Botond & Léla & Huba

Kedden a doktor bácsihoz voltunk hivatalosak egy vizsgálatra. Előző nap Nóra megbeszélte Botonddal, hogy jó lenne, ha az éjszakai ébredéseit úgy 3 és 7 óra környékére tájolná be, mert így 10-kor eszik délelőtt, és kényelmesen odaérünk 11:25-re a rendelőbe. Én nem mondom, hogy megértette, de a véletlen úgy hozta, hogy 2:45-kor és 7:00-kor kelt föl enni, tehát minden a terv szerint kezdődött. :) A folytatás sem volt rosszabb. Kicsit aggódtunk, hogy mi lesz útközben, mert nem igen akart aludni, de nagyon jó fiú volt! És igazából miért is aludt volna?! Először mozdultunk ki otthonról, természetes, hogy végig kíváncsiskodott, nézelődött. A doktor bácsinál is csak a szokásos 'meztelenül pisilés' volt kellemetlen, egyébként végig szép csöndben tűrte, hogy piszkálják! Még meg is dícsértek minket, hogy látszik a babán, milyen jól érzi magát, és ahhoz képest, hogy az első gyerek jól végezzük a dolgunkat. Jól esett mindkettőnknek.

Volt még egy 'hivatalos' testsúly mérés is, ahol kiderült, hogy 10 nap alatt 30 dkg-ot szedett fel Boti. (Az otthoni méréseinkhez képest egyébként én ezt egy kicsit sokallom.) Ez egy fél havi adag normális esetben, tehát végleg megnyugodtunk a súly kérdésében. Persze sárának sárga, na de nem lehet minden tökéletes. (L.)

Olyan jó kedvünk kerekedett a sok jó hír hallatán, hogy nem nagyon akaródzott hazamenni, időnk is volt még a következő szopiig, kitaláltuk, hogy iszunk egy kávét. Így hát kisfiunk első hivatalos kirándulása a Trafóban végződött. :o) Korán kezdjük a szoktatást az általunk kedvelt helyekhez! Ismerősökkel is találkoztunk, természetesen most is nagyon tetszett mindenkinek ez a Kisfiúcska!

Délután újabb látogatók érkeztek a babához: Zsozsó, Attila, Fruzsi. Mondtuk nekik, hogy fél öt körül jöjjenek, mert kb. addigra fejezi be az uzsonnát. Persze a gyermek akkor kelt fel, de a vendégek is késtek, ráadásul pont akkora időzítette Boti a szokásos napi egyszeri nem alvást, úgyhogy kiélvezhették egymás társaságát. Mindenki kézbe vette, ringatta, illetve megmutattuk nekik Botibá lábfejét, amiről egymástól függetlenül állították, hogy Krischneider-láb. (Őrület, hogy rám egyetlen pontján sem hasonlít a gyerök. N.)

Hála az elmúlt napok gyönyörű időjárásának, megkezdtük a baba szoktatását a friss levegőhöz. Délután evés után először csak 5 percre mentünk ki levegőzni az erkélyre, de másnap már 15 percet 'napoztunk'. Láthatóan élvezte a dolgot, szerintem jót aludt volna, de azért azzal még várunk. Jövő hét végén már szeretnénk egyet sétálni is, de az időjárásjelentés nem kecsegtet túl sok jóval, majd meglátjuk!

Ezen a hétvégén Gabiék érkeztek látogatóba, Ádám kivételével mindannyian, tehát Botondot három unokatestvére nézegette egyszerre. Persze a nagyoknak nem volt újdonság egy kisbaba, de a három és fél éves Barnabást látni kellett volna! Egészen oda volt a gyönyörűségtől, nagyon aranyosnak találta vagy talán viccesnek. Az anyukája, Gabi mindent elmondott neki, amit egy ilyen pici babáról tudni kell, Barnus mégis azt mondta, hogy Botond keze sokkal kisebb, mint amilyennek ő képzelte. Valamint kaptunk ígéretet arra, hogy Barnus gyerekdalokat fog énekelni lemezre és azt fogja Botondnak ajándékozni. Ami egyrészt nagyon kedves ajándék, másrészt számunkra roppant praktikus is, ugyanis mindkettőnk ismeretei enyhén szólva is hiányosak ezen a téren, az énektudásról nem is beszélve.

