Nagyjából két héttel ezelőtt Boti hétvégén benáthásodott és köhögött, ezért úgy gondoltam, hétfőn még otthon tartom, ne legyen komolyabb baja. Szépen eltöltöttük a reggelt, majd míg én teregettem, Boti az ágyunkon bohóckodott. Éjjeli szekrény gyanánt ún. lebegő polcot szereltünk fel, amelyen egy szép kis üvegcsében potpourrit tartunk. Bobikám gondolta, megszagolja, rátámaszkodott a polcra, ami kiszakadt a falból, a gyerek lebukfencezett a földre és a potpourris üvegcse végigszántotta az arcát. Iszonyatosan sírt, remegett szegény. Gyorsan felkaptam, látom, meglehetősen bedagadt a szája és tele van vérrel. Némi vigasztalás után gyorsan ki a fürdőbe kiöblíteni a száját, utána betadinnal bekentem az arcát, nagyjából ilyenkorra hagyta abba a sírást. Leültettem a kanapéra, kiszaladtam az előszobába, gyorsan sírtam egy kicsit én is. :) Utána felkaptam, felvittem a felettünk lakó hölgyhöz, aki nővér a kórházban. Ő azt mondta, mivel be van dagadva az arca is és a szája is, vigyem be a kórházba. Bevallom őszintén, kicsit pánikoltam, még a gyerekdokit is felhívtam Apa után, hogy most őhozzá vigyem-e vagy a kórházba, holott ugye a nővér-szomszéd megmondta, hogy odavigyem! :) Hívtam Anyut is, jöjjön a kórházhoz, hátha menni kell még ide-oda, legyen ott még valaki.
A kórház előtt Anyu nagyon ügyesen foglalt egy parkolóhelyet, közel a bejárathoz, mire odaértünk, de annyira ideges voltam, hogy nem tudtam leparkolni. Mindeközben Boti tök csöndben, lekonyult szájjal ücsörgött a kocsiban. Miután sikerült álló helyzetbe hoznom az autót, besiettünk. Kellett várnunk egy darabig. Amíg Boti a pesti kórházban volt, én csak pisilni mentem el mellőle. Azt kérdi várakozás közben: "Anyuka, végig itt leszel?" Mondom neki, hogy persze, egy tapodtat sem mozdulok. "De pisilni se mész el?" Édes!
Végül egy nagyon kedves doktor bácsihoz kerültünk, aki megnyugtatott, hogy nem akkora a baj, mint amekkorának látszik, szépen meg fog gyógyulni, csak arra figyeljünk, nem túl aluszékony-e, nincs-e hányingere, nem szédül-e.
A kórházból egyenes út vezetett a játékboltba, valami fájdalomdíj ilyenkor kötelező. Anyukám vett neki egy VW bogár rendőrautót én meg egy taxit, aztán hazamentünk. Ebéd után viszonylag gyorsan elaludt, csak kicsit nyafizott, hogy ő ülve alszik, mert nem tud ráfeküdni az arcára. De aztán elaludt és majdnem három órán át húzta a lóbőrt. Ő, aki jó esetben másfél órát alszik délután. De mivel jókedvűen ébredt és a nap hátralévő részében is vidám és aktív volt, betudtam a stressznek.
Másnap elvittem bölcsibe, azt mondta útközben, hogy mindenkinek meg fogja mutatni a bibijét. Mondtam, nyugodjon meg, mindenki észre fogja venni! :)
