Már említettük, hogy van néhány reklám aminek hallatán Botond mindent eldob, és rátapad a TV-re, figyel, mosolyog. Gondoltam összeszedem ezeket...
https://www.youtube.com/watch?v=zZxC8IUqc1M
https://www.youtube.com/watch?v=lq2EXnXX338
https://www.youtube.com/watch?v=gi17tNCXbcU
https://www.youtube.com/watch?v=zLvrYIoClu0&feature=&p=6D26D45F8033D4DB&index=0&playnext=1
Lacótól az egyik karácsonyi ajándék az volt, hogy elmegyünk moziba (nem mellékesen ehetek Big Mac menüt, meg nachost meg bárakármit). :D Ehhez persze le kellett adni Botit és mivel szilveszterkor Anyuéknál volt, így most Krischi-mamáékhoz vittük. Természetesen nagyon hiányzott és aggódtam is, de 8 körül jött az sms, hogy Bobek egy tündér és édesdeden alszik. Reggel rögtön telefonáltunk, és a mama csak arról tudott beszámolni, hogy a kisfiam 3/4 7-ig aludt, egyetlen mukk nélkül. Nem tudom, elmondani, mennyire büszkék vagyunk rá! És a mozi is szuper volt, jó volt kikapcsolódni!
Botond karácsonyfához fűződő viszonyáról már korábban beszámoltunk. Tegnap, amikor pelenkázáskor 3 tűlevél került elő a pelusból, gondoltam, itt az ideje, hogy búcsút vegyünk a fától. Bobekkal együtt bontottuk le. Először állandóan oda akart furakodni, de aztán gondolom, megunta, hogy mindig visszarakom a szőnyegre, ezért belekapaszkodott a lábamba és onnan kukucskált. A végeredményt nem látta rögtön, mert közben aludnia kellett, csak ébredés után szembesült a fa hiányával. Ahelyett, hogy kereste volna a csillogó-villogó valamit, teljes eufóriába esett, hogy neki mennyi helye van mászni, járni és nézni magát a tükörben. Ezzel nagyjából meg is volt a délutáni programja!
A már említett járkálást végre videón is meg tudjuk mutatni:
Persze az első komolyabb esésre sem kellett sokat várni! Botika ma elindult a szoba közepén lévő építőkockás dobozhoz, de valamiben megbotlott, és lefejelte a nagy műanyag autóját. Kicsit megijedtünk, még vérzett is az ínye, de szerencsére fél perc után abbahagyta a sírást, és folytatta a játékot, úgyhogy nem lehetett vészes a sérülés.
Valami ilyesmit terveztünk, mert Apa 22-től nem dolgozott már, gondoltuk, remekül kipihenjük magunkat. Ember tervez, Botond végez....Azon túl, hogy a karácsonyra való rákészülés (sütisütés, takarítás, stb.) önmagában megterhelő volt, Botika elég rossz alvó lett. Ennek okaira egy-két napig nem jöttünk rá, aztán felfedeztük, hogy két újabb fogat növeszt egyszerre, valamint betegecske is lett: köhögés, hőemelkedés, takonykór. Éjszakánként 2-2 1/2 órákat ébren volt, sokszor felkelt, vagy este nem lehetett 10-nél hamarabb letenni és 5-kor kelt. Ez volt szilveszter napján is, úgyhogy reggel le is mondtuk a vacsorát a Csucsuéknál. Aztán napközben aludt kétszer két órát, így délutánra egészen jól lett, vidám is volt, úgyhogy mégis elvittük anyuékhoz. Borzasztó lelkiismeret furdalásom volt, amiért betegen máshol altatom! De aztán Lacó is, Anyu is és Fagyi is meggyőzött, hogy semmi baj nem lesz. Nem kell mondjam, így is volt. Bobika Anyunál gyönyörűen evett, játszott, aludt! Megnyugtató, hogy még betegen is nagyon jól viselkedik másoknál!
Ami az önállóan járkálást illeti, Bobek egyre bátrabb! Már nem csak Apa, Anya vagy a kanapé felé indul, amelyek biztos pontot jelentenek, hanem már megcéloz játékokat is. Nagyon ügyes fiú! Most már tényleg nem lehet túl sok idő, amíg egyedül járni fog!
Ami a karácsonyt ajándékok szempontjából illeti, Botikának nagyon sok, jobbnál jobb új játéka van!
Felsorolni biztosan nem tudom őket, de meg kell említsem a Gabiéktól kapott, gyermekdalokat, megzenésített mondókákat tartalmazó cédét. Imádja! Az első zene rajta az "Én elmentem a vásárba.." című, na ezt meghallja és megőrül! Nevet, kacag, táncol!!!! Zabálnivaló!
Most vasárnap este van, Lacó is, én is kicsit szomorúak vagyunk, mert Apa holnaptól újra dolgozik. Nagyon jó volt, hogy itthon volt! Egyrészt valamelyest segítség is volt, másrészt csuda jó volt ennyi időt együtt tölteni! Olyan boldog lennék, ha mindig így lehetne!