Szombaton volt a pisiltető, vagy tejfakasztó buli. Az előkészületek, és a másnap miatt szegény Nórára maradt minden feladat. Én vasárnap délutánig egyáltalán nem voltam beszámítható állapotban, de este már tisztába is mertem tenni Botondot.

Azt tapasztaljuk, hogy minden nap van egy olyan időszak, amikor nem alszik két szoptatás között. Ilyenkor többnyire nyűgös, és csak kézben marad meg. Ma ez az időszak a reggeli után volt, és nyűgösködés helyett érdeklődve nézelődött. Egy darabig a kezemben, aztán a pihenőszékben. Csúcsot döntöttünk, mert kb. fél órán át ott is szépen elvolt. Később azért csak kiharcolta, hogy mellém fekhessen a kanapén. Itt készítette az anyukája ezt a képet:

A vasárnapunk nagyon nyugodt volt. Ahogy kell, három óránként keltünk fel enni, etetések közben pedig szépen aludtunk. Az egyetlen baki az egyik tisztába tételnél történt. Már korábban írtam, hogy ez nekem még nem annyira megy. Na, ezt Botond is így gondolhatja, mert jól keresztbe tett nekem! Nem akarom részletezni, a lényeg, hogy le kellett fürödnöm. :)

Délután megérkeztek a nagyszülők is, akik először fogták kezükben az újdonsült unokát.

Az este már kevésbé ment gördülékenyen. Botond elég nyűgös volt, valószínűleg a hasa fájt. Fürdetéskor igen melegnek is tűnt, ezért elterveztük, hogy megmérjük a lázát. A baj csak az volt, hogy nem mutatták meg a kórházban hogy kell. Azért csak összejött, de mivel nem voltunk biztosak magunkban, a 'normálisnak' mért hőmérsékletben sem bíztunk. Szerencsére másnap jött a doktor bácsi, aki ezt is megmutatta nekünk. (Igazából mindent jól csináltunk, így megnyugodtunk.) Egyébként nagyon hasznos volt a látogatása, sok mindent tisztázott. Pl. kiderült, hogy a köldökét nem tisztítottuk elég alaposan. Amit nem értettünk, hogy ez a körházban miért nem tűnt fel senkinek?!

A doktor bácsi is megerősítette, amit egyébként tudtunk: Botond még eléggé be van sárgulva. Az előírt gyógymód: sok folyadék (anyatej) és sok fény, természetesen egyelőre csak ablakon keresztül. Újdonság viszont, hogy viszonylag kötött a csípője. Azt is tudjuk, hogy ez még nem jelent semmit, majd sokat fektetjük hasra, és tornáztatjuk az segít, 6 hetesen meg úgyis kell menni szűrővizsgálatra.

Délután egyébként megint nyűglődtünk. Délután egy órától nem igen tudott aludni a baba, illetve ha igen, akkor is csak keveset és csak kézben. Megint a hasa. Estére felkutattunk egy babamasszázs-os könyvet, és a hasmasszázs oldalakat fellapozva jól kiképeztük magunkat. Nem egyszerű egy fél tenyérnyi területet masszírozni, de próbálkoztunk. Lehet, hogy sikeresen, mert az esténk megint jól alakult. Kétszer etetett Nóra, közben pedig mindenki aludt a saját ágyában! :)

Másnap ismét látogatónk érkezett, a védőnő személyében. Hozott egy mérleget is, és kiderült hogy péntek óta 10 dkg-ot híztunk. Ez nagyon jó hír, mert őszintén szólva aggódtunk, hogy vajon eszik-e eleget, és hízik-e. Megnyugodhatunk, egy hét alatt kell minimum ennyit hízniuk, és ahhoz nekünk még van 3 napunk!

