Furán telt az elmúlt másfél hét, ezért a kérdés. Mint olvashattátok, Boti a világ legjobb kisfiúja volt. Evett, játszott, hellyel-közzel aludt. Az éjszakákat változatlanul nem alussza át mióta pörög-forog, de már kevesebbszer sír, kér cumit vagy nyafizik. De napközben eddig nem lehetett rá panaszom nagyon. Aztán a múlt hét elején történt valami nagyon rejtélyes és Boti egész másként viselkedik. Mindeddig az étkezések közt ébren töltött másfél-két órából kb. húsz percet kellett szórakoztatni, most ez megfordult. A járókáról hallani sem akar (kivéve reggel, ki érti ezt??), az etetőszéket rövid ideig bírja, a szőnyegen tovább elvan, de ott meg nem lehet egyedül hagyni, mert a másodperc tört része alatt eljut a neki legkevésbé sem való helyekre, a kiságy az egyetlen hely újabban, ahol szépen játszik, na de nem lehet állandóan ott, ahol éjjel alszik. Szóval gyanús, hogy elvitték az ufók (Bp. tévé rajongók kedvéért uefók) és valamit átprogramoztak benne....Csak remélni tudom, hogy ez hamarosan elmúlik.
Ebben a szellemben ért minket a mai nap, a harmadik babaúszás napja. Botond ugyebár minden nap fél 7-7 között ébred, kivéve, ha babaúszás van. Nem hiszitek el, harmadik babauszi, harmadik kedd, amikor fél 8kor ébred. Ami alapvetően nem lenne baj, sőt, csak ugye jó, ha nem közvetlenül úszás előtt eszik, nehogy beleröffentsen a vízbe. Mindegy, megszoktuk, sakkozunk a negyed órákkal. Ezeken a napokon viszont nagyon fontos, hogy ebéd után aludjon, mert uzsonna után nem tud, estig meg még nem bírja így. Ezért hát megpróbáltam elaltatni, mikor eljött az ideje. Egy ideig tűrte, majd elkezdett sírni, aztán ordítani. Még ilyet nem hallottam tőle, ezt komolyan mondom. Egy órán át ment ez, semmi nem volt jó, se tea, se ringatás, se babakocsi, se kiságy,se tiszta pelus, se semmi, úgyhogy kapott hamarabb enni, de az sem volt egyszerű. Végül aztán belealudt, de alvás közben is pityergett és sírva is ébredt. Így indultunk úszni. Meg kell említsem, hogy ez pont olyan nap, amikor Apa nem ért haza, a Fürdőben találkoztunk, tehát egyedül indultam a babával itthonról, plusz szegény Apa beteg, úgyhogy ma először én mentem be a vízbe. Az első 15-20 percben Bobek hozta a szokásos formáját, kacagott, kiabált, pancsolt, aztán megunhatta és onnantól eleninte csak picit, majd egyre jobban és folyamatosabban sírt. Nem is vártuk ki az utolsó 5 percet, kijöttünk a vízből. Találkoztunk ismerősökkel, de az én kis filantróp kisfiam rájuk nézni sem volt hajlandó, nem hogy nevetgélni. Nagyon remélem, hogy pusztán rosszabb napjait éli és nem betegség bújkál benne. De már arra is gondoltam, hogy elege van belőlem. Ha így van, nagy a baj, mert még egy pár évet le kell húzzon velem napi 24 órában!
