Érdekes látni, azaz hallani, hogy halad Boti a nyelvtanulással. Egyértelműen halad ugyanis, de ennek ellenére nagyon nehéz összerakni a szótár folytatását. Egyrészt az egyik nyelvkönyve a halandzsa címet viseli. Ez abban segít neki, hogy a szűkös szókincs ellenére tudja gyakorolni a mondatalkotást. Például ma is, amikor István hazajött: a lépcső tetejéről hosszasan mesélt neki. Nem tudom, talán arról, hogy mi minden történt, amíg nem volt itthon. Ilyenkor édesen hangsúlyoz is. Ilyesmit hallani mikor telefonálást imitál vagy egy mobillal, vagy bármi más telefonnak látszó tárggyal. (Ez akár egy fa építőkocka is lehet) :) Persze, ha valaki van a vonal másik végén, akkor nem ennyire bőbeszédű, rendszerint csak mosolyog, vagy tágra nyílt szemekkel figyel.
A másik ok, ami miatt nehéz szótárt készíteni az az, hogy időnként teljesen spontán mond ki 'szavakat', amiket aztán harapófogóval sem lehet újra kihúzni belőle. Azért amit lehet összegyűjtöttünk:
Ata, Apa - Apa (Nóra azt mondja, amikor keres, akkor gyönyörűen mondja, hogy apa.)
Ada - István (korábban ez még apa volt)
Boko - brokkoli
E,ke - Egy, kettő (Édesen számol, a kis mutatóujja segítségével)
Ete - Peti
Ga - Gabi
Go - gomba
Gogo - golyó (leginkább a kölesgolyó, amit imád)
Háát - ? (nem tudom, hogy tudatos e, de a legtöbb kérdésre ez az első reakció)
Koko - kukorica, de ezt mostanában elég gyakran használja
Kuk - kukucs
Kuku - Csucsu
vau-vau - kutya
Mmmm - olyat kérek enni, most! (Ezen kívül még nagyon sok tárgy, állat, stb. egyértelműen beazonosítható, de ezek inkább hangok, mint szavak, így ezek leírására nem vállalkoznék.)