Szombat reggel Nóra varratszedésre ment a kórházba. Semmi esetre sem szerettük volna emiatt kitenni a babát az utazás veszélyeinek, ezért úgy döntöttünk Nóra egyedül megy, és én maradok otthon a babucival. Persze előrelátóak voltunk, és előző nap fejtünk egy kis tejcit katasztrófa-helyzet esetére, de hál' égnek erre nem volt szükség. Anyuci fél kilenckor ment el itthonról és 10 óra tájban ért haza. Mindvégig aludt, sőt még arra is hagyott nekünk időt, hogy kényelmesen megreggelizzünk! Rég volt már ilyen, úgyhogy nagyon jó volt! :)

Az esti fürdetés is jobban ment már, de aminek igazán örültünk az az, hogy probléma mentes volt az éjszakánk is. Nagyon szépen először 3, majd 4 órás időközzel kelt fel szopizni, közben pedig szépen aludt. A saját bölcsőjében! :)

Vasárnap nagy nap lesz, jönnek a nagyszülők látogatóba!

Tehát pénteken hazaengedték a kicsit. Mivel ezt reggel még nem tudtuk biztosan, én elindultam dolgozni. (Na, azért reménykedtünk, ezért nálam volt a bébihordozó, meg minden ami kellett.) Szerencsére aznap csak az irodába mentem, így mikor Nórika telefonált, hogy mehetünk haza, gyorsan felértem Esztergomba. Délre már a kórházban voltam.

Botond minden csecsemővel tudatta a szülészeten, hogy Ő már mehet haza: jó hangosan üvöltött. :) A friss levegőn viszont megnyugodott, és hazáig aludt.

Hazaérve bemutatkoztunk a házi kedvenceknek: Marcipánnak a német dognak, és Bocinak a cicalánynak. Marcipán érdeklődve figyelt a dróthálón keresztül, de úgy vettem észre az érdeklődésénél erősebb volt az öröm, hogy újra látja Nórikát. Boci itt még nem igazán akart tudomást venni a jövevényről.

Épphogy beestünk az ajtón a kisfiúcska egyből a tudtunkra adta, hogy éhes, úgyhogy az anyukája gyorsan tisztába tette és megetette.

A kórházban többnyire csak a ruhácskáiban láttam Botondot, ezért már nagyon vártam az első tisztábatételt. Olyan kis törékeny! Láttam már pár kisbabát, de mégis olyan valószerűtlenek a kis lábak, kezek, parányi körmöcskék. Zabálnivaló! Először én csak megfigyelő voltam, illetve nem is! Fontos feladatom volt, hogy szóval tartsam, mert amíg maszatos a feneke rendszerint sír. Aztán a nap folyamán néhányszor én is tisztába tettem. Hát... Ez még nem megy olyan jól! Vagy a combját kenem össze a kakival, vagy a sarka lóg bele a krémbe, vagy egyszerűen a ruhácska számtalan patentjét kapcsolom össze-vissza. Na de lesz még időnk begyakorolni, és van egy ügyes tanítómesterem! :)

Azt viszont már jó előre megbeszéltük, hogy a fürdetés az én feladatom lesz. Igazi első fürdetés volt ez a víz hőmérőzésével, ügyetlen kézmozdulatokkal, ordító gyerekkel. Bár az ordítás később alábbhagyott, nem hiszem hogy felejthetetlen élményt szereztem Botondnak.

Na, ez már Boci cica érdeklődését is felkeltette! A fürdőszoba ablakpárkányán ülve kintről kísérte végig a fürdetési procedúrát, és kíváncsian forgatta a fejét a visításra. :)

