Tehát pénteken hazaengedték a kicsit. Mivel ezt reggel még nem tudtuk biztosan, én elindultam dolgozni. (Na, azért reménykedtünk, ezért nálam volt a bébihordozó, meg minden ami kellett.) Szerencsére aznap csak az irodába mentem, így mikor Nórika telefonált, hogy mehetünk haza, gyorsan felértem Esztergomba. Délre már a kórházban voltam.
Botond minden csecsemővel tudatta a szülészeten, hogy Ő már mehet haza: jó hangosan üvöltött. :) A friss levegőn viszont megnyugodott, és hazáig aludt.
Hazaérve bemutatkoztunk a házi kedvenceknek: Marcipánnak a német dognak, és Bocinak a cicalánynak. Marcipán érdeklődve figyelt a dróthálón keresztül, de úgy vettem észre az érdeklődésénél erősebb volt az öröm, hogy újra látja Nórikát. Boci itt még nem igazán akart tudomást venni a jövevényről.
Épphogy beestünk az ajtón a kisfiúcska egyből a tudtunkra adta, hogy éhes, úgyhogy az anyukája gyorsan tisztába tette és megetette.
A kórházban többnyire csak a ruhácskáiban láttam Botondot, ezért már nagyon vártam az első tisztábatételt. Olyan kis törékeny! Láttam már pár kisbabát, de mégis olyan valószerűtlenek a kis lábak, kezek, parányi körmöcskék. Zabálnivaló! Először én csak megfigyelő voltam, illetve nem is! Fontos feladatom volt, hogy szóval tartsam, mert amíg maszatos a feneke rendszerint sír. Aztán a nap folyamán néhányszor én is tisztába tettem. Hát... Ez még nem megy olyan jól! Vagy a combját kenem össze a kakival, vagy a sarka lóg bele a krémbe, vagy egyszerűen a ruhácska számtalan patentjét kapcsolom össze-vissza. Na de lesz még időnk begyakorolni, és van egy ügyes tanítómesterem! :)
Azt viszont már jó előre megbeszéltük, hogy a fürdetés az én feladatom lesz. Igazi első fürdetés volt ez a víz hőmérőzésével, ügyetlen kézmozdulatokkal, ordító gyerekkel. Bár az ordítás később alábbhagyott, nem hiszem hogy felejthetetlen élményt szereztem Botondnak.
Na, ez már Boci cica érdeklődését is felkeltette! A fürdőszoba ablakpárkányán ülve kintről kísérte végig a fürdetési procedúrát, és kíváncsian forgatta a fejét a visításra. :)
Az első este is elég fárasztó volt, Nóra nagyon sokat szenvedett a szoptatással, semmi sem volt jó Botinak. Két slukk után belealudt, aztán sirdogált, a bal cicit rendszeresen kiköpte, stb. Úgy fél három körül megsajnáltam, mondtam Nórának feküdjön le, én meg felvettem, és dajkáltam. A karomban egy idő után már elvolt, nézelődött, de sokáig nem akart aludni, aztán késöbb igen, de ahogy letettem a bölcsőbe felsírt. Ezt még párszor megpróbáltam, de hiába! Így aztán gondoltuk majd köztünk az ágyban. Még jó, hogy úgy indultunk neki, hogy 'na ilyen aztán biztos nem lesz'! :) Egy anatómiai párnát tettünk kettőnk közé, gondoltuk az jó lesz, de az se tetszett neki. Így maradt a karom, ott csöndben volt, és gyorsan el is aludt, így kb. 3-tól reggel hétig a Nóra is, meg Botond is tudott aludni. 5 körül már meg mertem próbálni (illetve annyira elgémberedtem, hogy muszály volt) kettőnk közé tenni a párnára... ...és nem kelt fel! Király, én is aludtam kicsit fekvő helyzetben is, de 7-kor szólt az ébresztő: Forma 1 időmérő edzés. Egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy kihagyom, de aztán gyorsan elhessegettem ezt a bűnös gondolatot! :)