Mint minden szülő, mi is izgatottan vártuk Boti első karácsonyát. Huszonharmadikán este, miután a kisbaba lefeküdt, mi feldíszítettük a fát, annak biztos tudatában, hogy ugyan Boti minden reggel fél hétkor kel, amikor még sötét van, most biztosan később fog, csak hogy ne érvényesüljenek a fények. Nos, a fiúcska negyed hatkor kelt, visszaaltattam és fél nyolcig aludt. Ezt nem is kommentálom....Ébredés után gyorsan áthoztuk a nappaliba és vártuk az örömsikolyokat, kacajokat. Hát, öööö....ha azt mondom, nem érdekelte a fa, nem túlzok. Odavittük, hogy megfoghassa, kicsit elfintorodott, amiért a tűlevél szúrta az ujját, de ennél több reakciót nem váltott ki. Szemben a nagy tükörrel, amiben jól látja magát! Bizonyára ő maga is látja, milyen szép gyerek! :)
Délután próbálkoztunk a csillagszóróval, na ez talán egy halványabb mosolyt az arcára csalt, de nem repesett. Kezdtünk aggódni, mi lesz az ajándékával, de szerencsére azzal betaláltunk. Egy kisebb tűzoltóautót és egy nagyobb, színes, mindenféle játékokra alkalmas buszt hozott a Jézuska, szerencsére ezek nagyon tetszettek neki. Meg persze a csomagolópapír, amibe a mi ajándékaink voltak csomagolva. Mindenestere a délutánt végig játékkal töltöttük, nagyon élvezte, jó nézni, Botond milyen boldog baba.
Lacó legutóbbi beszámolójából kimaradt Boti legújabb szokása. Nagyon szépen eljátszik a szőnyegen egyedül, egyszer csak gondol egyet, felpattan, odajön hozzám, megölel, megpuszil (ez nála egyenértékű a másik arcának konkrét bekapásával), majd folytatja tovább a játékot. Nagyon szereti a könyveket, tündérien hajtogatja, úgy ahogy mondjuk neki: nyisd ki, csukd be! A legjobb, hogy ezt az új busz hátsó ajatajával is tudjuk játszani.
Mikor Botond hat és fél hónaposan felállt és ezzel egyidőben el is indult ott, ahol kapaszkodni tud, biztosak voltunk benne, hogy karácsonyra járni fog. Nos, ez nem valósult meg, de már nagyon érdekli, egyre többször próbálkozik, olyannyira, hogy a napokban ez is felkerült a kedvenc elfoglaltságok listájára, boldogan próbálkozik Apától Anyához menni egyedül és vissza. Két-három lépés már sikerül is neki, de ma rekordot döntött: 5 lépést tett meg felém! :) Biztosan nehezebb lesz vele, ha egyedül is fog tudni járni, de a derekunk legalább kímélődni fog, eléggé el tudunk fáradni, amikor a Kisfiúcskát kell kézen fogva kísérgetni a lakásban. Persze ő maga fáradhatatlan!
Boti egyre jobban "kommunikál" velünk! Hétről hétre tanul meg új szavakat - értelmezni. Talán már írtuk, hogy a "nem", "nem szabad"-ot már régebb óta érti. De tudja miről van szó, ha azt mondjuk neki, hogy Marci, kutyus, cica, labda, víz stb, és jó néhány játékot is meg tud klönböztetni. Az első általa ismert szó szerintem egyébként a TV volt - sajnos. Hangosabbnál hangosabb nyögésekkel próbálja megértetni, hogy mit szeretne éppen: kanapéra fel- vagy lemászni, (bár ezt inkább nagy lendülettel, és fejjel előre történő nekirugaszkodással szokta), focizni, kijönni a járókából, de azt is ha úgy érzi éppen ideje átkapcsolni a bebeTV-re megnézni az esti mesét. Ilyenkor megpróbálja megszerezni a távirányítót, és ha sikerrel járt, akkor hol a távirányítóra pillant, hol a tévére, és közben nyög. :) A legjobb viszont amikor hazajön az István. Azt mondja a Nóra, ahogy lenyomja a kilincset az alsó szinten, Boti elindul a lépcsőlejáró felé, ahol rendszerint hangos kiabálással próbálja őt üdvözölni, és akkor a legboldogabb, ha kicsit le is visszük.
Tök jó érzés, hogy mikor hazajövök a munkából, egyből kéredzkedik hozzám, és fürdetésig többnyire le sem lehet rázni! :)
A kedvenc játéka a foci, /nagyon ügyesen rúgja a bőrt, tiszta apja :)/ mindenféle bohóckodás, és az, ha elkezdem mondani: Vigyázz jövök! Eeelkaaaplaak! Ilyenkor hátatfordít, és elkezd menekülni vagy négykézláb, vagy valamibe kapaszkodva, járva. Én sietek utána, dobogok a kezemmel a földön, aztán el kell kapnom, és vagy kicsit megcsikizgetnem, vagy a nyakába "prüszkölnöm". Imádja, hangosan kacag!
Én is észrevettem, de a Nórika többször tapasztalja, hogy mennyire szereti a zenét! Ha valami neki tetszőt hall akkor abba hagyja az aktuális játékot, és figyel. Azt mondja a Nóra, hogy múltkor így a Hair összes számát végighallgatta! :) Van egy-két kedvenc reklámja is, ha az megy, akkor biztos odaskerázik, ahonnan már látja a tévét. Ha vége, akkor mint aki jól végezte dolgát folytatja aktuális tevékenységét. Ilyenek lehetnek például keménypapír mesekönyvek lapjaira szedése, kopácsolás mindennel, mindenhol, vagy akrobatikus mozdulatok végzése a játékos dobozon, esetleg az örökzöld, rágcsálás.
Azért néha nehéz is ám vele! Időszakonként szinte lehetetlen pelenkázni, mert minden trükk ellenére nyűglődik és forgolódik. Van amikor fürdetés után is végig ezt csinálja. Most pár napja rá van kattanva a fögkeféjére, azt a kezébe adva el van míg felöltöztetem este. Az öltözködést egyébként sem szereti, így télen kész kínszenvedés elindulni vele. Direkt jó, mikor valamelyik mamáéknál vagyunk, mert rájuk lehet sózni ezt a feladatot úgy, hogy még örülnek is neki! :)
Ha már a nehézségeknél tartunk, amellett hogy nagyon várjuk az első babás karácsonyt, kicsit félünk is tőle. Biztos nehéz lesz távoltartani az újdonságot jelentő csillogó-villogó karácsonyfától. Mindenesetre kíváncsian várjuk a reakcióját!
Akár ennek a bejegyzésnek is lehetne a címe Látogatás a Doktorbácsi(ék)nál, mint az előzőnek, ugyanis végre sikerült eljutnunk Dávidékhoz, hogy megismerkedjünk Emmával. Persze így Karácsony előtt nem lehet úgy felmenni Pestre, hogy ne shoppingoljunk kicsit! :)
Nem volt egyszerű leszervezni a dolgot, mert én előző nap karácsonyi bulin voltam Pesten, és természetesen ott aludtam. Számolgattunk, hogy ha reggel hazajövök, felveszem a családot, és visszamegyünk, akkor a vásárlásra nem igen jut idő. Szerencsére Nóra kitalálta, hogy reggeli után felvonatoznak. Gondoltuk, az jó lesz, mert majd tökre fogja élvezni a gyerek az utat... Nóra elmondása szerint viszont unottan ücsörgött egészen addig, míg a népsűrűség meg nem haladta az otthon megszokott szintet. Onnantól mindenkivel 'kacérkodott' a kocsiban, amiben annyira el is fáradt, hogy mikor az állomáson találkoztunk, már szuszizott. Csak akkor kelt fel, mikor Anyukája már megreggelizett. Az első pláza élménye nagyon nagy volt, vélhetően itt is a sok ember tetszett neki a legjobban, mert minden szembejövő embernek megörült, sikongatott, nevetett. Hiába, na! Igazi vidéki gyerek! :)
Később aludt is egy nagyot, úgyhogy kipihenten érkeztünk Emmához, aki viszont akkor még pont sziesztázott! Úgy alakult, hogy csak én voltam a szobájában, mikor felébredt. Hát, látni kellett volna! Hosszasan gondolkodott, hogy ez vajon ki lehet?! Aztán az erőfeszítéseim bejöhettek, mert elmosolyodott. Innentől persze gyerekcsere volt, mi felváltva babáztunk Emmával (jó volt újra ilyen csöppséget kézben tartani), Eszterék meg barátkoztak azzal, hogy milyen egy örökmozgó gyerek felügyelete.
Botond is ismerkedett volna, ha hagytuk volna, de elég hamar rá kellett jönnünk, hogy nála ez azt jelenti, hogy jól tépjük meg, ahol érjük! Pedig láthatóan lázba hozta a még nála is kisebb embergyerek. :) Nem is csoda, Emma tündéri baba! Nagyon jól viselte, az ismerkedést, végig nyugodt volt, sokat mosolygott. Remélem hamarosan újra látjuk őket!
Ja! Mivel Eszter szemész, megvizsgálta Boti szemét. Véleménye szerint nem lesz kancsal, mert egyrészt még megvan az orrtövén az a bőrredő, ami miatt a kisbabák gyakran annak tűnnek, másrészt mert amikor belevilágított a szemébe, mindkettőben ugyanott tükröződött. Vaagy mittudomén, így magyarázta ki Eszter! Teccik érteni? :D (youtube.com/watch)
Eljött újra a nap, hogy menni kellett tanácsadásra. Szerencsére a hó elolvadt, sőt, teljes tavaszi idő volt, úgyhogy nagy örömmel indultunk itthonról, főleg, mert Boti mindig angyalian viselkedik a dokinál.
Mivel el tudtunk indulni időben, sétálni is volt még időnk, olyan jó volt! Velünk jött anyu is, eredetileg csak a séta erejéig, végül egész az orvosig. Botika nagyon aludt a babakocsiban, sajnos fel kellett ébreszteni, hogy be tudjunk menni. A váróban minden oké volt, szokásához híven nevetve nézegette a kollégáit. Aztán bementünk, a doki hanyatt fektette az ágyon és Botond elképesztő ordításban tört ki, majd gondosan és alaposan lepisilte az orvost. És ordított mindvégig. Szerencsére nagyon kedves gyerekorvosunk van, aki ezen egyáltalán nem csodálkozott, azt mondta, normális, Boti most kezd különbséget tenni az idegenek és az ismerősök között. A véleménye a babáról pedig: kb. másfél hónappal előrébb tart a fejlődésben, mint kellene neki, nagyon-nagyon megdícsérte! Viszont, azt mondja, úgy látja, kancsal lesz a Bobek, de majd egy éves korában kiderül. Hát....nagyon remélem, hogy nem lesz semmi gond és a szeme is éppoly egészséges, mint maga a komplett gyerek!
Doki után Botond úr a délutánt a Várfokban töltötte, amíg anyukája intézett ezt-azt karácsonyra. Szerencsére most is nagyon jó fiú volt, evett, aludt szépen!
Boti a napokban betöltötte 8. hónapját, így esedékessé vált a soron következő méricskélés. (Ha eddig nem írtuk volna, most már csak havonta mérjük a súlyát.)
Az eredmények:
9300 g
73 cm
Végre megszereztük a víz alatti képet, illetve videót:
Szuper hétvégénk volt! Szombaton délelőtt itthon voltunk, mindhárman, ez már önmagában nagyon jó, végre Apa is sokat tudott játszani Botonddal. Délután Botikát elvittük a Krischi-mamához, engem pedig Lacó invitált meg egy fincsi ebédre! Utána nézelődtünk pár üzletben, cipőket próbálgattam, nagyon boldog voltam! :)
Vasárnap reggeli után gyorsan összekészülődtünk, ugyanis szaunázni mentünk. Botira Peti vigyázott, illetve még Dani és Krischi-papa. Régebben jártunk rendszeresen szaunába, de tavaly nem tudtunk, mert én eléggé terhes voltam télen. Olyan, de olyan jó volt! A Béke téri ebéd után becéloztuk Dobogókőt, gondoltuk, megmutatjuk Bobeknak, hol fogunk szánkózni télen. Nos az, hogy a gyermek az egész sétát végigaludta, csak az egyik akadálya volt a bemutatásnak, a másik pedig az, hogy tejfölszerű köd borította a hegyet, konkrétan az orrunkig sem láttunk. Ennek ellenére csuda jó volt a friss levegőn, családdal együtt!
Dehogy apróság! Három fontos esemény történt. Egyrészt Botika önállóan felül! Olyan ügyes!
Bár ez nem tölti el akkora boldogsággal, mint mikor felállt. Másrészt, ha nevén szólítva kérjük tőle valamelyik játékát ( pl. Zümzüm, RákiMáki), akkor helyesen kiválasztja, melyikre gondoltunk! Éééééés! Nem szeretném elkiabálni, de zsinórban négy éjszakát átaludt! Nagyon remélem, hogy ez most már mindig így lesz!
Múlt hét csütörtökön kirándulni mentünk Botonddal, Megnyitott az új váltó Nyergesen és ki kellett mennem, természetesen Bobika kíséretében. Nagyon jó fiú volt, bár reggel köhögött és bent a váltóban gyanúsan nagyot aludt, még nem gondoltam semmi komolyra. Mikor ott végeztünk, mentünk a Várfok utcába, mert előző nap megérkeztek Gabiék, hogy itt töltsenek pár napot az őszi szünetből. Jó sokáig ott maradtunk, mert Botond és Barnus nagyon édesen játszottak, Barni még azt is megmutatta Botinak, milyen ügyesen bukfencezik! Célunk volt még az is, hogy Botond újra "megismerkedjen" Gabiékkal, ugyanis pénteken egész napra rájuk hagytam a Kisfiúcskát én pedig takarítottam itthon. Boti még mindig csak köhögött, vettem is neki a patikában lándzsás útifű szirupot, hát, nincs tőle elragadtatava.
Szombaton családi móka volt a Várfokban, Apa, Zsozsó, Szivi, Dani szülinap ünneplése. Botika nagyon sokat aludt, akkor már kezdtünk aggódni, de ébrenlétkor nem volt gond vele, most is, csak úgy mint máskor, imádta a nagy társaságot.
Még vasárnap is elmentünk a Béke térre ebédelni, de mikor onnan hazajöttünk, úgy gondoltuk, lázas, így mértünk. 38,2......Nagyon rossz érzés, akinek van gyereke, tudja. Apa beadagolt egy kúpot a kisbabának, aminek hatására fél öttől háromnegyed hétig aludt. Éjjel viszont nem sokat, de ez mostanság sajnos nem újdonság.
Reggel felhívtam a doktor bácsit, azt mondta, menjünk be a rendelőbe. Így is tettünk. Kb. 40.000ren voltak a váróban, szerencsére, mivel Boti kicsi, a belső helyiségben várakozhattunk és ott sem olyan sokat. Nem kell mondjam, a betegségtől kicsit nyávogósabb, nyűgösebb gyermek a dokinál abszolút a legjobb formáját hozta. Kaptunk receptet antibiotikumról, azzal a felszólítással, hogy tilos kiváltani, kivéve, ha Botika újra lázas lenne. És persze orrporszívózás, orrcsep és köptető folyamatosan. Most csütörtök van, lázas nem lett szerencsére, de még mindig köhög és folyik az orra. Remélem, nagyon hamar elmúlik.
A betegsége alatt megtanulta Apától a "Dolgozzatok legények"..kezdetű mondókát, amit szintén ügyesen mutogat a kisfiam, illetve alkalmanként integet pápá felszólításra. A két foga egyre cukibb és két kezét fogva körbejárná az egész házat, ha hagynám. Ja! És mára megtanult ülni is! Olyan édes! Főleg, ahogy ülő helyzetben elmélyed a játékban és egyszer csak eldől! Édespofa ez a gyerek!
Ezen a héten elmaradt a zenebölcsi, így hát gondoltam, nagyon kényelmesen el tudunk menni úszni, ma a kezdő tanfolyam utolsó órája volt. Ettől tettük igazán függővé, hogy jelentkezünk-e a következő turnusra. Botond mára megszokta az óraátállítással járó kellemetlenségeket, éjjel "csak" háromszor kellett felkelni hozzá, csupa derű és boldogság volt reggel, szóval biztos voltam a mai nap sikerében. Kár volt. Az úszás nagy részét végignyafogta, a gyakorlatoknál össze-visszaforgolódott. A merülésnél először sírt, utána tűrte, de a boldogság minden jele nélkül.
Az óra vége felé már a színes labda sem nyújtott vígaszt, így Apa kihozta a medencéből. Gondolom nem hat meglepetésként, hogy így végül nem fizettük be a következő turnust. Kicsit sajnálom, de úgyis jön a tél, macerás lenne nagyon a kimozdulás, majd tavasszal újra megpróbáljuk.
Még azt meg kell említenem, hogy ugye Botika ma teljes boldogságban kelt. Annyira édes volt, akárhol meglátta az apját, mindig nagyon boldog volt, úgy hadonászott a kezével, majd' elrepült! Aztán Apa indult dolgozni és amint Botond végignézte, ahogy az édesapja kimegy az ajtón és integet, azonnal sírni kezdett! Imádja az apját! Csak akkor nyugodott meg, mikor a terasz ajtóból néztünk Apa után és közben lehetett dörömbölni az üvegen! Férfiak....
Botika beszerezte első "betegségét", kicsit megfázott, taknyos szegénykém. Igénybe is vettük az orrszívó porszívó segítségét (természetesen C-vitamin és orrkenőcs mellett), ami igen érdekes dolgot vált ki Botiból. Alapvetően bömböl meg rángatja a fejét orrtakarítás közben, de előtte, mikor behozom a szobába a porszívót, röhög. Pedig pontosan tudja, mi vár rá. Vicces.
No de így, hogy náthás, az eheti babaúszást kihagytuk. Régebben beszéltünk már róla, hogy el kellene vinni zenebölcsibe Botondot, de mivel az is kedden van, én nem nagyon akartam, mert kétszer elindulni itthonról egy nap alatt, eléggé kimerítő. Itt volt hát az ideje, hogy bekukkantsunk a Vörös Niki féle zenebölcsibe (www.bobitamuzsika.hupont.hu/), ha már az úszás ugrott.
Amint megérkeztünk, Botika azonnal otthon érezte magát, szokása szerint a zavar legkisebb jele nélkül jött-ment, mászott az épp útba eső anyukákra, játékokra, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ez egy kisbabának egy vadidegen helyen. Imádom, hogy ilyen vagány, barátságos kiscsávó!
Maga az óra annyira nem kötötte le egyelőre Botit, ő még természetesen nem tudja mutogatni a mondókákat - a Töröm-töröm...-öt is megunta néhány nap alatt (www.indavideo.hu/video/Torom-torom)- ennek ellenére láthatóan remekül érezte magát, mint minden helyen, ahol gyerekek vannak. Néhány ének kezdetekor felkapta a fejét, ránevetett Nikire, csak akkor nyafizott kicsit, mikor vissza kellett adni a csörgőt. De ahhoz képest, hogy első alkalom volt, tök jól viselkedett. Később pedig egyre jobb lesz, ebben biztos vagyok. Már látom magam előtt kicsit nagyobb korában, amikor ő is mutogat, mondókázik, annyira cuki lesz!
Ja! És amivel még el vagyok maradva: a négykézláb mászás profin megy, ülni egyenes háttal az esetek 90%-ában sikerül, a főzelékeket, amiben már hús is van, nagyon szépen eszi, így már két étkezés telik naponta tápszer nélkül. Nő a második foga, illetve a kanapé mentén már állva is képes helyváltoztatásra. Komolyan, csak kapkodjuk a fejünket! De hogy valamit időben és ne korábban kezdjen ( a szakirodalomhoz viszonyítva) kezd anyás lenni. Elég nehezen tűri, ha elmegyek, ha fáradtabb, akkor pusztán azt is, ha csak kimegyek a szobából. Nagyon remélem, hogy nem lesz tartós ez az állapot!
Mint olvashattátok és láthattátok, Boti felállt, ennek minden előnyével és hátrányával. Előnyei közt ott van, hogy Bobek roppant boldog és büszke. Előnye még, hogy több mindent lehet játszani vele, olyan édes!
Hátránya egy van, de az jelentős. Botika babakocsiban alvó gyermek. Volt. Mert ugye mostantól nem kell abban altatni, nehogy egy csukafejessel kipattanjon belőle. Próbálkozzunk hát a kisággyal! Nos, ha azt mondom, ordítással (mármint ő, nem én, de nekem sem kellene sok), harccal, vitával és véres verejtékkel jutunk el addig, hogy nyugton maradjon, nem túlzok. Borzasztó. Nyilván csak akkor viszem aludni, ha már látom, hogy fáradt, de ő akkor is fel akar állni! Valamelyik nap gyakorlatilag félájult volt, a négykézlábra állás sem ment már neki, előre esett a feje, de akkor is!!!! Pedig, Gabi tanácsára eggyel (vagy néha kettővel) lecsökkentettük a napközbeni alvások számát. Őrület! Kilógnak az idegeim. Ja! Mindehhez hozzájárul a fogzás....Most kicsit nehéz napokat élünk. Ha valakinek van tippje a fogzási fájdalmak csillapítására, kérem jelezze (előnyben a homeopátiás megoldások), mert az ínye a héten a babaúszást is elintézte. Botika végig sírt, kivéve persze, míg egy másik baba ordított, mert ez annyira érdekelte, hogy közben elfelejtette, neki magának milyen rossz. Pedig most merültek először a víz alá. Hát, khm....nem annyira tetszett neki. Szóval küzdünk, remélem, hamarosan mindenki megszokja az új életmódot!
A fog felfedezése után újabb meglepetések vártak ránk a héten. A napokban, mikor az egyik kedvenc mondókáját mondtuk Botinak azt vettük észre, hogy a kezével nagyon ügyesen "mutogatja" a mondókát.
Nem kellett sokat várni a következő meglepetésre! Pénteken mikor hazaértem, Nóra azzal fogadott, hogy pont most állt fel Boti a kiságyban! Uzsi után újra betettük, és kamerával felfegyverkezve vártunk.
Ma igazán mozgalmas napunk volt. Délelőtt tíz körül jött a védőnő a gyakornokával. El voltak ájulva Botondtól, hogy mennyire barátságos, nevetős, mosolygós baba. Persze érkezésük előtt jó másfél órát aludt és mire ideértek, a tízórai is megvolt, így mondjuk nem nehéz mosolygós gyerekkel várni őket....Andrea megmérte Bobekot, aki kereken 70 cm!
Alighogy elmentek, indulnunk is kellett a doktor bácsihoz az aktuális tanácsadásra, Most nem izgultam, mert oltás nem volt és alapvetően nagyon szeret a doktor bácsinál lenni, mindig édesen mosolyog rá. Most is így volt ez. Nagyon jókat nevetgéltek addig is, míg a súlyát mérték: 8.900 gramm! Aztán jött a többi szokásos vizsgálat, felültetés, hastapogatás, kukinézegetés, majd pedig a szájába való bepillantás, ahol is jött a Kinder surprise: Botondnak van egy foga! Szégyen ide vagy oda, sem az apja, sem én nem vettük észre., hogy alul kibújt az első fogacska! Pedig tényleg ott van! Sosem gondoltam volna, hogy az ember így örül a gyereke első fogának! És a doktor úr általános véleménye: TÖKÉLETESEN meg van elégedve Botonddal, azt mondta, legyek rá nagyon büszke! Nos, az is vagyok!
Az esti program a babaúszás volt. Izgultam, mert nem volt biztos, hogy Apa időben hazaér, de most nagyon ügyes volt, így hárman mentünk pancsolni. Hát....egy ideig elvolt a gyerök, de aztán kicsit nyűgösködni kezdett. Apa szerint azért, mert most már második olyan alkalom van, hogy hidegebb a víz, mint kellene. Mindenesetre végig úszták a fél órát és a végére még Zsozsó is befutott, akinek Bobek is nagyon örült. Azt nem tudom, jövő héten mi lesz, Gyuri bácsi előre szólt, hogy a következő órán ki fogják próbálni a merülést! Az izgalmas lesz!
Úgy adódott, hogy Nórának pénteken muszáj volt dolgoznia. Mivel ezt jó előre megtudtuk, sikerült úgy szervezni a dolgaimat, hogy szabin legyek, így nem kellett 'külső' segítséget igénybe vennünk. Nagyon vártam ezt a napot, de őszintén szólva tartottam is tőle. Főleg azért, mert a napközbeni altatást én igen hamar megunom. Míg Nóra akár 20 percen keresztül is képes altatni, annak ellenére, hogy a Boti közben nyűglódik, én rendszerint feladom. Persze ez után minden nehezebb, mert egy idő után már a játékhoz is fáradt, így aztán enni se eszik rendesen, és így tovább.
Már reggel az ébredéskor kettesben voltunk. Jól indult a nap, bár a szokásos menetrendtől kissé elcsúsztunk. 7 helyett csak fél 8 körül tudtunk reggelizni. Hiába, ez van, ha nincs meg a napi rutin! Egyébként rendesen reggelizett, aztán szokás szerint kezdett álmosodni, és szépen el is aludt. Ennek nagyon örültem, mert végre meg tudtam inni a reggeli kávémat, és pár falatot is be tudtam kapni. Sőt, még a tízóraijára is jutott idő! Így aztán miután felkelt meg is etettem a kekszes sütőtökös almával. Vagyis próbálkoztam vele. Nem igazán volt kedve hozzá, vagy nem tudom mi volt a baj, mindenesetre elég nehezen sikerült beletömnöm mondjuk a felét. Még telefonos segítséget is kértem, hátha valamit rosszul csinálok, de nem. A Nórával lefolytatott konzultáció eredménye az lett, hogy megpróbáltam neki egy kis tápszert adni, hátha azt megeszi, de mivel abból is csak egy-két kortyot ivott, valószínűleg jól lakott.
Délelőtt egy csomót játszottunk, meséltünk, aztán vittünk a kiscicáknak enni. Látni kellett volna Botit, ahogy belelkesült! Folyamatosan gagyogott nekik, és nevetgélt. Útközben a Marcit is meglátogattuk, kivételesen még az sem zavarta, hogy hangosan ugatott, rá is mosolygott végig.
Az ebéd előtti alváshoz felöltöztettem, és kivittem a teraszra, szerencsére megint gyorsan elaludt. Nem tudom mi lett volna, ha nem, mert ez alatt a 45 perc alatt kellett ebédet főznöm neki és magamnak, elmosogatni és összepakolni délutánra, ugyanis egy jó nagy sétát terveztem. Botond ebédjét kísérleti jelleggel készítettem, ugyanis ízesítettem. :) Cukkinit kapott krumplival, amit kicsit megsóztam, petrezselymeztem, és csak az íze miatt néhány karika sárgarépát is beleturmixoltam. Ja, egy pár csepp olivaolajat is tettem bele. Az eredmény nekem bejött, Botondnak nem annyira. Mintha a tízórait folytattuk volna! Néhány kanál után kezdődött a kínszenvedés: szájzár, nyűglődés, játék mindennel, stb. Eszembe jutott, hogy Gabi többször javasolta azt is, hogy keverjünk a főzelékébe egy kis tápszert. Kapott is bele úgy 15 ml-t. Ezután kicsit könnyebben lehetett beletömni a kaját. :) A lényeg, hogy viszonylag jól evett, több mint a felét megette. Jöhetett a séta lent a Dunaparton. Ez olyan jól sikerült, hogy még ott is aludt egy jó fél órát, így uzsonnaidőre pont eljutottunk a Várfokba. Ott mindenki ki is használta az időt, hogy játszon vele kicsit! (www.indavideo.hu/video/Foci_Petivel)
Fél hat körül értünk haza, és nem sokkal utánunk Nóra is befutott, hogy én mehessek focizni. Szuper nap volt!
Legelőször is meg kell említenem, hogy megszületett Dávid és Eszter kislánya, Tihanyi Emma! (kicsiemma.blog.hu) Gratulálunk, és sok boldogságot nekik ezúttal is!
Szerencsére Nóra se és Botond se kapta el a múltkori nyavalyámat, pedig kerülgette őket is. Persze minden óvintézkedést meg is tettünk: napokig nem ölelgettem, puszilgattam; 2 hete külön alszom; sőt, amikor elkerülhetetlen volt, hogy én etessem, vagy fürdessem maszkot vettem fel. Mindegyik nagyon nehéz volt, bár a külön alvásnak előnye is van, ugyanis végig tudom aludni az éjszakákat. Csak szegény Nórikát sajnálom, mert Botond kb. egy hete sokkal többször sír fel különböző okok miatt.
Nemcsak ez az újdonság! Gyakoroljuk a négykézláb mászást. Először csak kinyomta magát, de amint helyet akart változtatni orrabukott. Mostmár viszont néhány "lépést" már meg tud tenni. Szerintem néhány nap, és menni fog neki. Csak győzzük követni!
Egyébként a fürdetés is nagyon nehézkes. Folyamatosan forgolódik, mindennel játszana amit elér, de leginkább azzal amit nem! :) Ráadásul ezt a formázott típusú kiskádat kinőtte, de még nem jutottunk oda, hogy vegyünk egy nagyobbat.
Azt már korábban írtuk, hogy a hőség elmúltával Botond étvágya rendbejött, de ez valahogy a főzelékekre nem igaz. Minimális mennyiséget, úgy 5-10 kanállal eszik belőle. Ez alól talán csak a sütőtök volt kivétel, azt talán mondhatjuk, hogy szereti. Több tanácsot is kaptunk már arra, hogyan tegyük ízletesebbé ezeket az egyszerű kis főzelékeket, amiket egyszerűen úgy foglalhatnék össze, hogy ízesítsük. :) Valamiért úgy gondoltuk, hogy azt még nem kell, és az általunk olvasott könyvek sem írtak erre vonatkozóan semmit. Gondolom mert ennyire magától értetődő a dolog! Mindenesetre a napokban az egyébként is új ízt jelentő céklafőzeléket kicsit megsóztuk, és láss csodát: mindet felfalta! (indafoto.hu/krischilaco/image/9562589-0d0e2594) Nem vagyok benne biztos, hogy ez a sónak köszönhető, mert az eddigi főzelékekhez képest ennek jelentősen jobb íze volt egyébként is. Sejtettem, hogy ez ízleni fog neki. Mondom ezt úgy, hogy amióta az eszemet tudom egy falat céklát nem tudtam megenni. (Azóta grillzöldségként magunknak is elkészítettem, csak ajánlani tudom!)
Furán telt az elmúlt másfél hét, ezért a kérdés. Mint olvashattátok, Boti a világ legjobb kisfiúja volt. Evett, játszott, hellyel-közzel aludt. Az éjszakákat változatlanul nem alussza át mióta pörög-forog, de már kevesebbszer sír, kér cumit vagy nyafizik. De napközben eddig nem lehetett rá panaszom nagyon. Aztán a múlt hét elején történt valami nagyon rejtélyes és Boti egész másként viselkedik. Mindeddig az étkezések közt ébren töltött másfél-két órából kb. húsz percet kellett szórakoztatni, most ez megfordult. A járókáról hallani sem akar (kivéve reggel, ki érti ezt??), az etetőszéket rövid ideig bírja, a szőnyegen tovább elvan, de ott meg nem lehet egyedül hagyni, mert a másodperc tört része alatt eljut a neki legkevésbé sem való helyekre, a kiságy az egyetlen hely újabban, ahol szépen játszik, na de nem lehet állandóan ott, ahol éjjel alszik. Szóval gyanús, hogy elvitték az ufók (Bp. tévé rajongók kedvéért uefók) és valamit átprogramoztak benne....Csak remélni tudom, hogy ez hamarosan elmúlik.
Ebben a szellemben ért minket a mai nap, a harmadik babaúszás napja. Botond ugyebár minden nap fél 7-7 között ébred, kivéve, ha babaúszás van. Nem hiszitek el, harmadik babauszi, harmadik kedd, amikor fél 8kor ébred. Ami alapvetően nem lenne baj, sőt, csak ugye jó, ha nem közvetlenül úszás előtt eszik, nehogy beleröffentsen a vízbe. Mindegy, megszoktuk, sakkozunk a negyed órákkal. Ezeken a napokon viszont nagyon fontos, hogy ebéd után aludjon, mert uzsonna után nem tud, estig meg még nem bírja így. Ezért hát megpróbáltam elaltatni, mikor eljött az ideje. Egy ideig tűrte, majd elkezdett sírni, aztán ordítani. Még ilyet nem hallottam tőle, ezt komolyan mondom. Egy órán át ment ez, semmi nem volt jó, se tea, se ringatás, se babakocsi, se kiságy,se tiszta pelus, se semmi, úgyhogy kapott hamarabb enni, de az sem volt egyszerű. Végül aztán belealudt, de alvás közben is pityergett és sírva is ébredt. Így indultunk úszni. Meg kell említsem, hogy ez pont olyan nap, amikor Apa nem ért haza, a Fürdőben találkoztunk, tehát egyedül indultam a babával itthonról, plusz szegény Apa beteg, úgyhogy ma először én mentem be a vízbe. Az első 15-20 percben Bobek hozta a szokásos formáját, kacagott, kiabált, pancsolt, aztán megunhatta és onnantól eleninte csak picit, majd egyre jobban és folyamatosabban sírt. Nem is vártuk ki az utolsó 5 percet, kijöttünk a vízből. Találkoztunk ismerősökkel, de az én kis filantróp kisfiam rájuk nézni sem volt hajlandó, nem hogy nevetgélni. Nagyon remélem, hogy pusztán rosszabb napjait éli és nem betegség bújkál benne. De már arra is gondoltam, hogy elege van belőlem. Ha így van, nagy a baj, mert még egy pár évet le kell húzzon velem napi 24 órában!
Második alkalommal Botond már határozottan élvezte a babúszást, és ennek nevetgéléssel és folyamatos pancsolással jelét is adta. Emellett a - mostmár négy különböző - siklást is ügyesen csinálta, ezért meg is lettünk dícsérve.
Ez alkalommal Krischi mama is elkísért minket, hála neki és Nórának készült néhány fénykép is.
Ja, egyébként a pancsolást múlt hét óta a fürdőkádban is előszeretettel gyakorolja nagy-nagy örömünkre.
Botond vacsi közben, mikor büfizik rendszerint kiköveteli, hogy beszélgessünk, vagy legalább is vele foglalkozzak...
Na jó, ez azért enyhe túlzás, de tény, hogy ma megvolt az első babaúszás! Szerettük volna már korábban elkezdeni, de sajnos nyáron sehol sem indult tanfolyam, így meg kellett várni a szeptembert.
Kicsit aggódtunk, mert Botond kb. fél órát aludt napközben. Féltünk, hogy az amúgy is új élménnyel párosítva a fáradtság majd ordításba torkollik a medencében. Szerencsére nem így lett!
Még mielőtt bementünk volna a vízbe, Nóra egy ismerősével beszélgettünk. Amint Boti meglátta az ő babájukat, teljesen lázba jött és hangosan nevetett. Ahányszor csak ránézett! Aztán a foglalkozás előtti eligazításon szintén. Minden babának nagyon megörült, visszhangzott a terem a nevetésétől. :) Aranyos volt!
Mielőtt beengedtek a medencébe, le kellett zuhanyoznunk. Bár Botinak ez is teljesen új volt, egy szót se szólt, inkább csak érdeklődve figyelt. Biztos a magasabb hőmérséklet miatt, de a vizet is sokkal jobban tűrte, mint a strandon. Időnként határozottan úgy éreztem, hogy még tetszik is neki, de azért ezt próbálta titkolni.
Az első órán két gyakorlatot ismételgettünk, a hason, illetve a háton "siklást". Eleinte lekötötte a dolog, szépen felfeküdt a vízre, tartotta a lábát, aztán csak előbújt belöle Hannibal Lecter: folyamatosan rágta a kezemet! Ez egyébként elég jellemző kép mostanában. Észreveszi a kezemet, rátámad, és úgy cibálja, mint valami pitbull. Egészen addig, míg el nem "rejtem" előle. A baj csak az, hogy a vízben ezt nem tehettem. Egy idő után azonban önszántából abbahagyta. Elkezdte a sajátját rágni! Innentől kezdve igazából nem is foglalkozott vele, hogy vízben van, csak lógott, miközben én kitartóan mászkáltam vele a medence egyik oldaláról a másikra. Az utolsó percekben aztán egyre egyértelműbben jelezte, hogy neki ennyi elég volt.
Összességében elégedettek vagyunk, sokkal jobban ment, mint amire számítottunk!
Még szinte meg sem szoktuk, hogy Boti állandóan forgolódik, már tovább is lépett egy szintet: elkezdett kúszni!
Ezzel az újdonsűlt mobilitással csak az a baj, hogy Botond fürdés közben is előszeretettel gyakorolja. Folyton izeg-mozog, forgólódik, és a kádba kapaszkodva próbál felülni, majd amikor ez sikerült olyan lendülettel bukik rá a kiskád szélére, mintha nem adnánk neki enni. Ez elég nehézkessé teszi a műveletet: én ugye próbálom a megfelelő pozícióba visszahelyezni őt, amitől ő persze rövid időn belül bepipul, és nyűglődni, majd ordítani kezd. Így aztán a fürdések átlag időtartama jelentősen lecsökkent. Lehet ez volt a célja?