Az első este is elég fárasztó volt, Nóra nagyon sokat szenvedett a szoptatással, semmi sem volt jó Botinak. Két slukk után belealudt, aztán sirdogált, a bal cicit rendszeresen kiköpte, stb. Úgy fél három körül megsajnáltam, mondtam Nórának feküdjön le, én meg felvettem, és dajkáltam. A karomban egy idő után már elvolt, nézelődött, de sokáig nem akart aludni, aztán késöbb igen, de ahogy letettem a bölcsőbe felsírt. Ezt még párszor megpróbáltam, de hiába! Így aztán gondoltuk majd köztünk az ágyban. Még jó, hogy úgy indultunk neki, hogy 'na ilyen aztán biztos nem lesz'! :) Egy anatómiai párnát tettünk kettőnk közé, gondoltuk az jó lesz, de az se tetszett neki. Így maradt a karom, ott csöndben volt, és gyorsan el is aludt, így kb. 3-tól reggel hétig a Nóra is, meg Botond is tudott aludni. 5 körül már meg mertem próbálni (illetve annyira elgémberedtem, hogy muszály volt) kettőnk közé tenni a párnára... ...és nem kelt fel! Király, én is aludtam kicsit fekvő helyzetben is, de 7-kor szólt az ébresztő: Forma 1 időmérő edzés. Egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy kihagyom, de aztán gyorsan elhessegettem ezt a bűnös gondolatot! :)

Miután szépen lemosdatták, megmérték, megvizsgálták Botondot odaadták nekem. Hihetetlen érzés volt!

Később, mikor az anyukáján elvégezték az utómunkálatokat megpróbálkoztunk az első szopizással. Köszönhetően az ágy hülye kialakításának (vályú alakú volt) ez igen nehezen ment.

Még akkor megérkezett az első két látogató, természetesen a két nagymama!

Mielőtt mindenki lepihent volna még egyszer a kezembe vehettem.

Harmadik nap kicsit megijedtünk, mert kiderült, hogy csak nagyon keveset eszik a baba. Fogyott is 30 dekát, ezért kilátásba helyezték, hogy nem mehetünk haza a tervezett pénteki napon. Ehhez jött még egy kis sárgaság, ami miatt lényegében átaludta a csütörtököt, még enni se volt hajlandó felkelni. Nóra szomorú volt, mert már nagyon jött volna haza.

Hál' Istennek éjjel már 30, reggel pedig 40 ml tejcit is befalt, ezért az orvosok úgy döntöttek hogy a hétvégét már otthon tölthetjük.

2010. március 22-én este kilenc órakor Nóra szokatlan fájdalmat érzett a hasában. Hamarosan rájöttünk, hogy ez ismétlődik, így összeszedtük a szükséges dolgokat, és bementünk a kórházba, habár ekkor még nem gondoltuk, hogy szülni fogunk. Elvégre még 3 hetünk volt hátra! A kórház kapujában aztán - mikor is elfolyt a magzatvíz - egyértelművé vált: hamarosan a kezünkben foghatjuk első gyermekünket.

Ez a hamarosan, ott nagyon lassan akart eljönni. Engem körülbelül éjjel fél 12-kor engedtek be Nóráhaz a vajúdóba, akkor már 5 perces fájásai voltak, és én már akkor úgy láttam, hogy nagyon szenved. Kicsit aggódtam is, amikor az orvos azt mondta, hogy másnap dél előtt nem valószínű, hogy meglesz a baba.

A fájások erősödtek, de hajnali 3 óra körül még mindig azt mondták, hogy messze vagyunk még a szüléstől. Nóra egyre nehezebben viselte a fájdalmakat. Nekem mindössze annyi volt a feladatom, hogy nyugtassam, masszírozzam őt, és figyeljek a helyes légzéstechnikára, de én is iszonyú fáradt voltam, el sem tudom képzelni Ő mit érzett!

Óriási megkönnyebbülés volt, mikor hajnali fél 6 körül bejött az orvos a szülésznővel, és azt mondták átmegyünk a szülőszobába. Itt már felgyorsultak az események, így 2010.március 23-án reggel 5 óra 55 perckor megszületett Krischneider Botond. (Jaj, de furcsa még leírni a nevét) Súlya 3450 gramm, hossza 51 cm.

Teátrális módon mindig az Apuka vághatja el a köldökzsinórt, de érdekes módon nekem sokkal meghatóbb volt, mikor a kisbabát az Anyukája hasára fektetik. Bár sírt, hogy több levegőhöz jusson, mégis lehetett érezni, hogy azonnal megnyugszik. Ekkor készült a kép:

Itt már jobb színben: