán minden eszközét bemutatja! Egyébként pedig zabálnivaló! Minket szigorúan Anyucika/Apucika, vagy Anyuka/Apuka néven szólít. :)
Ja, és a fura cím?! Ha családos program van, de valami miatt kicsit különválunk, a Boti mindig megjegyzi: "Apa! Anya azt gondol hol vagyunk!" :)
