Úgy adódott, hogy Nórának pénteken muszáj volt dolgoznia. Mivel ezt jó előre megtudtuk, sikerült úgy szervezni a dolgaimat, hogy szabin legyek, így nem kellett 'külső' segítséget igénybe vennünk. Nagyon vártam ezt a napot, de őszintén szólva tartottam is tőle. Főleg azért, mert a napközbeni altatást én igen hamar megunom. Míg Nóra akár 20 percen keresztül is képes altatni, annak ellenére, hogy a Boti közben nyűglódik, én rendszerint feladom. Persze ez után minden nehezebb, mert egy idő után már a játékhoz is fáradt, így aztán enni se eszik rendesen, és így tovább.
Már reggel az ébredéskor kettesben voltunk. Jól indult a nap, bár a szokásos menetrendtől kissé elcsúsztunk. 7 helyett csak fél 8 körül tudtunk reggelizni. Hiába, ez van, ha nincs meg a napi rutin! Egyébként rendesen reggelizett, aztán szokás szerint kezdett álmosodni, és szépen el is aludt. Ennek nagyon örültem, mert végre meg tudtam inni a reggeli kávémat, és pár falatot is be tudtam kapni. Sőt, még a tízóraijára is jutott idő! Így aztán miután felkelt meg is etettem a kekszes sütőtökös almával. Vagyis próbálkoztam vele. Nem igazán volt kedve hozzá, vagy nem tudom mi volt a baj, mindenesetre elég nehezen sikerült beletömnöm mondjuk a felét. Még telefonos segítséget is kértem, hátha valamit rosszul csinálok, de nem. A Nórával lefolytatott konzultáció eredménye az lett, hogy megpróbáltam neki egy kis tápszert adni, hátha azt megeszi, de mivel abból is csak egy-két kortyot ivott, valószínűleg jól lakott.
Délelőtt egy csomót játszottunk, meséltünk, aztán vittünk a kiscicáknak enni. Látni kellett volna Botit, ahogy belelkesült! Folyamatosan gagyogott nekik, és nevetgélt. Útközben a Marcit is meglátogattuk, kivételesen még az sem zavarta, hogy hangosan ugatott, rá is mosolygott végig.
Az ebéd előtti alváshoz felöltöztettem, és kivittem a teraszra, szerencsére megint gyorsan elaludt. Nem tudom mi lett volna, ha nem, mert ez alatt a 45 perc alatt kellett ebédet főznöm neki és magamnak, elmosogatni és összepakolni délutánra, ugyanis egy jó nagy sétát terveztem. Botond ebédjét kísérleti jelleggel készítettem, ugyanis ízesítettem. :) Cukkinit kapott krumplival, amit kicsit megsóztam, petrezselymeztem, és csak az íze miatt néhány karika sárgarépát is beleturmixoltam. Ja, egy pár csepp olivaolajat is tettem bele. Az eredmény nekem bejött, Botondnak nem annyira. Mintha a tízórait folytattuk volna! Néhány kanál után kezdődött a kínszenvedés: szájzár, nyűglődés, játék mindennel, stb. Eszembe jutott, hogy Gabi többször javasolta azt is, hogy keverjünk a főzelékébe egy kis tápszert. Kapott is bele úgy 15 ml-t. Ezután kicsit könnyebben lehetett beletömni a kaját. :) A lényeg, hogy viszonylag jól evett, több mint a felét megette. Jöhetett a séta lent a Dunaparton. Ez olyan jól sikerült, hogy még ott is aludt egy jó fél órát, így uzsonnaidőre pont eljutottunk a Várfokba. Ott mindenki ki is használta az időt, hogy játszon vele kicsit! (www.indavideo.hu/video/Foci_Petivel)
Fél hat körül értünk haza, és nem sokkal utánunk Nóra is befutott, hogy én mehessek focizni. Szuper nap volt!
